Idézek néhány hozzászólást egy kommentsorból (http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20170421_szent_ivanyi_domokos_grof_teleki_pal_miniszterelnok_halala_1941_aprilis_3):
– Nekem mindig nagy talány volt, hogy a magyar mérsékelt jobboldal vajon miért nem a Telekihez [Teleki Pál, 1879 - 1941] hasonló feddhetetlen politikusokhoz nyúl vissza a magyar történelemben, ha az identitását akarja meghatározni? Ahelyett, hogy olyan történelmileg erősen vitatható személyeket választanak, mint pl. Horthy. Lehet, hogy mert nincs is mérsékelt magyar jobboldal?
– Helyes! Kezdeményezd, hogy Teleki Pálnak állítsanak szobrot! No, majd megtudod te akkor, hogy hol lakik az Antiszemiták Istene! :-D
– Azért, mert Teleki sem olyan feddhetetlen. Az ugyan tiszteletreméltó, hogy az élete feláldozásával ismerte be a politikája kudarcát (másra sajnos nemigen volt jó az öngyilkossága), de arra tudtommal nem mutat semmi jel, hogy bármikor is megbánta volna az antiszemita megnyilvánulásait és az antiszemita törvényeket, amikhez a nevét adta.
– És ki az „olyan feddhetetlen”?
– Nekem nincs kifogásom senki ellen, akinek nem voltak nyilvános rasszista megnyilvánulásai, vagy nem támogatott totalitárius erőket. Nem vagyok történész, de azért voltak ilyenek Teleki korában még a konzervatív vagy keresztény politikusok között is. Bethlen István? Bánffy Miklós. Schlachta Margit. Esterházy János. Például... Idősebb Antall József. Nagybaconi Nagy Vilmos. Hozzáteszem, lehetett valaki tisztességes és tiszteletreméltó konzervatív keresztény magyar úgy is, hogy nem volt politikus. Apor Vilmos. Márton Áron. Király Béla. Szent-Györgyi Albert. Bay Zoltán. Salkaházi Sára. Például.
– Le vagy maradva néhány brosúrával! Lásd pld.: www.szombat.org/politika/4359-szlovakiai-zsidok-tiltakoznak-esterhazy-janos-kituntetese-miatt & https://zsidotarsadalom.wordpress.com/2015/08/18/mozgo-vilag-kovacs-m-maria-bethlen-istvan-es-a-zsidokerdes/ Egyébként elhiszem, hogy nem vagy történész, mert ha az volnál, akkor tisztában volnál azzal, hogy a retrospektív múltszemlélet abszolút történelmietlen. Nem ítélhetjük meg a múlt eseményeit és személyeit az alapján, ahogyan mi ma nézzük a világot, nem kérhetjük rajtuk számon a mi értékeinket vagy előítéleteinket, mert más koroknak mások voltak az értékei és előítéletei, sőt, ugyanazok a fogalmak egészen eltérő tartalmakat is hordozhatnak különböző korokban. Persze kialakíthatunk a múltról önkényesen, a szánk izének épp megfelelő víziókat és ítéleteket, de azoknak semmihez semmi köze nem lesz, a múlt valóságához a legkevesebb. Az itt közöttünk felmerülő személyek is csak úgy ismerhetők és érthetők meg, ha saját korukba beágyazottan nézzük őket. A totalitárius ideológiák sajátja, hogy aktuális doktrínáik alapján folyamatosan újra- és újraírják a múltat, annak függvényében, hogy mit diktál pillanatnyi vélt vagy valós érdekük. Így működött a szocializmus idején a marxizmus-leninizmus és, mint fenti példám is mutatja, sajnos, így működik a holokauszt-kultusz is. Mindenkinek mindig megvannak a „szempontjai”. Te azt mondod, hogy rasszista, totalitárius erőket támogató (már ezen kritériumoknak egyértelmű definiálásába is beletörne a bicskád, így csak ad hoc módon tudod használni azokat), más, gondol egyet és azt mondja, hogy nem addig a', nemi diszkrimináló és homofób. Melyikőtök ítéli meg helyesen a múlt egy adott eseményét vagy személyét? Mondd meg te!
– Két példámat megkérdőjelezted, de maradt még elég. A többit, amit írsz („történelmietlen”, „a múlt valósága”, „saját korukba beágyazottan”, „újraírják a múltat”, stb.), sajnos nem tudom értelmezni.
– Rendben van. Fentebb már tisztáztuk, hogy halovány fingod sincs a történelemről.
