HÉRAKLEITOSZHérakleitosz sétál a délutániEpheszoszban. S egyszerre ott találjamagát, anélkül, hogy akarta volna,egy csendes és hallgatag folyóparton,melynek sorsát s nevét nem ismeri.Egy kő Janus meg néhány nyárfa áll ott.Nézi magát a tűnékeny tükörbens egyszerre rábukkan a gondolatra,mit az emberek nemzedékeinem fognak elfeledni. Kijelenti:Senki se lép be kétszer ugyanabbaa folyóba. Állva marad. Ugy érzi,nagy ámulatára, szent borzadállyal,hogy ő maga is folyó és futás.Szeretné visszahozni ezt a reggelts az előestét, éjt. De nem lehet.Elismétli, amit mondott. Kinyomvalátja, világos, jövendő betűkből,Burnet könyvének egyik oldalán.Hérakleitosz nem tud görögül. Janus,a kapuk istensége, latin isten.Hérakleitosznak tegnap vagy ma: mindegy.Puszta jelenés, mit egy szürke emberlátott álmában a Red Cedar partján,egy ember, aki jambusokat számlál,hogy ne gondoljon Buenos Airesre,s néhány szeretett arcra. Egy hiányzik.East Lansing, 1976(Somlyó György fordítása)
J. L. Borges válogatott művei a MEK-en: