Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Így élünk Magyarországon 2012 áprilisában: Vérvád a Parlamentben

2012.04.11. 21:46 bbjnick

 
A mai Híradóban a következő hírre lettem figyelmes: Baráth Zsolt képviselő ellen közösség elleni izgatás miatt eljárást indít az ügyészség, Orbán Viktor hivatalában fogadta Köves Slomót...
 
Baráth Zsolt képviselő „nagy vihart kavart” felszólalása kb. egy napja olvasható a — némi késéssel frissülő — Országgyűlési Naplóban is. Íme:
 
„ELNÖK: Ferenczi Gábor képviselő úr jelezte, hogy napirend utáni felszólalási szándékát visszavonja.
 
Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője: »Tiszaeszlár 130 éve« címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.
 
(18.00)
 
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre, ugyanakkor - éppen a rá való emlékezés jegyében - egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben és a Kárpát-medencében.
 
De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszláron, a Tokaj környéki kis faluban, nem messze Olaszliszkától idén 130 éve, 1882. április 1-jén tűnt el. Idézzük fel halálának tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok, és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürgetőbb feladatunk.
 
Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik felében lévő szatócsboltba küldte ki kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történhetett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint - mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták a falusiak - a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi vallomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltussolása érdekében kifejtett tevékenység még inkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert mint donort.
 
Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben. Csaknem egyévi vizsgálat, országos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amit közvetett és közvetlen bizonyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet.
 
Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik, a rente-conversiót, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdáságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna.
 
Azonban ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ezt követően kétheti fogházra ítélték felekezeti izgatás miatt. Ötven évvel Eszter halála után mi lehetett az a szörnyű titok, amelynek ilyen hatása volt még fél évszázad után is?
 
Emlékezzünk Solymosi Eszterre, és mondjuk ki: meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében. Mérföldkő volt, mert ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. Mérföldkő, mert 1883-tól a mai napig is tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövető, elkövetők származását, vallási hovatartozását. Mérföldkő, hiszen ekkortól figyelhetjük meg az új világrend hatalmának fokozódó érvényesülését hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit. Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis magyar libapásztorlányt, Solymosi Esztert, egyedül maradtunk mi is, és itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért.
 
S gondolom, van itt a teremben, akinek ismerősek lesznek a következő szavak: »A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk.«
 
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
 
ELNÖK: Megkérdezem Fónagy János államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a kormány nevében. (Dr. Fónagy János: Igen.) Igen. Államtitkár úr, öné a szó.
 
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, hogy a kormány nevében vagy a saját nevemben, de úgy gondolom, hogy ezzel az elmúlt tíz perccel a Jobbik odasorolta magát, ahova sokan gondolják. A tiszaeszlári vérvádnak a felemlítése évszázados sebeket tép fel. Önnek személy szerint, aki ezt elmondta, és önöknek, akik ezt megtapsolták, számolni kell a magyar társadalom és a világ ítéletével. És kérem, ne csodálkozzanak, ha az ország és a világ úgy ítél magukról, ahogy a tiszaeszlári vérvádról több mint száz évvel ezelőtt a magyar társadalom józanabbik fele és a magyar bíróság akkor döntött!
 
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és sajnálom, hogy ez a napirend utáni tíz perc elhangzott.
 
 
Néhányszor elolvastam a felszólalást — igaz csak odafelé, mert visszafelé kissé nehezemre esik olvasni —, de én ebben a szövegben sem „vérvádat”, sem „antiszemitizmust” (bármit is jelentsen az) nem találtam. Úgyhogy, úgy döntöttem, a nagy „felháborodás” után, amit a felszólalás kiváltott, itt az ideje, hogy én is felháborodjak a koncepciós eljárás miatt, amit a felszólalás körül kavart „műbalhé” eredményeként, a képviselő ellen indítottak.
 
Felháborodtam, majd lehiggadtam és a következőkre jutottam: ha az Országgyűlés ehhez az eljáráshoz kiadja Baráthot (a képviselő mentelmi jogát felfüggeszti), akkor én ezt az Országgyűlést nem tekintem legitim országgyűlésnek, Orbánt nem tekintem legitim miniszterelnöknek, (ad absurdum) hazaárulónak tekintem őket. (Hiszen) Ez egy egyértelműen koncepciós eljárás! Olyannyira az, hogy a kezdeti „vérvádazást” (vérvád vádat) menet közben ejtették is a vádlók, mivel nyilvánvalóan (semmilyen formában) nem áll(ja) meg (a helyét), s az új fogalom, a kreált vád (új) tárgya: „tiszaeszlározás”. Azta*****! „Tiszaeszlározás”, mint a közösség elleni izgatás eszköze és módja!!! Milyen legitim hatalom az, ami ehhez a koncepciós eljáráshoz asszisztálni hajlandó?!
 
Így élünk Magyarországon, 2012 áprilisában.
 
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2012. április 20.:
 
„A katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők állásfoglalása a tiszaeszlári vérvád parlamenti emlegetése ellen

2012. április 19., csütörtök 16:05

Egyházi vezetői szolgálatunk kötelez minket, hogy szót emeljünk a gyűlöletkeltés ellen. Így utasítjuk el, hogy nemrégiben a Parlament falai között egy képviselői felszólalásban felidéződött a szégyenletes tiszaeszlári vérvád, amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet.

Ebben a helyzetben is emlékeztetnünk kell Krisztus tanítására: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel.

Különösen is aggasztónak találjuk, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. A magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban. A tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.

Budapest, 2012. április 19.

Erdő Péter, bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Bölcskei Gusztáv, püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke”
 
 
 
Meg vagyok rendülve: meg vagyok alázva és meg vagyok szégyenítve.
 
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2012. április 24.:
 
Innét letölthető Eötvös Károly (a vádlottak (fő)ügyvédje) könyve a tiszaeszlári ügyről:

mtdaportal.extra.hu/eotvos_karoly.html

Innét pedig Bary József (vizsgálóbíró) könyve (ugyanarról az ügyről):

mtdaportal.extra.hu/bary_jozsef.html
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr454386829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása