Olvasom: „Soha ne higgyétek el, ha azt mondják nektek, hogy az Embernek meg az állatoknak közös érdekeik vannak, és az egyiknek a boldogulása a másik boldogulását hozza. Ez hazugság.” (George Orwell: Állatfarm)
...Orwell okos fiú volt. Okosabb, mint kora, s okosabb, még sok mai okoskodónál is. Az Állatfarm és az 1984 nem csak kommunizmus-kritikák, még csak nem is, úgy általában, totalitarizmus-kritikák, de, ugyanakkor, modern tömeg(ember)lélektani „tanulmányok” is.
A jó tömegmanipulátor ugyanis nemcsak fanatizálja a tömeget, hanem, ugyanakkor, el is bizonytalanítja a személyt. Így működik frankón a dolog. A fent idézett szövegben is az az igazán zseniális, hogy igaz is és nem is, van is értelme és nincs is. Először megfogalmaz egy hamis állítást, majd cáfolja azt. Mert abban valóban igaza van Napoleonnak (vagy az éppen szónokló sameszának; nem emlékszem pontosan ki mondja ezeket a szavakat a regényben), hogy „az egyik boldogulása” szükségképpen „a másik boldogulását hozza”-kijelentés hazugság, csakhogy a kérdés értelmesen nem az, hogy „az egyik boldogulása a másik boldogulását hozza”-e, hanem, hogy létezhet-e ilyen helyzet?!... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/11/19/harmadik_hullam_magyarorszagon#comments)