Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

...a mai filmsikerek csak félgyőzelmek...

2017.03.03. 05:01 bbjnick

1 jegyzet

...A Vajna-féle állami filmtámogatási rendszernek az a logikája, hogy ha az államtól többszáz milliós támogatást kapsz egy filmedre, akkor annak a filmnek produkálnia is kell. Vagy trendi filmet kell csinálnod, ami nemzetközi fesztiválokon is jól megállja a helyét vagy közönségfilmet, ami sok nézőt vonz. Ergo, nem olyan filmet forgatsz, amilyet szeretnél, hanem olyat, amilyet elvárnak tőled. Ha elfogadod a szabályokat, hagyod, hogy Vajnáék „hollywoodi wishful thinkingje” belegányoljon a munkádba, követed az instrukcióikat, akkor nemcsak azt a lehetőséget kapod meg, hogy forgathatsz, hanem az elkészült filmedet promotálja is az állam, nemzetközi fesztiválokra küldi, külföldön népszerűsíti, vetíti stb. stb. stb.

Ebbe az új szisztémába elsősorban a fiatal filmesek hajlandóak és képesek betagozódni, mivel nekik még nincsenek tapasztalataik és berögződéseik a régebbi filmtámogatási és filmkészítési gyakorlat(ok)ról; ezért készít ma annyi fiatal filmes nagyjátékfilmet és ezért morognak és lázadoznak az idősebbek.

Bár lassan egyre több „nagyöreg” is beadja a derekát. Enyedi Ildikó is több filmtervet beadott a Filmalapnak az elmúlt években, majd miután elutasították vagy kioktatták sértődötten fasisztázott a ballib médiában; mára kitanulta a csíziót, olyan témát, olyan koncepciót adott be, amiről tudta, hogy átmegy; meg is lett az eredménye, filmjét (Testről és lélekről) Vajnáék az Aranymedvéig tolták. Sopsits Árpád is egy-két éve még forgó szemmel köpködött a Filmalapra, aztán csak pályázott egy kommersz és profi thriller-témával (A martfűi rém), amit le is forgathatott.

Akik azzal vádolják a Vajna-féle Filmalapot, hogy megöli a nemzeti filmet, a magyar filmhagyományt, igazat mondanak. De igazuk van azoknak is, aki azt mondják, hogy ez a magyar filmhagyomány tkp. már a kilencvenes években elhalt, tehát maximum feltámasztani lehetne.

A magyar filmet az tette naggyá a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, hogy az állam egy olyan stúdiórendszert hozott létre, amelyen belül a filmesek viszonylag szabadon alkothattak. Nem mellesleg, a nagy stúdiók mellett (Hunnia, Budapest, Pannónia stb.) létezett a Balázs Béla Stúdió is, a fiatal filmesek kísérleti műhelye, ahol gyakorlatilag teljesen szabad volt a pálya (a stúdió teljes önkormányzattal rendelkezett), mindenki úgy kísérletezett, ahogy akart (a rendelkezésükre álló technikai és anyagi keretek között, természetesen), a filmeknek még bemutatási kötelezettségük sem volt. A nyolcvanas évektől pedig a művészek önállóan is létrehozhattak stúdiót, ilyen volt a legendás Társulás Stúdió. Ezen körülmények között rengeteg remekmű születhetett, amely valóban a magyar valóságról szólt és az alkotók kibonthatták sajátos tehetségüket is. Ám a kilencvenes években ez a rendszer széthullott (az állam nem tekintette magát a magyar filmgyártás gazdájának) széthordták, szétlopták stb. Létrejött ugyan a Magyar Mozgókép Alapítvány, de a szabályozás elmaradt, a kétezres évek elejétől ugyan már filmtörvény is született, de, mint kiderült, a filmesek képtelenek voltak a számukra biztosított támogatásokat korrektül kezelni, az általuk működtetett Magyar Mozgókép Közalapítvány sokmilliárdos adósságot halmozott fel. Ezt a helyzetet szolgált orvosolni a Fidesz által létrehozott Vajna-féle Filmalap.

Most úgy tűnik, Vajnáék „hollywoodi wishful thinkingje” jól működik, a magyar filmesek sorra nyernek nemzetközi díjakat, egy-két viszonylag sikeres közönségfilm is született. De ezeknek a filmeknek egyike sem a nemzeti filmhagyományt követi és jelentős filmnyelvi újításokkal sem találkozunk bennük; ezek a filmek a nemzetközi művészeti vagy populáris trendekhez igazodnak, azokat másolják, imitálják. A magyar film Vajna alatt egyre profibb, de egyre kevésbé eredeti.

Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje is ilyen rendkívüli módon professzionális és nagyon ügyesen trendkövető film. Svéd történetet dolgoz fel, azt helyezi magyar környezetbe, kicsit a múltba, kicsit a jelenbe, átütő atmoszférát teremt és a végére egy szentimentális zárást pakol, teljes mértékben kiszolgálja a mai tömegigényt, a narcisztikus individualista tömegember szentimentális bestializmusát. És erre őt még csak instruálni sem kellett, mert filmje nem a Vajna-féle Filmalap támogatásával készült, hanem a rövidfilmek, dokumentumfilmek, kisanimációk, ismeretterjesztő munkák stb. támogatására létrejött Médiamecenatúra támogatásával, A Filmalap csak fölfedezte benne a lehetőséget és futtatta a filmet külföldön.

Egy szó, mint száz, a mai filmsikerek csak félgyőzelmek, ideje volna eldöntenünk, hogy akarunk-e a magyar valóságra reflektáló, sajátos nemzeti jelleget hordozó magyar filmművészetet vagy merünk kicsik lenni és megelégszünk azzal, hogy igazodunk a trendekhez, összeszedegetjük a lehulló morzsákat, kiszolgáljuk a filmes globalizmust!...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr6412413631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása