Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Tükör a képben — A tükör mélyen (2009 – 2011 – 2014)

2014.06.06. 05:11 bbjnick

(E bejegyzések 2009 júliusában, 2009 szeptemberében és 2011 novemberében születtek.)

Tükör a képben vagy egy megnemírt bejegyzés megnemírásáról (2009 júliusa)

Szövegen én még soha annyit nem tipródtam, mint azon, amelynek megnemírásáról most röviden be szeretnék (mi az hogy, be fogok) számolni. A történet minden eleme és minden motívuma adott volt, a szándék világos és a cél nemes, s mégis (s mégsem). Valószínűleg túl sok (minden) mutatott egy irányba, túl nagy volt a „hátszél”, s, tudjuk, (milyen/nagyon) fárasztó és (milyen/igen) veszélyes ilyenkor a hajózás; végülis bevontam a vitorlákat és vártam és várok. S mialatt várok, mintegy mellékesen, elmesélem, hogy

úgy kezdődött, hogy a kor géniusza súgott.

Ki az, aki ne törné a fejét azon, hogy tulajdonképpen mi is történik (itt/ma) velünk? Hol az a kulcs, ami megnyitja számunkra a jelent és (ha már, akkor már) az utat a jövő felé? Jelentem tisztelettel, én tudni vélem – a kor géniusza megsúgta nekem.

Hogy is magyarázzam (csak) el? No, körülbelül, (valahogy) így:

Képzeld el a törzskocsmádat, Olvasó, ahol a pult mellett – neked – jobb kéz felől, négy rozsdás rajzszöggel feltűzve, egy ócska reprodukció takar egy viszonylag nagyobbacska falfelületet. Funkcióját nem nehéz megfejtened: mivel – a pultosnő (Mancika) „szabad mozgását biztosítandó” – asztal nem állhat ott (a fal mellett), hát valaki valamikor (ki tudja ki és ki tudja mikor) „virtuálisan” így töltötte ki a(z ott) keletkező „űrt”/”holtteret”.

delacroixaszabasagvezetianepet_kk_kep_bbjnckblghz_.JPG

A képet jelentősen megviselte már az idő: szélei itt-ott beszakadoztak, s bár tónusa ezt nem domborítja ki, igen vastagon nyomot hagy(hat)ott rajta a dohányfüst okozta lerakódás és a legyek látogatásai. Ha megfeledkeznél félénkségedről és/vagy a pultosnő (Mancika) iránti tapintatodról, egészen közel lépnél a repróhoz és ujjbegyeiddel megtapogatnád, nem kétséges, ragadna.

Majd egy napon, mikor belépsz a kocsmába, a jól megszokott kép helyén egy másik (karakterében, tónusában igencsak különböző) kép fogad.

greuzejeanbaptisteazeltortkorso_kskp_kep_bbjnckblghz_.JPG

A két kép oly mértékben elüt egymástól, hogy a legenerváltabb, legérdektelenebb vendégnek is (akaratlanul is és) azon nyomban szemet kell, hogy szúrjon a változás. Nyilván hozzájárul(hat)nak ehhez – a régi és az új reprodukció méretkülönbségéből adódó – az új kép két oldalán, a mocskos tapétán fedetlenül maradó, álló téglalap alakú, világosabb foltok is.

Képzeld el!

A hatás nem marad el.

Hogy értelmezni és viszonyulni tudj, barátodhoz (Z.-hez) fordulsz információkért.

Barátod (Z.) egy – ki tudja, milyen forrásból származó – történetet mesél: a történetben a pultosnő (Mancika) nem egészen indokolható indulattal letépi a falról a régi reprót – miután egy önmagáról megfeledkezett vendég darts-táblának használja azt (de hiszen előfordult ez már máskor is) –, amelyet másnap – a Valóság nagybátyánktól kéretlenül kapott (egyszerűen megjelent az öreg a felcsavart reprodukcióval és letette Mancika elé a pultra) – az újjal pótol. A történethez Z. adalékul – mint akinek teljesen nyilvánvaló az összefüggés – adatokat sorol: az elmúlt hetekben megközelítőleg hatezer lakásból és lakóházból lakoltatták ki devizahitelt fölvett tulajdonosaikat a hitelező bankok, pénzintézetek; az egy évvel ezelőttihez képest körülbelül 20-25 %-kal csökkent a bérek átlagos vásárlóereje és effélék; majd nehezen követhető értekezésbe kezd a XVII. századi flamand, a XVIII. századi francia zsánerfestészet hasonlóságairól és különbözőségeiről, hatásukról az impresszionizmusra és a posztimpresszionizmusra, hogy aztán jóformán észrevétlenül átkössön a politikai szentimentalizmus jellegzetességeire.

Mire barátod befejezi szellemi és mentális kötéltáncát (ha józan lett volna, valószínűleg egyhamar lezuhant volna) már nagyon hazavágysz szobád biztonságába és magányába.

Képzeld el!

Szövegen én még soha annyit nem tipródtam, mint azon, amelynek megnemírásáról (most) megpróbáltam beszámolni. A történet minden eleme és minden motívuma adott volt, a szándék világos és a cél nemes, s mégis (s mégsem).

Most várok.

A kor géniusza súg.

Adalékok a Tükör a képben vagy... c. bejegyzéshez (2009 szeptembere)

(Szövegértési és szövegértelmezési gyakorlat)

…Akkor, Galgagyörkön a Magyar Gárdával közösen becsületesen élő és dolgozó magyarok, szlovákok és cigányok együtt énekelték el a magyar Himnuszt. Akkor jutott el sokakhoz a Magyar Gárda üzenete: soha nem vagy egyedül! Megértették, hogy a sok Árpád-sávos, oroszlános egyenruhát viselő férfi és nő értük, miattuk ment Galgagyörkre. Az események jónéhány helyben lakó cigányemberrel is megértették: a Magyar Gárda értük is van. Egyikük, Orgoványi Mihály jelezte is felvételi szándékát a Magyar Gárdába. És láss „csodát”: mindenféle liberálisok által hangoztatott, a Magyar Gárda kirekesztő jellegéről szóló állásponttal ellentétben fel is vettük őt sorainkba…

Ez az adalék teljes terjedelmében itt olvasható:

www.magyargarda.hu/node/4659

…Éspedig, lásd, ez egész aggodalomnak egy szó, egy eszme végit veti. E szó akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrzeni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját tehetségei szerint a választott pályán becsületesen megállani, akarjuk szeretni magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon előnyt felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont nem akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus,* piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor nincs oly természeti vagy morális erő, mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!” és szikrátvet a napban. A népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba és divattá válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje, szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk kell…

*chylus – tápnedv, tejszerű folyadék, mely emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe

Ez az adalék pedig itt:

www.mek.oszk.hu/05500/05572/html/jokaim_egymagyarnabob0004/jokaim_egymagyarnabob0004.html

Z. adaléka az adalékokhoz:

magyarido.blog.hu/2009/06/02/a_fu_kozt_a_gazban_az_aljban

Adalék Z. adalékához:

magyarido.blog.hu/2009/05/20/napi_elkeserito_es_folderito_20_dik_maj_2009

A tükör mélyen vagy egy megírhatatlan bejegyzés megírása (2011 novembere)

...Egy géniusz csak egy géniusz, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. De azért figyelni nem árt, mert, mint a történelemből megtanulhattuk, időnként azért nagyon csúnya bajokat is képes kavarni (elég ha csak szétnézünk magunk körül). Kérdezem, nem mondom: nem gondoljátok, hogy nagyon is belátható időn belül Ejrópa minden „valamirevaló” kocsmájában lecserélésre kerülnek a reprók? Nem gondoljátok, hogy éppen azok, akik eddig a Szabadság istenasszonyának legelvakultabb (és legmegvadultabb) hívei voltak, éppen azok fogják önazonosságuk (és megfellebbezhetetlen szellemi felsőbbrendűségük) egy új minőségét egy nagyon is ejrópai (és így nagyon jól hivatkozható) túlérett szentimentalizmusban megtalálni? Kérdezem, nem mondom: Nem gondoljátok, hogy néhány éven belül, már ez az „új elit” fog lenézni minket?... (magyarido.blog.hu/2009/07/10/tukor_a_kepben_vagy_egy_megnemirt_bejegyzes_megnemirasarol/fullcommentlist/1#c6458267)

Vajon, ki emlékszik már azokra a 2009. júliusi napokra, amikor Mancika, a kocsmárosnő, törzskocsmánk falán, azt a bizonyos – a pult mellett (nekünk jobbról) egy nagyobbacska falfelületet takaró, négy rozsdás rajzszöggel feltűzött – reprodukciót lecserélte?

Arra a napra, amikor a régi kép lekerült,

delacroixaszabasagvezetianepet_szp_kk_kep_vv300243_bbjnckblghz_.jpgA régi repró

s arra, amikor helyét új foglalta el.

greuzejeanbaptisteazeltortkorso_szp_kskp_kep_vv243300_bbjnckblghz_.jpgAz új repró

Vajon ki emlékszik már a csere körülményeire? S vajon ki emlékszik már Z. barátunk, a cserét kommentáló, megjegyzéseire? Pedig alig több, mint két éve történt! Igaz, sűrű két éve, de mégiscsak alig több, mint két éve. S mi azóta is úgy ülünk az alatt az új kép „alatt”, mint valamiféle „evidencia” alatt; úgy tudomásul vettük (úgy vettük tudomásul), mintha annak magától értetődően helye volna ott, ahol van (és csakis annak volna ott a helye).

Punnyadunk Z.-vel törzskocsmánkban ezen a fagyos 2011. novemberi estén és a sörtől semmi mást nem várunk, csak hogy az íze és az alkoholtartalma hozza, amit szokott és egymástól sem igen várunk mást, mint hogy – a több évtizedes ismeretség jogán – elfogadjuk egymás (jelen)létét. Szólni sem igen szólunk; négyféle cigarettadohányból (szerintem) remek keveréket készítettem, leginkább annak kitapasztalásában, kiélvezésében vagyunk elmerülve.

– Elnézem Mancikát, ahogy mosogat és elnézem, ott mellette, azt a reprót a falon és tudod mi jut eszembe?! – szólal meg egyszer csak Z., majd mélyet szív cigarettájából és a füstöt belefújja söröspoharába.

Ültömben enyhén hanyatdőlve hátrafordulok, alaposan kicsavarodik a nyakam, hogy Z. élményéről legalább néminemű fogalmat alkothassak, majd visszafordulok és visszakérdezek:

– Jobb, ha nem tudom?

– Emlékszel-e, mit szokott mondani barátunk, a nagy @gabriel syme a korszellemről, az emberek és a sorbólkilógás viszonyáról? – kérdez tovább Z.

– Talántán valami olyasmit, hogy az emberek akár önmaguknak is hajlandók jelentős anyagi és/vagy erkölcsi kárt okozni, csakhogy a sorbólkilógásnak a látszatát is elkerüljék – próbálom legalább fővonalaiban felidézni a @gabriel syme-i bölcsességet.

– Igen. És arra emlékszel-e, amikor Mancika azt a régi reprót letépte és a Valóság nagybátyánk által ajándékozott újat kitűzte?

– Mi az hogy, nagyon is!

– Látod, erről van szó! – vágja ki a frankót Z.

Éppen annyiban is hagyhatnám Z. zagyválását, de éppen annyi erővel rá is kérdezhetek. Tehát rákérdezek:

– Jó, de mi a megmondás?!

– Hát az, hogy a korszellem mindent visz! Az Öreg [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol] pontosan látta, hogy ez lesz! Politikai szentimentalizmusba csomagolt hatalmi önkény minden vonalon! Giccs és terror! Szépelgés és uszítás! Nagyvonalúságnak és igazságosságra törekvésnek maszkírozott önzés és forradalmi változásnak álcázott elvtelenség!

– Álljál meg, Z.! – vágok közbe. – Innét már könnyű okosnak lenni! Innét már én is meg tudom mondani, hogy a waterlooi csatát ki fogja megnyerni!

– Lósz*rt, mama! – folytatja megcáfolhatatlanul és megállíthatatlanul Z. – Hol látszott még akkor a dél-európai válság, hol látszott még a meghasonlott, a maga alá f*sott EU?! Ebből a kocsmából biztosan nem! Hol volt még akkor Kötcse [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, az Orbán Viktor által 2009 őszén, Kötcsén meghirdetett centrális politikai erőtér-koncepcióra és annak manifesztációira gondol]?! És lett! És az Öreg [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol] nemcsak azt látta, hogy ez lesz, hanem azt is, hogy mindez egygyökerű! Ezer arca lehet, de mindmögött csak egy van! A korszellem mindent visz! S ha itt volna, meg is mondhatná [a blogbejegyzés szerzőjének megjegyzése: Z. itt, nyilván, Valóság nagybátyánkra gondol]!

– De nincs itt, Z..

Sajnos, ez a helyzet. Valóság nagybátyánk már hosszabb idő óta nem látogatja törzskocsmánkat.

– Antikrisztianizmus! Még pontosabban: antikatolicizmus! – így Z.

– Tessék, Z.?

– Ez az újsütetű politikai szentimentalizmus, vegye föl bármelyik maszkját, lényegében csak az egyházellenesség álcázására szolgál. De így volt ez mindig is, a szentimentalizmus sohasem katolikus, hanem...

– ...hanem manicheus?

– Igen! Honnan tudod?

– Szerinted, ugyan, honnan tudom, Z.?

Z. elhallgat, közbeszólásom megtöri lendületét.

– Gyújtsunk rá – kínálom (szerintem) remek saját készítésű cigarettámból – és szedelőzködjünk!

– Helyes! – válaszolja Z.

(A bejegyzések) Innét magyarido.blog.hu/2009/07/10/tukor_a_kepben_vagy_egy_megnemirt_bejegyzes_megnemirasarol és innét magyarido.blog.hu/2009/09/23/adalekok_a_tukor_a_kepben_vagy_c_bejegyzeshez és innét magyarido.blog.hu/2011/11/21/a_tukor_melyen_vagy_egy_megirhatatlan_bejegyzes_megirasa

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr496282199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása