1 jegyzet
A napokban egy blogon (vagy blogban?) fiatal magyar irodalmárok, a „nekünk a magyar?”-kérdésre adott, válaszait olvasgattam (itt: mandiner.blog.hu/2012/10/19/irodalmarok_szerint_a_magyar).
...Tanulságos olvasmány az a (blog)poszt.
Ott van azokban a válaszokban minden, ami (mai) viszonyaink megértéséhez szükségeltetik: látványosan demonstrálják azt a kettős szorítást, ami a mai „fiatalokat” szellemi és erkölcsi harapófogóban tartja, ami egyben egy kontraszelekciós mechanizmus (is) és végeredményében a magyar irodalom (a magyar irodalmi hagyomány) megfojtója.
Létezik egy (be)fülledt ((be)pállott, megbüdösödött) posztmodern irodalmi kánon és az ezt (tkp. erőszakkal) fenntartó „tájidegen” ideológiai terror. Ebben a kettős szorításban fuldoklik ma a „fiatal” magyar irodalom. Irodalmat sokféleképp lehet „csinálni”, de őszintétlenül és gyáván nem. Úgy még senkinek nem sikerült. S ezért (is) nincs is ma élő irodalmunk...:-(
Innét: mandiner.blog.hu/2012/10/19/irodalmarok_szerint_a_magyar/fullcommentlist/1#c18086022