(A bejegyzés 2008. június 17-én született.)
(egy kis képes beszéd...)
Ha egy jószág a szoba közepére csinál, gondolom, a gazdik igen kis része tör ki üdvrivalgásban és kuporodik oda a csomó mellé, hogy egy filigrán kis sütisvillával átszellemülten föleszegesse azt. Vagy tévednék? Mert ahogy itt a Zolika vs. Hadnagy tanár úr-ügy, és a járulékos ügyek, a pátkai eset (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/11/patka_elkezdodott_es), és se vége, se hossza a sornak, újabb és újabb ki- és lecsapódásait és azok kommentárjait hallom-olvasom, időnként majdhogynem kétségeim támadnak: bizony, rosszul gondolom; mert a gazdik felvilágosultabb része már rég sütisvillával takarít a jószágai után.
Max Ernst: Az álmok illusztris hamisítója
No, hát legyen úgy! De ha úgy lesz, akkor arra kérek minden állatürülékügyi szakértőt és állatürülékjogi jogvédőt, hogy személyes példájával járjon elől és nyilvánosan, élőben mutassa be nekünk a sz**nyelés különböző módozatait, hogy a magunkfajta tudatlan barom is, lehetőleg még mielőtt elpusztul bélférgességben, meggyőződhessen e módszer előnyeiről és mindenekfelettiségéről. Ha működni fog, ésszerűen, mindenki áttér az új szisztémára. Ez így (volna) korrekt!
(...és egy nyúlfarknyi kommentár)
Ha a társadalom kisebbségi szegmentjétől elfogadjuk, hogy (evidens módon) túl akar élni, miért csodálkozunk, ha a többségi társadalom is ugyanígy van ezzel? Ha pedig a cél a túlélés (és nem más), akkor nem volna éppen ideje abbahagyni a hazudozást? Milyen furcsa, ugyanakkor felszabadító érzés is volna, ha holnap felébrednénk és a fehér fehér volna, a fekete fekete, a bűn bűn és az erény erény. De valahogy’ csak megszoknánk! Hát nem? Hát de.
(A bejegyzés) Innét: neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/17/a_patkai_kolbasz_egy_kis_kepes_beszed_es