(A bejegyzés 2008. június 17-én született.)
(egy kis képes beszéd...)
Ha egy jószág a szoba közepére csinál, gondolom, a gazdik igen kis része tör ki üdvrivalgásban és kuporodik oda a csomó mellé, hogy egy filigrán kis sütisvillával átszellemülten föleszegesse azt. Vagy tévednék? Mert ahogy itt a Zolika vs. Hadnagy tanár úr-ügy, és a járulékos ügyek, a pátkai eset (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/11/patka_elkezdodott_es), és se vége, se hossza a sornak, újabb és újabb ki- és lecsapódásait és azok kommentárjait hallom-olvasom, időnként majdhogynem kétségeim támadnak: bizony, rosszul gondolom; mert a gazdik felvilágosultabb része már rég sütisvillával takarít a jószágai után.
Max Ernst: Az álmok illusztris hamisítójaNo, hát legyen úgy! De ha úgy lesz, akkor arra kérek minden állatürülékügyi szakértőt és állatürülékjogi jogvédőt, hogy személyes példájával járjon elől és nyilvánosan, élőben mutassa be nekünk a sz**nyelés különböző módozatait, hogy a magunkfajta tudatlan barom is, lehetőleg még mielőtt elpusztul bélférgességben, meggyőződhessen e módszer előnyeiről és mindenekfelettiségéről. Ha működni fog, ésszerűen, mindenki áttér az új szisztémára. Ez így (volna) korrekt!
(...és egy nyúlfarknyi kommentár)
Ha a társadalom kisebbségi szegmentjétől elfogadjuk, hogy (evidens módon) túl akar élni, miért csodálkozunk, ha a többségi társadalom is ugyanígy van ezzel? Ha pedig a cél a túlélés (és nem más), akkor nem volna éppen ideje abbahagyni a hazudozást? Milyen furcsa, ugyanakkor felszabadító érzés is volna, ha holnap felébrednénk és a fehér fehér volna, a fekete fekete, a bűn bűn és az erény erény. De valahogy’ csak megszoknánk! Hát nem? Hát de.
(A bejegyzés) Innét: neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/17/a_patkai_kolbasz_egy_kis_kepes_beszed_es
