Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Keserű igazság

2016.03.23. 05:11 bbjnick

keseruigazsag_filmplakat_ff_flmflmflmblg_142201_bbjnckblg02102016.jpgA Keserű igazságot 1955-1956-ban forgatta Várkonyi Zoltán. Az 1956 júliusában elkészült film bemutatójára azonban csak 1986-ban kerül(hetet)t sor, így a Keserű igazság egyike a leghosszabb ideig „dobozba zárt” magyar filmeknek. Hogy mi is tette ezt a „termelési történetet” a kommunista rezsim számára annyira veszélyessé és/vagy kínossá, hogy harminc évig (a nyolcvanas évek második feléig!) ült rajta? Valószínűleg (és mindenek előtt) a szuverenitás, amit ez a munka (közvetve-közvetlenül is, akarva-akaratlanul is) demonstrál(t).

A szocializmusban a legszűkebb magánszférán túl (sőt, bizonyos vonatkozásaiban még azon belül is) az állampolgárok minden (egyéni és kollektív) megnyilvánulása hivatalosnak minősült, ami pedig hivatalosnak minősült, annak a Párt aktuális irányelveit-célkitűzéseit kellett alátámasztania, támogatnia és szolgálnia. Egy kollektivista rendszerben, a kommunizmus építésének útján, hogyan is lehetett volna másként?! E szerint a művészet (így a filmművészet) feladata is az volt, hogy a marxizmus-leninizmus, a Párt által kijelölt közös célok és az azok eléréséhez meghatározott cselekvésmódok megismerését, megértését és az azokkal való érzelmi azonosulást (elő)segítse. S így volt ez nemcsak az ötvenes-hatvanas években, de (ha, talán, olykor-olykor nagyvonalúbban-rugalmasabban is kezelve az elvek gyakorlati megvalósítását) a hetvenes-nyolcvanasokban is.

Amikor 1954-ben egy, a Szabad Népben megjelent, Sz. J. építésvezető, munkáskáder hatalmi visszaéléseiről szóló (leleplező és iránymutató) cikk alapján megírandó és leforgatandó filmről a döntés megszületett, semmi nem utalt arra, hogy ez a film a korra jellemző (így vagy úgy, de) sematikus „termelési történetektől” lényegileg különbözni fog. A Rákosit 1953-ban, a miniszterelnöki székben váltó Nagy Imre intézkedéseivel jelentősen visszafogta ugyan az addigi korlátlan terrort (felszámolták az internálótáborokat, enyhítették a parasztokat terhelő beszolgáltatások mértékét, mérsékelték a túlhajtott iparosítást, a munkaversenyt stb.), de a rendszer és logikája ugyanaz maradt. A filmesek, ahogyan addig, ezután is a párt iránymutatása szerint készítették filmjeiket, ha ezek az iránymutatások most éppen arra vonatkoztak is, hogy (például) a (korábbi) törvénytelenségeket, a terrort le kell leplezniük és el kell ítélniük vagy hogy „életszerűbb” filmeket kell készíteniük; „életszerűbben” kellett bemutatniuk, hogy a Párt, a társadalom vezető ereje, hogyan oldja meg magabiztosan azokat a problémákat, amelyeket, ugyanolyan magabiztosan, maga hívott létre a terror éveiben. A filmeknek ezután is „programja” volt; végül is, a totális rendszerekben (ha funkcionálisan működnek) minden játékfilm politikai irányelvek és/vagy párthatározatok illusztrációja és/vagy dramatizált moziváltozata.

Először Fábri Zoltánt bízták meg a Keserű igazság megrendezésével, majd, miután neki fontosabb elfoglaltságai akadtak (ezidőtájt forgatta többek között a Körhintát és a Hannibál tanár urat is), a feladatot Várkonyi Zoltán kapta. A forgatókönyvet többször újra- és átírták, a helyzetet csak tovább bonyolította, hogy a film előkészítésének időszakában a Nagy Imre-féle reformkommunista szárny politikája megbukott, keményvonalas, rákosista visszarendeződés kezdődött a párt- és állami vezetésben, az alkotók számára a „hivatalos irányvonal”, a filmben ábrázolt társadalmi problémát illetően, követhetetlenné vált. Várkonyi és Nádasy László (a forgatókönyv jegyzői) ebben a helyzetben azt az utat választották, hogy olybá veszik, az egyértelmű ideológiai iránymutatás elmaradása a művészi szabadság engedélyezését jelenti és figyelmüket a történetben rejlő emberi konfliktusokra és tragédiá(k)ra összpontosítják. A karriervágyból hatalmával visszaélő, tetemes népgazdasági károkat okozó és emberéleteket veszélyeztető, de a Párt éleslátásának köszönhetően leleplezett és méltó módon megbüntetett munkáskáder művezető története a forgatókönyvíró-páros keze alatt fokozatosan átalakult, elveszítette minden ideológiai élét és megtelt általános emberi tartalmakkal; bizalomról, hűségről, szeretetről, esendőségről, gyávaságról, megfelelési kényszerről, korrumpálhatóságról, a felelősség képességéről stb. szóló mozi született az egykori Szabad Nép-direktívából, amelyből hiányoznak nemcsak a történelmi szükségszerűséget fölismerő jók és retrográd rosszak, de az egyértelmű (pártszerű) válaszok és megoldások is.* (S mindez a Párttal szembeni függelemsértés – vagy provokáció – nem volt elég az alkotók részéről, a filmnek nemcsak a története izgalmas és életszerű, de a színészi alakítások is (máig) hitelesek és lebilincselőek: olyan nevek játsszák a Keserű igazság szerepeit, mint Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Sinkovits Imre, Ruttkai Éva, Szemere Vera, Barsi Béla, Mádi Szabó Gábor, Bárdy György stb.)...

keseruigazsagarchivalasijelentesfilmtudomanyiintezet1959_ff_flmflmflmblg_457395_bbjnckblg_02102016.jpgwww.bessenyei.hu/film1/keseru/1959.jpg

*A Filmtudományi Intézet (ahol a Keserű igazsággal kapcsolatos minden dokumentum „Csak belső használatra, közlésre nem adható ki”-minősítésű volt) egy 1959-es archiválási jelentésében a következőket olvashatjuk: „A film témája az 1956 előtt elkövetett hibákra épül, izgalmas és nagyon problématikus feldolgozásban. Egy »munkáskáder« emelkedése és erkölcsi bukása adná az alapot, s ez még nem lenne baj, ha a készítők olyan negatív figurát ábrázolnának, aki egyértelműen elítélhető. De a film olyan jóindulatú, értelmes melegszívű embernek ábrázolja Sztankó János építésvezetőt, hogy nem tudjuk elhinni, hogy azokat a jelzéseket – bármennyire is törekszik a verseny megnyerésére – amelyeket felesége, barátja adnak számára ne szívlelné meg, s annyira elvakult lenne, hogy emberhalált okoz könnyelműsége és nem vállalja adott szavát, amikor a felelősségre vonásra kerül sor. Itt van a film alapvetően elhibázva, s a kritikai »realizmusa« így hazugsággá válik, ami miatt nem is mutatták be.”

keseruigazsagegykockaafilmbol_01_ff_flmflmflmblg_457324_bbjnckblg_02102016.jpgA Keserű igazság a YouTube-on is megtekinthető: www.youtube.com/watch?v=4X5qOznsGvY

A filmmel kapcsolatos információk és dokumentumok itt (is) található(a)k: www.bessenyei.hu/filmjei.htm#keser

[film, 1956, 1986, 1955, magyar film, YouTube, Sinkovits Imre, Farkas Ferenc, Várkonyi Zoltán, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Fényes Szabolcs, Barsi Béla, Bessenyei Ferenc, Bárdy György, Keserű igazság, Hegyi Barnabás, Molnár Tibor, Mádi Szabó Gábor, Nádasy László, Kövesi Endre, Szemere Vera]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr1311759389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása