Az ember gyermeke (c. film) egy giccs, szellemileg, érzelmileg, esztétikailag hamis, Európa torz, narcisztikus-hedonista, szentimentális-bestiális önképében tetszeleg benne (és általa). A probléma része és nem a probléma feltárására, megértésére és a rá adható értelmes válasz keresésére tett kísérlet.
A demográfiai és migránskrízisre a liberális individualista Európának nincs válasza és azért nincs, mert nem lehet. Az a szellemtörténeti jelenség, amit mi posztmodern liberális individualizmusként ismerünk, alkalmatlan arra, hogy egy ilyen kihívásra értelmes választ adjon. Európának, ha nem akarja, hogy elsodorja, megsemmisítse ez a krízis, föl kell adnia jelenlegi ön- és énképét. A perverz az a történetben, hogy az európaiak többsége ezt tudja/érzi, de szibaritizmusa meggátolja abban, hogy érdemben bármit is lépjen, kezdeményezzen, ehelyett elmerül a hamis narcisztikus-hedonista, szentimentális-bestiális európai önkép dagonyájában és rettegve várja, hogy „sorsa beteljesedjék” --- tipikus „a barbárokra várva”-szindróma...
[film, 2006, sci-fi, amerikai film, angol film, koprodukció, Az ember gyermeke, Children of Men, tudományos-fantasztikus film, Cuarón Alfonso, Sexton Timothy J, Arata David, Fergus Mark, James P D, Ostby Hawk, Owen Clive, Moore Julianne, Caine Michael, Hunnam Charlie, Tavener John, Ejiofor Chiwetel, Lubezki Emmanuel]