Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Hozzászólásféle 2008-ból: s van, akit...

2014.09.08. 05:01 bbjnick

(E bejegyzés 2008. szeptember 25-én született.)

...A Koherencia Kommandó a bál csúcspontján – fő attrakcióként – lépett színpadra. Z. röviden „bevezette” és a közönség szeretetébe ajánlotta magukat és a Kommandó a húrokba csapott. Z. nagyon büszke volt saját szerzeményére, amit előadtak (titkon arról ábrándozott, hogy egykor még afféle nemzedéki himnusszá válhat, mint annak idején az All you need is love vagy a Satisfaction)...

S van, akit... (Hozzászólásféle a Csutak falun 15. c. bejegyzéshez)

Csutakaszürkeló blogger, a Mániás Depressziósok Nemzetközi Világnapján, a …-i szanatórium – ez alkalomból kétszer is felmosott – étkezdéjében megrendezésre került kultúrprogramról szóló beszámolója (magyarido.blog.hu/2008/09/22/csutak_falun_15) eszembe juttatott egy „furcsa” történetet. Z. barátom mesélte nekem, aki maga is – úgyis, mint egyik előidézője és úgyis, mint egyik elszenvedője – szereplője volt. Mielőtt a leírásába fogtam, fölhívtam Z.-t és engedélyt kértem tőle a történet elmesélésére. Z. nevetett és ennyit mondott: „Mi az hogy, nagyon is. De csakis saját felelősségedre.”

Z., mint a …-i szanatórium régi, rendszeres vendége, közeli viszonyban állt az intézmény igazgató-főorvosával, talán némi túlzással atyai-fiúi kapcsolatról is beszélhetnénk (de helyesebb, ha nem tesszük). Annyi azonban bizonyos, hogy a főorvos úr komoly reményeket táplált Z. gyógyulására nézvést – szinte már-már presztízskérdés volt számára a siker –, ezért aztán időnként nem egészen konvencionális eszközöket is bevetett a terápia során. Gyaníthatóan efféle nem egészen konvencionális terapikus eszköznek szánta Z. zenekarának, a Koherencia Kommandónak, meghívását is egy szanatóriumi bálra.

Z.-nek voltak ugyan kétségei az előadás „helyénvalóságát” illetőleg – kérlelte is a főorvos urat, ugyan, hallgatná meg a produkciót, mielőtt műsorra kerül –, de a főorvos úr hajthatatlan maradt, bizalmáról biztosította Z.-t, majd, mikor az tovább akadékoskodott, ráparancsolt:

- Ne aggodalmaskodjon már annyit, merjen már végre önmaga lenni!

(No, ezen nem fog múlni, gondolta Z. és tudomásulvette az elkerülhetetlent.)

A Koherencia Kommandó a bál csúcspontján – fő attrakcióként – lépett színpadra. Z. röviden „bevezette” és a közönség szeretetébe ajánlotta magukat és a Kommandó a húrokba csapott. Z. nagyon büszke volt saját szerzeményére, amit előadtak (titkon arról ábrándozott, hogy egykor még afféle nemzedéki himnusszá válhat, mint annak idején az All you need is love vagy a Satisfaction).

Z. dala valahogy így hangzott:

Több időnk van, mint reményünk,
s ez, bizony, fordítva volna jó,
több időnk van, mint reményünk,
s az is olvad , mint a hó,
időnk elolvad, mint a hó.

Több erőnk van, mint esélyünk,
sok sajgó tenni kéne még,
több erőnk van, mint esélyünk,
s az is porlad, mint a jég,
erőnk elporlad, mint a jég.

Van, aki földre ül, van, aki kardba dől,
s van, akit csöndben elemészt a vágy,
van, akit csöndben elemészt a vágy.

Több sebünk van, mint erényünk,
afféle nehezen gyógyuló,
több sebünk van, mint erényünk,
s ez, bizony, fordítva volna jó...

Van, aki befordul, van aki eltorzul,
s van, akit csöndben elemészt a vágy,
van, akit csöndben elemészt a vágy.

A dal nem egészen négy percig tartott. S ezalatt, a nem egészen négy perc alatt, a közönség különös változáson esett át. Az addig többnyire dezorientált vagy merengő betegek másodpercről másodpercre egyre figyelmesebbekké (egyre fenyegetőbben egyre figyelmesebbekké) váltak. A második perc végén már minden szem metszőn a színpadra meredt és olyan fagyossá vált a levegő, hogy még a bált biztosító, az ajtókban strázsáló kéksapkások is megérezhettek belőle valamit, mert egyre merevebben szorították mellkasukhoz gépfegyverüket, és egyre idegesebben tekintgettek jobbra-balra.

A dal utolsó akkordját épphogy leütötte a Kommandó, Z. akkora lökést érzett a jobb vállán, hogy majdnem elvágódott. A mikrofon előtt, ahol egy másodperce még ő toporgott, már ott állt a Főnéni és a dermedt csöndet túlkiabálva osztotta az utasításokat:

- No, kedveseim, gyorsan-gyorsan, mindenki az étkezőbe, vár minket a parizeres szendvics és a finom ásványvíz, aki nem szedi a lábait, az nem kap, egy-kettő, nem bambul, sorakozik! - valahogy így.

Majd hirtelen Z. felé fordult és haragosan odasúgta neki:

- Hogy mekkora egy marha maga! Hát miért provokálja szegényeket?! Tudja, hogy egyike-másika mire képes! Ennyi esze még magának is lehetne, elvégre nem hülye maga csak bolond!

Z. nem vitatkozott, hanem csatlakozott a Kommandóhoz. Szereltek, pakoltak, s mire minden cucc a kocsiba került, addigra jóformán a fellépéssel járó izgalom is kiszállt belőlük. Szinte már meg is éheztek. Z. gondolt egyet, s így szólt:

- Együnk, urak! Mivel nekem betegjogon egyébként is jár, kérek szépen egypár parizeres szendvicset.

Ám az ebédlő-foglakoztatóban már véget ért az uzsonna, s (már) javában zajlott a maga agyagsúlyú fegyelmével és monotonitásával a rehabilitáció. A parizeresszendvicses tálcák lecsupaszítva, egymáson hevertek a tálaló-kiadóablak pultján, helyüket és szerepüket átvették a társasjátékok és a manuális készségfejlesztő eszközök. Z. tanácstalanul téblábolt néhány másodpercig, majd, mikor tekintete keresztezte a Főnéni rá szegeződő szigorú, már-már dühös tekintetét, zavartan elmosolyodott, biccentett, és bizonytalan léptekkel elhagyta a termet.

- Mi az, mester úr, mégse jár?! - fogadta az üres kézzel és mulya ábrázattal visszatérő Z.-t a Kommandó basszistája.

Z. vállat vont és csak ennyit mondott:

- Járni jár, csak nem jut.

Így történt (ha hihetünk Z.-nek).

friedrichcd_kk_thesolitarytree_szpvrz_bbjnckblgbjhz_2014_.jpg

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/09/25/s_van_akit_hozzaszolasfele_a_csutak_falun_15_c_bejegyzeshez

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr376679337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása