Mi a mai (1989 utáni) Magyarország „eredendő bűne”? A mai (1989 utáni) Magyarország „eredendő bűne” a társadalmi szolidaritás fölrúgása volt. Már az első szabadon választott országgyűlésben sem volt, egyetlen politikai tényező részéről sem, egyetlen olyan érdemi kezdeményezés sem, amely a társadalmi szolidaritás (közösségvállalás!) kereteinek, jellegének és mértékének egyértelmű meghatározására és kialakítására irányult volna. Miközben az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepe óta folyt a régi párt- és gazdasági elit részéről a „spontán privatizáció”, miközben esztelen kapkodással „privatizáltatott” az állami vagyon tetemes része, miközben a „kárpótlási” törvény nyomán kevesek jutottak hatalmas vagyonokhoz és tömegek veszítették el a reményt is, hogy (bármikor is) kevéshez is juthassanak, miközben milliók váltak (nemritkán: egész hátralévő életükre) munkanélküliekké, az „országvezetők” közül senkinek sem okozott fejtörést a „szolidaritás” problematikája. És azóta eltelt sok-sok év, azóta regnált jónéhány kormány és, ugye, azóta is/azóta sem...
(S mi, közmagyarok, mindeközben (ahogy a Kádár-világban megtanultuk, jó konformista, alamuszi és korrumpálható „alattvalók” módjára) --- tisztelet a kivételnek! --- háromnapos vak macskakölyökként szoptunk be minden ilyen-olyan ideológiai/politikai ad hoc deklarációt, mintha-magyarázatot, jelszót, szlogent és lózungot, amely (akár ha) egy pillanatra is jótékony ködbe vonta a szemünk előtt az egyre élesebben kirajzolódó rémisztő tényeket.)
***
Lásd még: bbjnick.blog.hu/2008/07/03/ha_szeljegyzet_jelen_allapotainkhoz & bbjnick.blog.hu/2011/09/14/vajon_megbuktatta_e_a_rendszervaltas_rendszeret_a_mi_fulkeforradalmuk_egy_vezervelemeny