„HÓHÉR NEJE. Milyen finom ez a sajtos keksz!
HÓHÉR. Szinte elrepül.
ÁLDOZAT NEJE. Kóstoljátok meg az édeset is.
HÓHÉR NEJE. Ilyen finomat még nem ettem.
ÁLDOZAT. Gyakrabban kellene összejárnunk.
HÓHÉR NEJE. Csak így tudjuk megismerni egymás álláspontját.
HÓHÉR. Minden találkozás közelebb hoz egymáshoz.
ÁLDOZAT NEJE. Kevesen vagyunk, tartsunk össze.
ÁLDOZAT. Összetartozásban az erő.
HÓHÉR. Mondd csak, kérlek. Megittuk mi már a pertut?
ÁLDOZAT. De hiszen tegeződünk.
HÓHÉR. Szeretnék veled még jobban összetegeződni.
ÁLDOZAT. Akkor igyunk.
HÓHÉR. Isten éltessen.
ÁLDOZAT. Téged is, pajtás.”
(Örkény István: KIS ORSZÁG VAGYUNK. in: Búcsú. Kiadatlan novellák, Szépirodalmi Kk., Bp., 1989.)
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/10/25/nemzeti_egyseg