Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Tükör és Vezeklés 1.

2008.08.22. 09:01 bbjnick

Napok óta Tengiz Abuladze, grúz filmrendező, Vezeklés című filmje jár a fejemben. Nyilván, a grúziai események hívták elő, számos más emlékkel együtt, tokosodó emlékezetem mélyéről. A nyolcvanas évek vége felé, talán nyolcvannyolc tájékán, magyarországi bemutatása idején volt szerencsém látni a filmet (többször is); majd a kilencvenes évek végén, egy videotéka fölszámolásakor, néhányszáz forintért meg is tudtam vásárolni (VHS-kazettán) és alaposabban is el tudtam mélyedni benne. Időnként azóta is elő-elfordult, hogy hivatkoztam rá, bár, ahogy most belegondolok, korántsem elégszer.

abuladze_tengiz_vezekles_egydvdkiadborit_szpvrz322457.jpg

Abuladze Vezeklése rendkívül erős film, nem csoda, hogy hatalmas világsikert aratott. Komplex mű: egyszerre tragikus, groteszk és abszurd(!), ami már önmagában is igen nagy teljesítmény, s ami ihletett, mély szimbolizmusának az eredménye. Abuladze tudja, hogy filmje témája, enélkül „a realitástól való elemelés” nélkül, a néző számára befogathatatlanul kegyetlen és nyomasztó volna: így, „elemelve”, azonban „példázatszerűvé” válik és megélhetővé (olyannyira, hogy, jó eséllyel, katartikussá is).

A grúzok legalább háromezer éve élnek jelenlegi hazájuk területén. Történelmük folyamán valószínűleg nem volt olyan ötven év, amikor valamely éppen aktuális környező nagyhatalom ne rontott volna rájuk (Makedón Nagy Sándortól a hellenisztikus utódállamok uralkodóiig, a rómaiaktól Bizáncig, a szasszanidáktól az arabokig, a mongoloktól a perzsákig, a törököktől az oroszokig stb. mindenki „bennük járt, rajtuk taposott”). Gyakran megszállták, kirabolták, nemritkán felosztották, hosszú évszázadokra megszüntették az államiságát, de Grúzia mindig újraéledt. Ha ennek az elpusztíthatatlan életerőnek a titkát keressük, mindenek előtt, a kultúrát és a nép kultúrához fűződő viszonyát kell alaposabban szemügyre vennünk.

A grúz kultúrában az ősi (archaikus), a keresztény és a modern elemek sajátos egységben élnek együtt. Ha metaforát keresünk, amellyel leírhatjuk e sajátos egységet, akkor, nekünk, magyaroknak, szinte magától értetődően adja magát az illyési „haza a magasban”-kép. A grúzoknál, ugyanakkor, a nagyobb történelmi távlat és a nagyobb kiszolgáltatottság sokszorosan fölfokozza e „magasban lévő haza” jelentőségét, sokszorta fölerősíti jelenlétét; aminthogy a hangsúlyok is, e „hazában” – a tulajdonképpeni hagyományban –, sokkal inkább az egyezésekre, mint a különbözőségekre helyeződnek. (Hogy mondandónkat egy példával is alátámasszuk: Cereteliről, a grúzok egyik legjelentősebb költőjéről, tudjuk, hogy mint nemesi család sarja, egy ősi szokás előírásai szerint, gyerekkorának tekintélyes részét apja egyik jobbágyának családjában töltötte, majd, szentpétervári egyetemi tanulmányok után, mint a XIX. századi nemzeti irodalom megújítója lépett föl – modernizált, anélkül, hogy az ősit tagadta volna; számára a múlt (a hagyomány) különböző elemei nem egymást kizáró, hanem egymással kölcsönhatásban álló, a grúz identitást erősítő részek voltak.)

Abuladze Vezeklése e fentebb vázolt „grúz” látásmódnak (mely végeredményében minden, hagyományaiban erősen gyökerező kultúrának, többé-kevésbé, sajátja) tipikus darabja. A film, elsődleges szándéka szerint, a sztálini terrorral való szembenézésről szól, ámde alkotója – úgy, hogy végig egy jól beazonosítható konkrét történelmi helyen és időben bonyolítja cselekményét – az első kockáktól ki is lép, fölül is emelkedik a realitáson és olyan perspektívából mutatja meg nekünk a konfliktust, amely az archaitásból éppúgy értelmezhető, mint a modernitásból.

Folyt. köv.

[film, 1987, 1984, szovjet film, Vezeklés, Abuladze Tengiz, grúz film, Cereteli Akaki, Dzsanelidze Nana, Kveszelava Rezo, Agranovics Mihail, Giorgobiani Ediser, Abuladze Ketevan, Ocsigava Nato, Ninidze Merab, Maharadze Avtandil, Ninidze Ija, Bocvadze Zejnab, Kavszadze Kaki]

***

Gasper blogger küldött jutyubos linket a Vezeklésből. Köszönöm! Megnéztem és volt még ott, ahol az volt. Íme, néhány jelenet Tengiz Abuladze Vezekléséből:

www.youtube.com/watch?v=Hod1LKLLT3o&feature=related

www.youtube.com/watch?v=sW6BGIxwiK0&feature=related

www.youtube.com/watch?v=jSCw4z2HhDk&feature=related

www.youtube.com/watch?v=H1y5nfFuy64

www.youtube.com/watch?v=KWgxbkAUuzw

***

Apdét vagy kiegészítés, 2016. május 28.:

„Varlam Avaridze, a nagy vezető meghal, és ünnepélyesen eltemetik. Másnap a diktátor családja döbbenten fedezi fel, hogy valaki kiásta a holttestet, és kertjükbe vitte. Az eset többször megismétlődik, míg elfogják a tettest: a halott diktátor egyik áldozatának lányát. A nő annak idején megesküdött: a holttestet nem engedi a földben nyugodni, így áll bosszút szülei és mások szenvedéseiért. A bírósági tárgyalás fényt derít az előzményekre. Kiderül, ki is volt valójában Varlam Avaridze...: www.youtube.com/watch?v=qozsPO9Z02U

 (A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/08/22/tukor_es_vezekles_1

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr755126928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása