Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Egy rövid életrajz-vázlat első része Hamvas Béláról, aki magyar író volt

2007.12.07. 04:46 bbjnick

“Guénon azt mondja, hogy a létezés eredeti szövege a szentkönyvekben egyszer és mindenkorra megvan. A szöveg (…) hiteles, de nem végleges. Véglegessé akkor válik, ha abból szüntelenül táplálkoznak, és ha abból életükkel tanúságot tesznek. (…) …igaznak lenni az első feltétel ahhoz, hogy valaki az igazságot megismerje. Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagamban az eredeti tisztaságot megvalósítani.” (Hamvas Béla: Patmosz I. Életünk Szerkesztősége - Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja kiad., Szombathely, 1992. 247.- 248. p.)

 
“Amit szeretnék megvalósítani, az a hűség a helyhez és az időhöz, a korhoz és a néphez, de mivel ez európai értelemben nem teljesíthető, megvalósítani az őskori és a keleti egyszerűséget és tisztaságot, mindezt nem teóriában, mint Guénon tette és nem, mint szubjektív heroizmust, mint Kierkegaard és Nietzsche, mert Guénonnak nincs egzisztenciája, csak szelleme, Kierkegaardnak és Nietzschének csak egzisztenciája van, de nincs objektív stabilitása. Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló egzisztenciát.” ( i. m. 249. p.)

 

Hamvas Béla magyar író, filozófus (Eperjes, 1897. - Budapest, 1968.). Édesapja Hamvas József evangélikus lelkész, édesanyja Schediwy Jolán. Gyermekkorát Pozsonyban tölti, ahol édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára és ahol maga Hamvas Béla is, 1906 és 1914 között, a Lyceum tanulója.

“ (…) Hamvas Béla a Karnevált [legjelentősebb regényét] előkészítő jegyzetekben felrajzolta Bormester Virgil és Bormester Mihály horoszkópját. Virgil a Mérlegben születik, a jóindulatú, szépre fogékony, töprengő, kevés energiát kölcsönző labilis jegyben. Mihály életképlete pontosan szembefordul az apáéval; egyéniség-meghatározó felkelő pontja a Kos, a frissen született élet, a mindenen keresztültörő akarat, a vita nuova konstellációja, és ez valóban fedi Hamvas Béla születési képletét. Ha ezután Hamvas Józsefre gondolunk, az apára, a mindenkivel szívélyes, művelt, nem is tehetségtelen, de képességeit a családi szükségnek, a konvenciónak elfecsérlő jellegzetesen század eleji magyar entellektüelre, úgy nemcsak az látszik bizonyosnak, hogy Bormester Virgil a tényleges apa, s egyúttal a magyar századelő egyik legjellegzetesebb típusának vetülete, hanem az is, hogy a fiúnak családjából és az annál szélesebb közösségből is ki kellett törni, azzal szembe kellett fordulni a mélység felkutatásában, a magasba emelkedésben. (…) A személyes megjegyzés korántsem jelenti, hogy Hamvas Béla ne lett volna mindvégig családjához ragaszkodó, gondoskodó fiú. Mindössze annyit jelent, hogy a közvetlen családdal tartott szellemi distancia (amit az talán nem is észlelt) jellemezte a szélesebb korabeli irodalmi körökkel való viszonyát is. (…)” (Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte saját neveit. Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához. Akadémiai K., Bp., 1990. 176. - 177. p.)

Érettségi vizsgáját követően, 1914-ben önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik; kadétiskolai kiképzést kap, majd az orosz és az olasz fronton harcol, kétszer megsebesül. 1919-ben, mivel az apa nem tesz hűségesküt a szlovák hatóságoknak, a családot kitelepítik; Budapestre költöznek. Hamvas itt, 1919 és 1923 között, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.

Tanulmányai befejezése után Hamvas Béla rövid ideig a Budapesti Hírlap és a Szózat munkatársa, újságíró,

“- Sajtó. Skandalizátor.” (Hamvas Béla: Silentium. Titkos jegyzőkönyv. Unicornis. Vigilia kiad., Bp., 1987. 208. p.)

majd alkalmi munkás, gazdálkodó, mígnem 1927-ben könyvtárosi állást kap a Fővárosi Könyvtárban, ahol egészen 1948-ig, B-listára kerüléséig, dolgozik. 1928-ban megnősül, feleségül veszi Angyal Ilonát; e házassága 1935-ben felbomlik. A könyvtári munka lehetőséget biztosít számára az alapos és elmélyült tájékozódásra, olvasásra, gondolkodásra, alkotásra.

“A század húszas és harmincas éveiben már nem volt elég, ha valaki könyveket olvasott. Irodalmakat kellett olvasni. Nem egy-egy művet, hanem egy diszciplinát, elejétől végig, mind a százötven-ötszáz kötetet., jogot, szociológiát, pszichológiát, karakterológiát, történetfilozófiát, közgazdaságot, bibliakritikát, antropológiát, elméleti fizikát, festészettörténetet, művészetelméletet, logikát, etikát, pedagógiát. Tíz-tizenöt év alatt megismert néhány ezer könyvet. Különös, hogy azoknak az embereknek, akik ilyen módon éltek, bármilyen tudományban és művészetben szereztek is jártasságot, fejlődése egymáshoz nagyon hasonló volt. Nem világnézetben, hanem éppen világnézettelenségben, sőt még inkább a világnézettelenség és a világnézetfölöttiség kritikai megalapozottságában, és még valamiben, ami ennél sokkalta fontosabb: a fundamentális emberi gondolkozáshoz való közeledésben. A németek azt mondták, hogy ez Möglichtkeit eines ursprünglichen Denkens (az alapvető gondolkozás lehetősége). Guénon azt írja, hogy état primordial. Szabó Lajos szava az, hogy: alapállás. Ami ezeket az irodalmakat és diszciplinákat és tudományokat és művészeteket húszezer könyvben megismerő embereket kivétel nélkül jellemzi, az, hogy a legkülönbözőbb irányból és intenzitásban, de áttörtek az emberi gondolkodás fundamentuma felé. Ez teszi a huszadik században a két világháború között levő nemzedék magatartását oly hasonlóvá az alexandriai gnóziszhoz. Mindenesetre ezekben az években ez különbözteti meg azt az embert, aki önmagát komolyan vette, attól, aki nem kívánt egyebet, mint csupán tűrhetően művelt lenni, de még sokkal inkább jól élni.” (Hamvas Béla: Patmosz I. Életünk Szerkesztősége - Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja kiad., Szombathely, 1992. 96. - 97. p.)

A húszas évek végétől rendszeresen jelennek meg recenziói, tanulmányai, esszéi és novellái a legkülönbözőbb világnézetű és szellemiségű folyóiratokban.

[Pannonia, Debreceni Szemle, Esztétikai Füzetek, Esztétikai Szemle, Társadalomtudomány, Ezüstkor, Athenaeum, Nyugat, Független Szemle, Katholikus Szemle, Napkelet, Országút, Diarium, Protestáns Szemle, Forrás, Válasz, Sorsunk stb.]

Korai munkái, nagyjából a harmincas évek közepéig írottak, a nietzscheánus görögségkultusz, a “hyperioni ihlet”

[Hamvas Béla kifejezése; utalás Johann Christian Friedrich Hölderlin Hüperion vagy a görögországi remete című költői-bölcseleti regényére.]

jegyében születnek, majd érdeklődése egyre határozottabban az egzisztencia-filozófiák, a “krízisirodalom” – az európai kultúra válságát felfedő, elemző szerzők munkássága – és a Hagyomány (a Szent könyvek) felé fordul.

“Többen úgy vélekednek, mintha Hamvas Béla hagyománykereső útjának kiindulópontja a harmincas évek kríziskutatása lett volna. Ez a vélekedés alapvető létélményének félreértéséből származik. Minél személyesebb egy mű eredetében és eredményében, annál inkább érvényes, hogy legyen az mégoly sokrétű, egyetlen alapélményből bontakozik. Az egyetlen alapélmény törvénye nem a szegénység, hanem személyes egzisztenciánk egyetlen voltának jele. Az egyetlen, amibe a teljes gazdagság belefér. Az alapélmény többnyire a gyermekkorban felmerülő őskép a létezés egy gerezdjéről, vagy - és ez az eset a “keveseknél”, akikben a létélmény a gyökerekből nyílik, bennük a személyes élmény az emberiség primer történetének és szüntelen történésének mozzanataival találkozik Hamvas Bélának egész életművét végigkísérő hasonló mondatok, mint “az élet itt megszokhatatlan”, mind arra figyelmeztetnek, hogy alapvető létélménye azon a mélységes határon ébredt, ahol az aranylét még világít, de már zuhanóban van. Innen az olthatatlan éhség “vissza”, és innen a gyermek dühe az élet pszeudoalakzataival szemben. Lehetetlen nem érteni, hogy ez a sokszor az elemek fékezhetetlen kitörésére emlékeztető harag a teremtés eredeti gondolataira való érzékenységből fakad, lehetetlen nem érteni, hogy a rossz bősz gyűlöletét milyen életszeretet kelti. Tévedhetetlen valóságérzék. (…) Életművének legfőbb értelme nem a krízis egyik vagy másik szegmentumának felfedése, hanem a lét és élet kettéválásának, a létrontásnak átélése és átvilágítása…”(Kemény Katalin: Élet és életmű. in: Hamvas Béla: Szellem és egzisztencia. Baranya Megyei Könyvtár kiad., Pécs, 1987. 163. - 164. p.)

1935-ben Kerényi Károllyal közösen megalakítják a Sziget kört és egy alig néhány számot megélő, de annál nagyobb hatású, önálló, művelődéstörténettel, klasszikafilológiával és ókortudománnyal foglalkozó periodika, a Sziget

[“Sziget (1935-1939): ókortudományi és művelődéstörténeti időszaki kiadvány. Szerkesztette Kerényi Károly. (…) Munkatársai: Brelich Angelo, Dobrovits Aladár, Gulyás Pál, Hamvas Béla, Kövesdi Dénes, Németh László, Prohászka Lajos és Szerb Antal.” (Péter László főszerk.: Új irodalmi lexikon 1. - 3. kötet. Akadémiai K., Bp., 1994. 1980. p.)]

kiadásába kezdenek. 1937-ben Hamvas Béla újra megnősül; feleségül veszi Kemény Katalint, aki élete végéig társa és alkotótársa lesz.

A harmincas évek folyamán Hamvas sajátos státuszt vív ki magának a két háború közötti magyar szellemi közéletben. Munkái rangos folyóiratokban jelennek meg, tagja a filozófiai, társadalomtudományi és az esztétikai társaságnak, írásművészete, szinte kivétel nélkül, elismerést vált ki a kortársakból, ugyanakkor tradicionalizmusa, antiszcientifizmusa és univerzális orientációra törekvése “különössé”, “atipikussá”, “idegenné” (s így vitathatóvá, támadhatóvá) teszi saját közegében is.

“ (…) Nyílt és rejtett ellenfelei [Hamvas Bélát] hol az egzakt tudomány, hol a világnézet, hol meg éppen a politika nevében támadják, vagy térnek ki előle. Igaz, Hamvas Béla élesen megkülönböztette a valóságos tudományt, amely valóságos létkérdéseinkből kiindulva, ha a részletekben is, de a centrumra visszautaló tudást ad, attól a scientifizmustól, amely objektivitás ürügye alatt a centrumtól (saját centrumunktól) inkább eltájol. Ami a világnézeti egyoldalúságot, más szóval elfogultságot illeti, az, aki a teljesség adta szabadságnál, és a szabadság feltárta teljességnél kevesebbel nem elégszik meg, a hegycsúcsról tekint körül, s nem választ ki a hegyoldalban egy védett barlangot, ahonnan a tájnak örökösen ugyanazon gerezdje látszik. A politika pedig, a polis élete már csak azért sem lehet meghatározó és iránymutató, mivel a megvalósulás hierarchiájában nem eredője, csupán vetülete mélyebb (és magasabb) indítékoknak.” (Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte saját neveit. Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához. Akadémiai K., Bp., 1990. 71.-72. p.)
“…ő, aki a magyarságát állítólag kicsinyelte, nemcsak ellenállt egy életen át a távolok csábításának, hanem, ha első írói korszakának sarokművében a személyes érintettséget érzékelni tudjuk, nyilvánvalóvá lesz a megrázkódtatással járó végleges döntés az ittmaradás mellett. Ő, aki horizontját kezdetektől fogva szűkös határokon túl tágította, jobban megélte a magyarság esszenciáját, mint az úgynevezett fajmagyarok, népiesek, parasztírók. Tudta, nem véletlen a hely, ahol élünk. Se nem véletlen, s még ha annak is látszik, akkor sem szándékos választás eredménye: mélyebb odaválasztatás ténye, aminek rejtelmes neve, sors. Az 1936-ban keletkezett Magyar Hyperion ennek a maradéktalan idő-tér-sorsvállalásnak a pecsétje. Ha lámpása azután időben és térben messze határokon túl pásztázott, azt kimondva, többször elhallgatva, ebből a kilátótoronyból tette. Jórészt ez a szabad ki- és messzelátás, s egyidejűleg a szilárd pont, ahol rendíthetetlenül állt, hívta ki az elhárító mozdulatot. Így ő, aki korszerűbb volt a kortársaknál, korszerűtlen jelenségként élt a magyar társadalomban.” (i. m. 133. p.)

Némiképp periférikus helyzete azonban inkább inspirálja, mint gátolja az alkotásban; ezen évek alatt mélyíti el “komplex szemléletét”

“… ahelyett, hogy az ember azt az utat választaná, amely külön-külön közölné az egyes tudományok álláspontját, helyesebb és egyszerűbb, ha olyan szemléletet választ, amely lehetőleg összetett, és egyszerre tudja megvilágítani azt, amiről szó van. E komplex szemléletnek természetszerűen megvan a veszélye. Mivel megállapítás, elemzés, értékelés, kritika állandóan összejátszik, sohasem lehet minden oldalon teljes, és sokszor kénytelen megelégedni utalásokkal. Ezzel szemben megvan az az előnye, hogy mindig az <<egész>>-re vonatkozik.” (Hamvas Béla: A világválság. Magvető Kk., Bp. 1983. 34.-35. p.)

és talál elsőrendű formai lehetőségre az esszében, “… melynek kiküzdött privilégiuma, hogy bármely részletkérdésből és bármely távlatból az egészre, a létezés közepére és gyökerére reflektálhat…”,

[Dúl Antal: Sors és szó - Hamvas Béla kísérlete. (előszó in: Hamvas Béla: A láthatatlan történet. Akadémiai K., Bp. 1988. 8 p.)]

s melynek egyik legjelesebb magyar művészévé válik. E gondolkodói-írói korszakának legjelentősebb művei a Magyar Hyperion című levélformában megírt bölcseleti regény és a Babérligetkönyv, valamint az Arkhai esszégyűjtemény.

Egy rövid életrajz-vázlat második része Hamvas Béláról, aki magyar író volt:

bbjnick.blog.hu/2007/12/07/egy_rovid_eletrajz_vazlat_masodik_resze_

Hamvas Béla? Ilyen nevű magyar író nincs:

bbjnick.blog.hu/2007/12/07/hamvas_bela_ilyen_nevu_magyar_iro_nincs

 Hamvas Béla nevű magyar író van (H. B. művei és kiadásai):

bbjnick.blog.hu/2007/12/09/hamvas_bela_nevu_magyar_iro_van

Hamvas Béla teóriájáról és kultúrafelfogásáról:

bbjnick.blog.hu/2008/06/26/a_kultura_tehat_a_hagyomany_altal_orzott_szellem_realizalasa_hamvas_bela_teoriajarol_es_kulturafelfo

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr91255220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sat · http://sztandit.blogspot.com 2008.04.02. 17:48:37

1előre csa' köszönöm, maj' igyexem írna es

Kocsó Tamás 2008.12.11. 00:15:25

Béla bácsi igenis író. a magyar történelem legnagyobb irodalmára, akit a rendszer elnyomott. a művei iránt szomjaznia kellene minden magyar embernek. kevés lenne a hely hogy kifejtsem milyen hatalmas is Béla bácsi. olvasni kell és Hamvas Bélát az irodalom könyvekbe!!!!!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.11. 06:11:46

Kedves Kocsó Tamás!

"olvasni kell" - írod. Igen, szerintem is olvasni kell:-)

ü
bbjnick

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2012.09.10. 19:16:38

Hogy micsoda tekervényes kerülőkkel kerültem én ide, azt el nem mondhatom.

Elolvasva, azon töprengtem miként van az, hogy beszállsz olyan primitív vitákba, balfácán magamutogató kommentelők közé, akik szellemisége mélyen alattad van és...

Bár igaz, olykor látom a korbácsot a kezedben, érzem jobbító haragodat, de a kufárok folyvást visszasompolyognak.

Na jó, csak azt akarom mondani, hogy jó volt olvasni.Megérte.

Ü:

Insz...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.09.11. 05:32:35

@inszeminator:

Örülök, hogy tetszett a bejegyzés! :-)

ü
bbjnick
süti beállítások módosítása