A kép forrása a Zinternett
„(...) Eljárást indított a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a Népszava ellen egy internetes hozzászólás miatt. Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár egy olvasói kommentár miatt tett feljelentést... (...) Bodonovich Jenő média- és hírközlési biztos megkezdte a vizsgálatot és információkat kért a Népszavától az online hozzászólások moderálási gyakorlatáról, illetve a hozzászólásokkal kapcsolatos szerkesztőségi álláspontról. Erre a biztos 15 napon belül vár választ. (...)” (mandiner.hu/cikk/20110701_kommentek_miatt_vizsgalodnak)
„(...) ...meg kellene szűnnie végre az interregnumnak a legújabb média felület, az internet terepén, anélkül persze, hogy a ló túlsó oldalára esve, mondjuk az írógépes-indigós világ hajdani példája nyomán valamiféle technikai módszerrel (anno lelakatolással) próbálná bárki is a jogszerű használatot korlátozni.
És itt a jogszerűn volna a hangsúly, kedves háborgók, jogállamban ugyanis a felelősség vállalása nélküli közlési szabadság elképzelhetetlen.
És ezzel a megoldás is kínálná (immár tehát csak feltételes módban) magát, ahogy érdemi olvasói hozzászólásokat szerkesztői szűrés nélkül, pláne névtelenül, vagy álnéven a nyomtatott sajtóban sem szokás közzétenni, úgy lehetne honos e módszer a net világában is. Igen, kicsit több munkát róna ez majd az internetes szerkesztőkre, sebaj, amit megspórolnának ezen orgánumok az olvasószerkesztők, korrektorok elhagyásával, abból tán csak kijönne egy olvasói levél-szerkesztői státusz. Ha meg mégsem, akkor a magyarország.hu kormányzati portál mintáján (vagy azzal együttműködve), csak hitelesen azonosított személyek szólhatnának hozzá közvetlenül bármely fórumon, az internetes sajtó szereplőinek legszélesebb körű összefogásával. (...)” (hetivalasz.hu/jegyzet/vissza-a-budik-falara-39136)
„A kommentet, mint előzetes moderáció nélkül megjelenő tartalmat (...) nem kell ismernie, nem is ismerheti a szerkesztő. Ha viszont a szerkesztőségnek jelzi valaki (egy másik kommentelő, esetleg egy ügyvéd vagy Állam Bácsi embere, akkor) egy komment problémásságát, akkor a szerkesztős megnézi a kommentet, és dönt róla: ott hagyja, immár a tartalom tudatában, vagy pedig törli. A felelősség onnantól az övé. Van esetleg olyan javaslatod is, hogy az Állam kapjon moderálási jogot minden magyar online felületen?” (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete/fullcommentlist/1#c13905076)
„A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki - közölte Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja. A vonatkozó szabályozás csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik.
Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja közölte: »A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki, és az internetes vagy nyomtatott sajtótermékek esetében eleve csak a június 30-át követően megjelent tartalommal kapcsolatban alkalmazható«.
Koltay úgy fogalmazott: »A július 1-től alkalmazható jogszabályok változást hoznak a sajtójog korábbi állapotához képest, a szabályozás azonban csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik. A komment még akkor sem tekinthető szerkesztett tartalomnak, ha moderálják azt, hiszen nem a szerkesztő döntésén múlik, hogy mi kerül ki az internetes oldalra« - utalt a Népszava egyik cikkéhez fűzött kommentek ügyére, amellyel kapcsolatban vizsgálat indult. A baloldali lap június 8-i írásávalvel (...) kapcsolatban Bodonovich Jenő, a médiatanács tagja elmondta: »Ismereteim szerint a médiabiztos azt próbálja kideríteni, hogy a kifogásolt írás vagy szöveg egyáltalán a médiaszabályozás hatálya alá tartozik-e, hiszen ő maga is csak szerkesztett tartalommal kapcsolatban vizsgálódhat«.
Koltay András a törvénnyel kapcsolatban még hozzátette »Bár ezen alapvető szabályok jórészt eddig is léteztek valamilyen formában a jogrendszerben, a médiatörvény világos eljárásrendet határozott meg, elsősorban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát jelölve ki a vizsgálatok lefolytatására. A sajtóra olyan alapvető szabályok vonatkoznak (emberi méltóság és a gyermekek védelme, a gyűlöletbeszéd tilalma), amelyek megsértése ellentétes a demokratikus jogállam alapértékeivel, és amelyek betartása szükséges a működőképes társadalmi nyilvánosság fenntartásához« - emelte ki az NMHH tagja.” (mandiner.hu/cikk/20110703_nem_vonatkozik_a_kommentekre_a_mediatorveny)
Egy blogposzt alatt (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete), egy néhány nick között kialakult vitában, (szerintem) érdemben sikerült megközelítenünk a problémát. A vita terjedelme miatt csak saját kommentjeimből idézek ide néhány részletet (de ez a néhány részlet is — remélem — pontosan rávilágít a „komment-kérdés” — (szerintem) valós — problematikájára):
„(...)
...@rajcsányi.gellért (ergé): megoldása, hogy is, ha »rászólnak« a szerkesztőre, akkor moderál, praktikusan teljesen rendben van (volna), csakhogy jogilag nem old meg semmit --- azaz, nem teremt tiszta helyzetet. Mert mi van, ha a médium tulajdonosa szól le vagy a pártközpontból szólnak le? Mert mi van, ha egy kommentelőre pikkel a szerkesztő? Annak a kommentelőnek nem sérülnek a személyiségi jogai? Mert mi van, ha szerkesztők, amit szerkesztőségi anyagban nem tudnak elmondani, azt kommentekbe csomagolva mondják el? :-]
Én egy bűzhödt diktatúrában nőttem fel. '89-'90-ben éreztem magam először szabadnak. De nem sokáig, mert a marxista-leninista ideológiai terrort villámgyorsan felváltotta a liberálbolseviki ideológiai terror. Azok, akik véleményem miatt antiszociálisnak és/vagy rendszerellenesnek bélyegeztek a kádárvilágban, azok (sokszor ugyanazok a személyek!) unpécének, csurkistának, (klerikál)fasisztának, nácinak, antiszemitának, rasszistának, akármifóbnak, mittoménmilyen*nny*kp*cs*j*nak bélyegeztek, már a rendszerváltozást követően két-három évvel. Tudom, mi az, a mi az:-] Szóval, a szólásszabadságnak nálam nagyobb hívét nemigen lehetne találni, ebben a hazában. (S, nem mellesleg, valljuk be őszintén, ha nem terjed el a Zinternett és a szabad véleménynyilvánítás nem kap ilyen felületet, akkor talán még mindig nem tört volna meg a liberálbolsik véleménymonopóliuma!) Ha ma bármilyen formában korlátoznák a Világhálón való szabad megnyilvánulást, azt én (is) életem második nagy szabadságdeficitjeként élném meg. Ez a mérleg egyik serpenyője.
A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van az, hogy »…Mindazonáltal ami kibontakozik ebből a kibaszott, buja billentyűpüfölő hajcihőből, az nem valami egérút a bőrünkből a fehér poliészter és a globális lelki közösség magasztos, transzcendentális birodalmába, hanem sokkal-sokkal mocskosabb és érdekfeszítőbb valami - ragacsos tartalma megborzaszt, felzaklat és elcsábít. Ez a Millió Lélek Láthatatlan Lázadása, a modemeikből szörnyetegeket okádó nevetséges és drasztikusan sugárfertőzött hitehagyottak tömegéé.« (www.mek.oszk.hu/00100/00140/html/02.htm) A Zinternett ma olyan, mint egy egyre terjedő, mindenhová elérő, beférkőző fertőző áradat. Ez erkölcsileg (szerintem is) vállalhatatlan. Hogy ezzel a dilemmával kezdeni tudjunk valami, elsőként legalább odáig el kellene jutnunk, hogy világosan, egyértelműen tisztázzuk a Zinternett jogi viszonyait. Ez a jelenlegi kormányzatnak láthatóan nem sikerült. De ez nem jelenti azt, hogy ez megoldhatatlan.
Valószínűleg rossz irányból futunk neki a kérdésnek, ha a személyek korlátozása, regulázása felől (futunk neki) (...). Sokkal ésszerűbb, ha bizonyos tartalmak (tételes, egyértelmű) tiltása felől közelítenénk meg a problémát...
(...)
...Nem úgy védenénk-e a szólásszabadságot (és a személy méltóságát) a leginkább, ha rendesen szabályoznánk ezt a kérdést, világosan, tételesen meghatároznánk, hogy milyen tartalmak minősülnek törvénysértőnek és ezek eltávolítására köteleznénk a médium szerkesztőjét (s ugyanakkor, ha olyan tartalmat távolít el, amely nem tartozik ebbe a körbe, akkor azért is felelősségrevonhatóvá tennénk:-))?
A Fidesz azért nem bírt el ezzel a kérdéssel, mert »értékrelativista« módon közelített hozzá: hát így nem is fog menni! Visszaélni lehet értékrelativista módon (értékrelativista megközelítés a hatalmi érdek is:-)), de problémátmegoldani nem :-]
(...)
...Ha tartalmi korlátozást/szabályzást alkalmazunk és azt egyértelmű törvényi keretbe foglaljuk, akkor nincs apelláta --- a szerkesztőnek a törvénysértő tartalmat (és csak azt!) el kell távolítania:-) Pld. ha egy komment obszcén kifejezést tartalmaz, ha egy személyt (amennyiben a kommentben a személy neve szerepel) becsmérlő kifejezésekkel illetnek, ha egy kommentben szeméremsértő megjegyzések találhatók stb., a szerkesztő köteles a kommentet eltávolítani. Így a véleménynyilvánítás szabadsága nem sérül, csak mindenki jobban figyel arra, mit hogyan fogalmaz meg:-)...
(...)
Ha tartalmi szabályozást alkalmaznánk a Zinternetten ezzel két problémára is kezelnénk:
1) megoldanánk a kommentek jogi státusza- és a kommentek tartalmának felelőssége-kérdését
És itt a jogszerűn volna a hangsúly, kedves háborgók, jogállamban ugyanis a felelősség vállalása nélküli közlési szabadság elképzelhetetlen.
És ezzel a megoldás is kínálná (immár tehát csak feltételes módban) magát, ahogy érdemi olvasói hozzászólásokat szerkesztői szűrés nélkül, pláne névtelenül, vagy álnéven a nyomtatott sajtóban sem szokás közzétenni, úgy lehetne honos e módszer a net világában is. Igen, kicsit több munkát róna ez majd az internetes szerkesztőkre, sebaj, amit megspórolnának ezen orgánumok az olvasószerkesztők, korrektorok elhagyásával, abból tán csak kijönne egy olvasói levél-szerkesztői státusz. Ha meg mégsem, akkor a magyarország.hu kormányzati portál mintáján (vagy azzal együttműködve), csak hitelesen azonosított személyek szólhatnának hozzá közvetlenül bármely fórumon, az internetes sajtó szereplőinek legszélesebb körű összefogásával. (...)” (hetivalasz.hu/jegyzet/vissza-a-budik-falara-39136)
„A kommentet, mint előzetes moderáció nélkül megjelenő tartalmat (...) nem kell ismernie, nem is ismerheti a szerkesztő. Ha viszont a szerkesztőségnek jelzi valaki (egy másik kommentelő, esetleg egy ügyvéd vagy Állam Bácsi embere, akkor) egy komment problémásságát, akkor a szerkesztős megnézi a kommentet, és dönt róla: ott hagyja, immár a tartalom tudatában, vagy pedig törli. A felelősség onnantól az övé. Van esetleg olyan javaslatod is, hogy az Állam kapjon moderálási jogot minden magyar online felületen?” (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete/fullcommentlist/1#c13905076)
„A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki - közölte Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja. A vonatkozó szabályozás csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik.
Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja közölte: »A médiatörvény hatálya az internetes sajtótermékekhez fűzött kommentekre, blogbejegyzésekre, fórumokra nem terjed ki, és az internetes vagy nyomtatott sajtótermékek esetében eleve csak a június 30-át követően megjelent tartalommal kapcsolatban alkalmazható«.
Koltay úgy fogalmazott: »A július 1-től alkalmazható jogszabályok változást hoznak a sajtójog korábbi állapotához képest, a szabályozás azonban csak a szerkesztett tartalmakra vonatkozik. A komment még akkor sem tekinthető szerkesztett tartalomnak, ha moderálják azt, hiszen nem a szerkesztő döntésén múlik, hogy mi kerül ki az internetes oldalra« - utalt a Népszava egyik cikkéhez fűzött kommentek ügyére, amellyel kapcsolatban vizsgálat indult. A baloldali lap június 8-i írásávalvel (...) kapcsolatban Bodonovich Jenő, a médiatanács tagja elmondta: »Ismereteim szerint a médiabiztos azt próbálja kideríteni, hogy a kifogásolt írás vagy szöveg egyáltalán a médiaszabályozás hatálya alá tartozik-e, hiszen ő maga is csak szerkesztett tartalommal kapcsolatban vizsgálódhat«.
Koltay András a törvénnyel kapcsolatban még hozzátette »Bár ezen alapvető szabályok jórészt eddig is léteztek valamilyen formában a jogrendszerben, a médiatörvény világos eljárásrendet határozott meg, elsősorban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát jelölve ki a vizsgálatok lefolytatására. A sajtóra olyan alapvető szabályok vonatkoznak (emberi méltóság és a gyermekek védelme, a gyűlöletbeszéd tilalma), amelyek megsértése ellentétes a demokratikus jogállam alapértékeivel, és amelyek betartása szükséges a működőképes társadalmi nyilvánosság fenntartásához« - emelte ki az NMHH tagja.” (mandiner.hu/cikk/20110703_nem_vonatkozik_a_kommentekre_a_mediatorveny)
Egy blogposzt alatt (mandiner.blog.hu/2011/07/04/a_kommenteles_dicserete), egy néhány nick között kialakult vitában, (szerintem) érdemben sikerült megközelítenünk a problémát. A vita terjedelme miatt csak saját kommentjeimből idézek ide néhány részletet (de ez a néhány részlet is — remélem — pontosan rávilágít a „komment-kérdés” — (szerintem) valós — problematikájára):
„(...)
...@rajcsányi.gellért (ergé): megoldása, hogy is, ha »rászólnak« a szerkesztőre, akkor moderál, praktikusan teljesen rendben van (volna), csakhogy jogilag nem old meg semmit --- azaz, nem teremt tiszta helyzetet. Mert mi van, ha a médium tulajdonosa szól le vagy a pártközpontból szólnak le? Mert mi van, ha egy kommentelőre pikkel a szerkesztő? Annak a kommentelőnek nem sérülnek a személyiségi jogai? Mert mi van, ha szerkesztők, amit szerkesztőségi anyagban nem tudnak elmondani, azt kommentekbe csomagolva mondják el? :-]
Én egy bűzhödt diktatúrában nőttem fel. '89-'90-ben éreztem magam először szabadnak. De nem sokáig, mert a marxista-leninista ideológiai terrort villámgyorsan felváltotta a liberálbolseviki ideológiai terror. Azok, akik véleményem miatt antiszociálisnak és/vagy rendszerellenesnek bélyegeztek a kádárvilágban, azok (sokszor ugyanazok a személyek!) unpécének, csurkistának, (klerikál)fasisztának, nácinak, antiszemitának, rasszistának, akármifóbnak, mittoménmilyen*nny*kp*cs*j*nak bélyegeztek, már a rendszerváltozást követően két-három évvel. Tudom, mi az, a mi az:-] Szóval, a szólásszabadságnak nálam nagyobb hívét nemigen lehetne találni, ebben a hazában. (S, nem mellesleg, valljuk be őszintén, ha nem terjed el a Zinternett és a szabad véleménynyilvánítás nem kap ilyen felületet, akkor talán még mindig nem tört volna meg a liberálbolsik véleménymonopóliuma!) Ha ma bármilyen formában korlátoznák a Világhálón való szabad megnyilvánulást, azt én (is) életem második nagy szabadságdeficitjeként élném meg. Ez a mérleg egyik serpenyője.
A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van az, hogy »…Mindazonáltal ami kibontakozik ebből a kibaszott, buja billentyűpüfölő hajcihőből, az nem valami egérút a bőrünkből a fehér poliészter és a globális lelki közösség magasztos, transzcendentális birodalmába, hanem sokkal-sokkal mocskosabb és érdekfeszítőbb valami - ragacsos tartalma megborzaszt, felzaklat és elcsábít. Ez a Millió Lélek Láthatatlan Lázadása, a modemeikből szörnyetegeket okádó nevetséges és drasztikusan sugárfertőzött hitehagyottak tömegéé.« (www.mek.oszk.hu/00100/00140/html/02.htm) A Zinternett ma olyan, mint egy egyre terjedő, mindenhová elérő, beférkőző fertőző áradat. Ez erkölcsileg (szerintem is) vállalhatatlan. Hogy ezzel a dilemmával kezdeni tudjunk valami, elsőként legalább odáig el kellene jutnunk, hogy világosan, egyértelműen tisztázzuk a Zinternett jogi viszonyait. Ez a jelenlegi kormányzatnak láthatóan nem sikerült. De ez nem jelenti azt, hogy ez megoldhatatlan.
Valószínűleg rossz irányból futunk neki a kérdésnek, ha a személyek korlátozása, regulázása felől (futunk neki) (...). Sokkal ésszerűbb, ha bizonyos tartalmak (tételes, egyértelmű) tiltása felől közelítenénk meg a problémát...
(...)
...Nem úgy védenénk-e a szólásszabadságot (és a személy méltóságát) a leginkább, ha rendesen szabályoznánk ezt a kérdést, világosan, tételesen meghatároznánk, hogy milyen tartalmak minősülnek törvénysértőnek és ezek eltávolítására köteleznénk a médium szerkesztőjét (s ugyanakkor, ha olyan tartalmat távolít el, amely nem tartozik ebbe a körbe, akkor azért is felelősségrevonhatóvá tennénk:-))?
A Fidesz azért nem bírt el ezzel a kérdéssel, mert »értékrelativista« módon közelített hozzá: hát így nem is fog menni! Visszaélni lehet értékrelativista módon (értékrelativista megközelítés a hatalmi érdek is:-)), de problémátmegoldani nem :-]
(...)
...Ha tartalmi korlátozást/szabályzást alkalmazunk és azt egyértelmű törvényi keretbe foglaljuk, akkor nincs apelláta --- a szerkesztőnek a törvénysértő tartalmat (és csak azt!) el kell távolítania:-) Pld. ha egy komment obszcén kifejezést tartalmaz, ha egy személyt (amennyiben a kommentben a személy neve szerepel) becsmérlő kifejezésekkel illetnek, ha egy kommentben szeméremsértő megjegyzések találhatók stb., a szerkesztő köteles a kommentet eltávolítani. Így a véleménynyilvánítás szabadsága nem sérül, csak mindenki jobban figyel arra, mit hogyan fogalmaz meg:-)...
(...)
Ha tartalmi szabályozást alkalmaznánk a Zinternetten ezzel két problémára is kezelnénk:
1) megoldanánk a kommentek jogi státusza- és a kommentek tartalmának felelőssége-kérdését
2) mivel "a kultúra formát adás", ezért ezzel a lépéssel (a tartalmi szabályozással) adnánk egy esélyt önmagunknak és a kultúrának, hogy (kultúránk) a teljes széthullás helyett a formáttalálás irányába mozduljon el...
(...)
...Vagy a személy szabadságát vesszük el vagy a korlátlan(!!!) véleménynyilvánítás szabadságát --- ha nekem választanom kellene, én az utóbbit adnám oda (mert így a méltóságom megmarad).
A »világhatalmiglobálliberálbolsevikinyujorktelavivtegely« pedig így is, úgy is be fog tartani --- ha már mindenképpen meg kell küzdenünk, akkor küzdjünk jó célokért és nemesen:-)
(...)
Azt nem látjátok, hogy a szabadságért a szabadságotokkal fizettek (klasszikus esete annak, amikor akciósan egy termék drágább, mint az akciót megelőzően).
Ahol egyértelmű szabályozás van, ott mindenki tudja, hogy mi a vektor és kénytelen-kelletlen vagy önként-dalolva alkalmazkodik, de ahol »nevegyékelaszabaccságotmeraznácifasizmus!!!« van ott a hatalomtól a médiumokig mindenki ott él vissza ezzel az ex lex állapottal, ahol csak tud.
Miért hoz gumitörvényt a jelenlegi kormánytöbbség? Mert ha nyíltan kipakolná a placcra az elképzeléseit, abból csak virnyákolás kerekedne. Ehelyett összegányolnak egy olyan törvényt, amit sehogyan sem lehet értelmezni, eljátsszák a »jajjjmegbüntetlek-jajjjnembüntetlekmeg«-et, hátha elveszik a kedvét és az önbizalmát a jónépnek nem csak a megmondástól, de a gondolkodástól is.
Olyan nincs, hogy mindent lehet --- ahol nem a közösségi értékrend a meghatározó, ott a manipuláció, a visszaélések, a hecc és a balhé az úr, ahol nem a tradíció és a törvények uralkodnak, ott (akár nyíltan, akár rejtve, de) a direktívák fognak uralkodni.
(...)
...Ha a kommentfelület egy nyilvános budi-ajtó, akkor a felelős a budiajtajáért a budiüzemeltető lehet --- internetes sajtótermék esetén a (felelős) szerkesztő. A felelőssége abban áll, hogy ha törvénysértő tartalom jelenik meg a felületén, azt --- záros határidőn belül --- tüntesse el. S hogy tudhassa, hogy mi is a törvénysértő tartalom, ahhoz ezt világosan meg kell határozni. Igen, törvényben.:-) Szerintem ez a méltányos és kivitelezhető megoldás. (Ott van még persze a Michnai-féle, mindenféle internetes jelenléget központi regisztrációhoz kötünk módi is --- fentebb valaki írta, hogy Dél-Koreában ez a módi ---, de ez szerintem sokkal nagyobb szabadságdeficittel járna.)...
(...)”
„Egy példa:
...Orbán Viktor válaszolta a demonstrációra készülő rendvédelmiseknek (ha jól emlékszem), hogy petíciójukat majd átadja a bohócügyi államtitkárnak.
Erre lehet(ne) úgy is reagálni egy kommentben, hogy »*rb*nb*szd*ny*d*tsz*jb*« (de ez csúnyán becsületsértő volna) és lehet(ne) úgy is, hogy »a helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a miniszterelnök úr legbensőbb bizalmasához fordul az ügyben tanácsért«. (...) Ha az ordenáré trágárság és tapló személyeskedés feladása volna az ára annak (ha bizonyos tartalmi szabályozással le tudnánk rendezni a kommentproblémát --- (...)), hogy megőrizhessem személyes szabadságomat és méltóságomat és véleménynyilvánítási szabadságomat, én biz könnyűszívvel odaadnám a a taplóság és az ordenáréság jogát azokért:-)
(...)”
Hát, így valahogy!