Prohászka Lajos adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
„(...) ...ami a kultúrának magyar földön egészen tipikus bélyeget ad, az kiváltképpen ennek a kultúrának, általában a magyar szellemi életnek hatalmi, vagy tágabb értelemben: politikai meghatározottsága. A magyar szellemi glóbusz (...) jellemzően hatalmi ígérkezésre alakult. (...) ...nálunk egyedül a politika az önmagáért való, autonóm kultúrterület és a kultúrának minden más ága tőle függ és a benne való részesedés arányában érvényesül. A kereszténység felvételétől napjainkig úgyszólván minden mozgás hatalmi szóra történt; az egyéni kezdemény is csupán a hatalom attribútumaival tud gyökeret fogni, mint ahogy a közösségi összetartásnak is, egyszerű és bonyolult formáiban is egyaránt a szervezet, a vezetés, az alkalmazkodás, vagy akár a dekoratív megjelenés önelégültsége nem csak az előfeltevése, hanem éppenséggel a végső lényege. Tét és ellentét - hagyomány és megújulás - egyképp hatalmi indítékokra vezethető vissza. Van ebben kétségkívül valami védekező vonás: azzal, hogy mindennemű alkotótevékenység nálunk általában hatalomhoz kötött, az egész kultúra mintegy az állam- és nemzetfenntartás szolgálatába szegődik. (…)”
(Az idézet forrása: Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. Universum K., Szeged, 1990., 146. p.)
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2010/06/13/prohaszka_lajos_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez