Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„...a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása...”

2013.07.20. 03:33 bbjnick

 
(E bejegyzés 2011. február 19-én született.)
 
„…ez jelen pillanatban nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása” (Vázlat)
 
csontvaryonarckepnn_kk53szm_szpvrz_285501_.jpg„(…) Az →emberi méltóság alapja az →istenképiség. (…)”
 
 
„(…) …az [emberi méltóság]hoz alapvetően hozzátartozik az →ember hivatása, transzcendenciája, s az igazi emberkép csak akkor valósul meg, ha megőrizzük nyitottságunkat nemcsak a term., önmagunk v. a többi ember, hanem Isten és országa felé is. Az [emberi méltóság] alapján joga van az embernek saját életéhez, ugyanakkor e méltóság általában →igazságosságot és →szolidaritást, gazdasági téren mértéktartást igényel; keresése remény arra hogy az új evangelizációt befogadják az emberek. (…)”
 
 
…Sokfelé jártak gondolataim mostanában, többek között azon is töprengtem: mi az, ami a leginkább bánt és aggaszt (mi áll megbántottságom és aggodalmam valós hátterében)? Egyszerű (a szó köznapi értelmében vett) egzisztenciális félelem (önmagam és enyéim féltése) munkál bennem? Vagy esetleg a jogtalanul megvádolt és megalázott sértettsége, felháborodása? Valószínűleg mindkettő. De más is, olyasvalami, ami, föltehetően, mélyebben lakik bennem (bennünk), mint a félelem és a sértettség. Bizonyára „tudálékosabban” is leírható volna, de (ha egy mód van rá) maradnék a legegyszerűbb megfogalmazásnál: a lelkiismeretemet (lelkiismeretünket) éri most nap mint nap elemi erejű támadás. Embervoltom (embervoltunk) (leg)lényegére törnek rá ezek a „történések”...
 
 
 
A Magyar Országgyűlés jegyzőkönyvében olvastam a következő felszólalás(részlete)t és a(z erre a) felszólalásra adott választ:
 
V*NA G*BOR: „(...) A harmadik csapdahelyzet pedig egy demográfiai csapda, amelynek két eredője van. Az egyik a magyarság fogyása, a másik a cigányság elképesztő és indokolatlan népszaporulata. (Zaj, felzúdulás az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.) Itt nem arról van szó, hogy cigány gyerekek születnek, ezzel még önmagában nem volna probléma, hanem az a baj, hogy nagyon sok olyan cigány gyerek születik Magyarországon, aki mögött sem gazdasági, sem szociokulturális háttér nincs. Ezért a magyar társadalomnak két lehetősége marad: egyrészt el kell tartani őket, másrészt asszisztálni és el kell fogadni azt, hogy a törvényeket, a normákat nem tartják be. (Taps a Jobbik soraiban.) Ha nem történik érdemi fordulat, anarchia és polgárháború vár Magyarországra.
 
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik minden tisztességes magyarországi cigány embernek segítő jobbot nyújt. Ezeket az embereket testvéreinknek tekintjük, magyar állampolgároknak. De azokat a cigány embereket viszont végre bele kellene terelni a törvénykövetésbe, akik erre nem hajlandóak. Ezért arra kérem a kormányt, hogy foglalkozzon a pótcselekvés helyett a valódi problémákkal, mert ez jelen pillanatban nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása. (...)”
 
 
ORB*N V*KTOR: „(...) Ami a cigányügyet illeti, amit ön szintén felvetett. Először is, szeretném leszögezni, hogy a magyar Parlament épülete Magyarországon van, Magyarország pedig az európai kultúrkörhöz tartozik. A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör kiindulópontja, mondjuk úgy: erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született.
 
Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (Taps.)
 
Hasonlóképpen, túl azon, hogy felesleges élet még nem született, felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen, tisztelt hölgyeim és uraim. Az életet tisztelni kell, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy az élet a maga útjait megtalálva, a lehető legteljesebb mértékben ki tudjon teljesedni. Erről a filozófiai alapról mi, kereszténydemokraták nem fogunk lemozdulni. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.) (...)”
 
 
Jónéhányszor újra- és újraolvastam mind a felszólalást, mind a rá adott választ és nem tudom másként értelmezni az olvasottakat, mint úgy, hogy Orb*n vagy téved vagy h*zudik. S már nem először! Itt most nem arra gondolok, hogy nem a V*na által felvetett kérdésekre válaszol (s ezzel, indirekt módon, olyan bűnökkel vádolja meg, amelyeket ő – mármint V*na – nem követett el), s nem is arra, hogy valamennyi, a „cigányüggyel” kapcsolatos megnyilvánulásából egyértelműen kitűnik, hogy a kérdéssel érdemben nem hajlandó foglakozni (vagy legalábbis: a kérdésről érdemben nem hajlandó nyilatkozni). Sokkal súlyosabb problémát érzékelek. A probléma fogalmi, a legveszélyesebb, a fundamentális fajtából.
 
Orb*n kormányát jobboldali, keresztény-nemzeti kormányként határozza meg, hivatkozásait rendre ezekből az eszmekörökből meríti. Ám ezek az eszmék, Orb*n „keze alatt”, míg a forrástól a miniszterelnök politikai szándéknyilatkozatainak hivatkozásaiig jutnak, nagyon gyakran, értelmüket, lényegüket érintő metamorfózisokon esnek át. Hogy a fentebb idézett országgyűlési jegyzőkönyvrészlet témájánál maradjunk, nézzük például a következő, 2010. szeptember 13-i miniszterelnöki megnyilatkozást:
 
„…egy szempontból - és ezt egy kereszténydemokrata közösség mindig vallani fogja - mindannyian egyenlők vagyunk: az emberi méltóság szempontjából. Nagyon sok ember van, aki már csak ebből a szempontból egyenlő, és ezt nem lehet tőle elvitatni, nem lehet tőle elvenni. Ha úgy tetszik, szociálisan, erkölcsileg, filozófiailag nem fogadható el olyan megoldás, amely az emberi méltóságot megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek.”
 
 
A szándék nyilvánvaló: a keresztény méltóságfogalom szembeállításával lefegyverezni a politikai ellenfelet. A probléma csupán csak az, hogy a kereszténység méltóságfogalma nem hogy nem egyezik az Orb*n által hivatkozott (szerinte keresztény) méltóságfogalommal, de tkp. lényegileg áll szemben azzal. XXIII. János pápa PACEM IN TERRIS kezdetű enciklikája (többek között) így ír az emberi méltóságról:
 
„…a legszélesebb rétegekben elterjedt és megerősödött az a nézet, hogy az emberek egymás közt természetük méltóságánál fogva egyenlőek. Emiatt legalább a józan ész és az elmélet síkján semmi sem bizonyítja, hogy különbséget tegyünk az emberek közt faj szempontjából (…) Ha az emberben jogainak tudata megszületik, szükséges, hogy megszülessék benne kötelességeinek a tudata is: úgyhogy akinek valamilyen joga van, hasonlóképpen legyen meg benne kötelezettsége is jogainak ellenértékeként, mint méltóságának a jele; a többiekben pedig legyen meg a kötelesség, hogy ezeket a jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák.”
 
 
Tehát, míg az orb*ni megfogalmazásban az emberi méltóság egy olyan absztrakt, (érinthetetlen) abszolút fogalom, amelyet nincs jogunk „megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek”, addig az Egyház az emberi méltóságot az ember „istenképiségében” (keresi és) látja meg, s e méltóság jeleit a személy(ek) cselekedeteiben keresi (és látja meg)...
 
 
Ma a nemzetnek mindenek előtt „arcra” van szüksége; olyan arcra, amellyel szégyenkezés nélkül tükörbe nézhet, olyan arcra, amelyben bizton felismerheti, beazonosíthatja önmagát – önazonosság nélkül végletesen kiszolgáltatottak vagyunk. Minden szándék, minden cselekedet, amely az önazonosság megteremtésére (pontosabban: helyreállításra) irányul, létünket szolgálja, de csak akkor, ha a valóságon és az igazságon alapul. Igaztalanul nem lehet igazságot szolgáltatni, méltánytalanul nem lehet méltóságot védeni –
 
„Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16.26)
 
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2011. február 20.:
 
Schmidt hadnagy figyelmeztetett, hogy e bejegyzés talán sokak számára nehezen megközelíthető, illetve félreérhető lehet. Schmidt hadnagy, a polgárháború hőse, sokunknál (nálam bizonyosan) nagyobb tapasztalatokkal bír a félreértések terén, ezért általában elfogadom és megfontolom ilyen jellegű észrevételeit. Most is így teszek és kiegészítéssel látom el a bejegyzést.
 
Tehát (csak hogy tisztán lássunk):
 
Ha a megalázottak, megszomorítottak, kiraboltak, megnyomorítottak és legyilkoltak jajszavát, könyörgését az erőszaktevők, a rablók, a gyilkosok méltóságára hivatkozva utasítom el/elutasítom magamtól, akkor (azzal) nem általános emberi értéket védek, hanem (éppen hogy) az áldozatok egyébként is sebzett méltóságába tiprok, s (lényegében és végeredményében) a bűnösök (egészen pontosan: a bűnök) mellett foglalok állást, a bűnösökkel (a bűnnel) vállalok közösséget az áldozatokkal szemben.
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr535415875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása