Olvasom Mátyás Ferenc emberijogi rabulisztikáját: „(...) A rendőrség részéről esetleg hivatkozási alapként jön szóba, hogy kiabálni, nem tetszést nyilvánítani szabad, pusztán a sípok használatát korlátozzák, így nem sérül a véleménynyilvánítás szabadsága, hiszen a korlátozás csak a véleménynyilvánítás egyik formájára, eszközére vonatkozik, nem az egész véleménynyilvánításra. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert véleménynyilvánításunk és a személyiségünk akkor teljes, ha a meglévő korlátok (törvény és mások jogai) mellett szabadon megválasztható a véleménynyilvánítás formája, tartalma és terjedelme. A véleménynyilvánítás szabadságával szemben nem konkurálhat a nyugodt ünnepléshez való (nem létező) jog. A véleménynyilvánítás ok nélküli korlátozása mindenképpen sérti a véleménynyilvánítás teljességét, így mindegy, hogy kicsit vagy nagyon sérti, a jogsértés megállapítható, ha a korlátozásnak nincs törvényes alapja. (...)” (http://jog.mandiner.hu/cikk/20170316_matyas_ferenc_szemelyisegi_jog_e_a_sipolas)
A sípolás nem vélemény(nyilvánítás), hanem agresszió. Az éles, sípoló hang (kortól, nemtől, világnézettől, társadalmi helyzettől stb. függetlenül) mindenkit ingerültté tesz és nyilván ez is a sípolkodók célja: véres agresszióba fojtani az eseményeket.