bbjnick (meg)írja...

 

„...Az inzulin maga nem elég, még egy valami fermentum kell, amely azt alkalmassá tegye a szervezet számára, vagy a szervezetet tegye alkalmassá az inzulin felvételére. Így van az okosságoddal is. Azt a társadalom nem veszi fel. Ha csak eszes vagy s nincs ehhez még egy valamiféle ismeretlen tulajdonságod, amellyel együtt eszességed a társadalom számára alkalmassá válhatik, akkor saját értelmi erőid neked magadnak lesznek ellenségeiddé, meg fognak ölni téged, feltéve, hogy el nem titkolod különállásod és különbözőséged. Ha el tudod titkolni, vagy van egy ilyen fennemlített fermentumod, csak akkor válik hasznoddá, hogy okosabb vagy mint ők. S ez már annálfogva is így van, mert a megjelenő, felágaskodó okosság, ha nem kíséri még valami, kíméletlen, megalázó a többire – s ez az az állapot, vagy helyzet, mikor magadnak is ellenségeddé válik az eszed. Értelmi erőidnek tehát valahogy úgy kell megjelenniök, mintha az ő erőik volnának azok, a te eszed az ő eszük volna…. annélkül, hogy észrevennék kell vezetned őket….. azt kell érezniök, hogy ők maguk teszik, amit te teszel, akkor szeretni fognak. Azt fogják érezni, hogy te az ő eszközük vagy, az ő szervük. Oh nagy titok ez, nagy tudomány! – – A hallgatag természetűeknek könnyebb ebben a dolguk, már az előbb említetteknél fogva is. Érdekes, szegény anyám mennyire tisztában volt mindezzel. Az ő graciáni elvei ilyenek voltak: – «Te sohase nyilatkozzál, – hagyj másokat beszélni, – tégy úgy, mintha semmit se tudnál, – sose mondj véleményt semmiről s főleg ne végleges véleményt, – az embereknek sosem szabad tudniok, hogy hányadán vannak veled s legkevésbbé azt, hogy megveted őket, – neked sose legyen bizalmasod, – amit tudsz, sose kösd az orrukra, nemhogy még rájuk is erőszakolnád, – – mindig te tanúlsz tőlük, ez a fő, mert ha te tanítod őket, akkor megharagszanak rád s aztán elmennek tőled s amit nálad tanúltak, felhasználják másutt s te mindig hoppon maradsz…» – S használt a tanítás? Nem, semmit. Hiányzott a másik tulajdonság, a fermentum...”