A bejegyzés közvetlen előzménye: bbjnick.blog.hu/2012/06/15/igy_elunk_magyarorszagon_2012_juniusaban_holosaria
„(...) ...a holocaust ugyanis – lényegi jellemvonása szerint – nem történelmi esemény, mint ahogyan másrészt, mondjuk, úgyszintén nem történelmi esemény, hogy Sinai hegyén az Úr egy betűkkel televésett kőtáblát adott át Mózesnek.
Nem tudom, kirajzolódik-e lassan, hogy miről beszélek. Egyetlen kérdésről beszélek pedig mindvégig, amelyet nyíltan nemigen szokás, talán nem is igen illendő föltenni, holott ennek a kérdésnek kell eldőlnie azon a rejtelmes és hosszadalmas úton-módon, ahogyan a nagy etikai kérdések szoktak végül is eldőlni. A kérdés pedig így hangzik: teremthet-e értéket a holocaust? Szerintem ugyanis jelenleg éppen ehhez a kérdéshez érkezett el, s éppen ezzel a kérdéssel vívódik az évtizedek óta zajló processzus, melynek során először elfojtódott, azután pedig dokumentálódott. Ez azonban kevésnek bizonyult, mint mondtam, dönteni kell róla, ez pedig értékítéletet jelent. Aki nem képes szembenézni a múltjával, az arra van ítélve, hogy örökké megismételje – ismerjük Santayana mondását. Az életképes társadalomnak ébren kell tartania és állandóan meg kell újítania az önmagáról, a saját feltételeiről való tudását, tudatát. S ha döntése úgy szól, hogy a holocaust súlyos, fekete gyászünnepe elmaradhatatlan része e tudatnak, akkor ez a döntés nem holmi részvéten vagy megbánáson, hanem eleven értékítéleten alapul. Érték a holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne.
A holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus világtudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát. Ha a holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént és történik –, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt: a szellemet, a katarzist. (...)" (dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=364&secId=32783&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Kert%C3%A9sz+Imre&limit=1000&pageSet=1)
„(...)A kommunizmus gyilkosságai morálisan ugyanúgy ítélendők meg, mint a nácizmus gyilkosságai. Tömeggyilkosság és tömeggyilkosság között nincs morális különbség. A különbség »teológiai« jellegű. A zsidók esetében a nácizmus nem az »ellenséget« akarta kiirtani, ahogy a Szovjetunió, hanem egy népet, amely ráadásul a monoteizmus hagyományainak a megtestesítője. A holokauszt valójában Isten elleni harc volt. (...)" (www.hetek.hu/fokusz/201001/interju_heller_agnes_filozofussal)
(...) Régen túlvagyunk azon a tévhiten, hogy a társadalomra rábízhatnánk az antiszemita, rasszista, xenofób és homofób uszítás (a gyűlöletbeszéd) és az uszítók elszigetelését. Odáig meg el se jutottunk soha az elmúlt húsz évben, és ez mind a mai napig így van, hogy a jogra rábízhattuk volna ennek a feladatnak legalább a töredékét. A totalitarizmus bukása után nagyon is merésznek tűnő feltételezés (...) arról, hogy a magyar társadalom kellőképpen önérzetes, tudatos, értékrendje biztos, önvédelmi képessége meg erőteljes lesz az uszítókkal szemben, bukott és ártalmas gondolat volt már a kilencvenes évek legelején, születése pillanatában is. Bukott és ártalmas gondolat volt ennek megfelelően az is, hogy az államnak ezzel a beszédmóddal nincs dolga, »büntetőjogi büntetésekkel nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni«. (...) Ha ezek helyett a magasröptű, sommás, ám kategorikus megállapítások helyett a Sólyom László vezette alkotmánybíróság meg nyomában a minden rendű és rangú doktrinerek azzal foglalkoztak volna, hogy aprólékos fogalmi gondossággal elkülönítsék egymástól az uszítást meg a mocskos, alpári politikai – ennélfogva a közbeszédből is kiirthatatlan – beszédmódot, mert az elsőt kötelező, a másodikat viszont (bizonyos esetektől eltekintve) nem szabad szankcionálni, mert akkor a szólásszabadságot korlátozzuk, ma nem itt tartanánk. (...)" (galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=143746:sokadszor-a-gyloeletbeszedrl&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109)
„(...)Meglepően jól fogadta a közvélemény azt a hírt, miszerint »felfüggesztett börtönre ítélték azt a férfit, aki egy 2011-es demonstráción holokauszttagadó táblát emelt a magasba«. Emellett a bíróság mellékbüntetésként eltiltotta a politikai rendezvények, demonstrációk látogatásától, továbbá kötelezte, hogy legalább három alkalommal látogasson el a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és az ott látottak alapján foglalja össze gondolatait, vagy egyszer tekintse meg az auschwitzi emlékhelyet, vagy a jeruzsálemi Jad Vashem Emlékparkot, és írja meg a véleményét. Mint később kiderült, dolgozatát a pártfogójának kell majd bemutatni.
Ideje volt egy példás ítéletnek, hogy az emlékezetbűnözők értsenek belőle. De jó tudni azt is, hogy van egy bíróság Magyarországon, amelyik a világ normálisabb országainak gyakorlatát követve emberségesen bánik a bűnössel. Azzal, hogy alkalmat ad téves nézeteinek újraépítésére, ami ebben az esetben azonos lehet a közösséggel szembeni jóvátételre. Hiszen, ha szembenéz azzal, amivel emberek millióinak emlékét gyalázta meg, talán arra is képes lesz, hogy őszintén bocsánatot kérjen a túlélőktől. (...)" (www.nepszava.hu/articles/article.php?id=560314)
+ bónusz: „(...) A honfoglalás előtt a magyar törzsek már találkozhattak zsidó kereskedőkkel. Ennél erősebb kapcsolatnak bizonyult a kazár birodalommal való érintkezés, amelynek nagyfejedelmi udvara zsidó hitre tért. A magyar törzsek a birodalom mellett vagy éppen annak keretei között éltek a 8-9. században, és volt olyan időszak, amikor a kazárok szövetségesei voltak. Márpedig könnyen elképzelhető, hogy nemcsak a kazárok, hanem szövetségeseik vezetői is felvették a zsidó vallást. Ezért merem azt mondani - magamban egy kicsit nevetve azon a fricskán, amit ez a mélymagyar tudatnak jelent -, hogy ha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan. (...)” (www.hetek.hu/interju/201205/a_zsido_arpad_fejedelem_es_a_melymagyarok)
Mi rotyog az üstben?
Folyt. köv.
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. június 18.:
Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja:
