Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Mindent megírtak már. Ezt is 1. & 2.

2012.03.05. 00:01 bbjnick

Mindent megírtak már. Ezt is 1. (2008. augusztus 27.)

Először arra gondoltam, nekiállok/ülök és megírom. Majd arra, jajjj, dehogyis írom én meg. Hát nem ettem én meszet, hogy olyasmivel gyötörjem magam, aminek az ég adta világon semmi értelme nincsen. Hiszen, aki tudja, az nélkülem is tudja, annak nem kell magyarázni, hogy így, meg úgy; aki pedig nem tudja, annak hiába is próbálnánk akár elmutogatni, elénekelni, eltáncolni is, úgysem törjük át a benne lévő (mondjuk ki, alapvetően mentális) gátat.
 
És ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy: No, de ezt már megírták!
 
Mindent megírtak már. Ezt is.
 
Hát itt van. Tessék!
 
„Suhannak, visszaszállnak
a legendák most a földre,
látod, azt mondtad pedig,
hogy elenyésznek örökre.
 
Suhannak, visszaszállnak
lovasok most a vízre,
panasztalan idő jön
csúfos fejeinkre.
 
Bársonyos mancsokon jön,
nesz nélkül közeledik
hajlékony ragadozónk,
bujkálásból most érkezik.
 
Állj ki a házad elé,
próbáknak ideje ez itt,
megméretsz: életben vagy-e még,
vagy halott voltál ez ideig.
 
Ezúttal nesztelen jön,
szépen behúzva körmeit,
bársonyos mancsokon jön,
Ezúttal behúzva körmeit,
szép selymes ragadozónk.
Próbáknak ideje ez itt.
Ha nem hallod, akkor is jön,
Ha nem jönne, akkor is jön.”

www.youtube.com/watch?v=4cZRK2g54G4 

Mindent megírtak már. Ezt is 2. (2012. február 4.)

Először arra gondoltam, nekiállok/ülök és megírom. Majd arra, jajjj, dehogyis írom én meg. Hát nem ettem én meszet, hogy olyasmivel gyötörjem magam, aminek az ég adta világon semmi értelme nincsen. Hiszen, aki tudja, az nélkülem is tudja, annak nem kell magyarázni, hogy így, meg úgy; aki pedig nem tudja, annak hiába is próbálnánk akár elmutogatni, elénekelni, eltáncolni is, úgysem törjük át a benne lévő (mondjuk ki, alapvetően mentális) gátat.
 
És ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy: No, de ezt már megírták!
 
Mindent megírtak már. Ezt is.
 
Hát itt van. Tessék!
 
„A Dodó néni mindig azt kérdi,
ülve egy felhőn, s horgol keze,
amit a holtak kérdezni szoktak,
hogy: hogy lehet élni őnélküle?
 
»Nézd, Dodó néni - én így válaszolok, -
hiányzol kérlek, de azért csak megvagyok.
Élünk csak, élünk, csöndesen, ahogy lehet,
fizetéstől megy fizetésig a menet...«
 
A Dodó néni erre azt kérdi:
»hogy lehet élni semmitlenül?«
Erre én tényleg gyors visszakérdek:
»te hogyan éltél, tán remekül?«
 
Erre jön az, mit Dodó néni szokott
mondani, hogy ők még voltak birtokosok,
aztán vették el csak összes mindenük,
amijük csak volt, az égbe csak később tűnt.
 
»Na, Dodó néni, ha már így kérdi,
maguk engedték - leszek dühös,-
a magamfajta legalább nincs kirabolva,
miként ki voltak gazdag ükök.
 
Térjünk már észhez, tőlem mit vehetnek el,
mikor nincs semmim, ami itt ezeknek kell?
Kereken szólva: kirabolták maguk,
ámde nem engem. Maguknak volt birtokuk.«
 
Most egyetértünk, két semmivé tűnt
birtokos fajta, ahogy szokott.
Ám Dodó néni újra csak kérdi,
mit szólok hozzá, hogy senki vagyok?
 
De már őrjöngök: »tűnjön már a francba el,
engem a bírtok, értse meg nem érdekel,
akik elvették, azoknak elvenni kell,
megérdemelték, dögöljenek benne meg!«
 
Aztán azt kérdi: »hogyhogy a Béni
a temetési képen nincs ott?
Családi átok, meg sem hívtátok
a szegény Bénit, rossz rokonok!
 
Családi gyászról Béni hogy maradhat el?«
»Hát úgy, Dodó néni, hogy épp őt temettük el:«
(Na végre)
most némán horgol, végre hát kimehetek
én a konyhába levinni a szemetet.
 
Éppen lehajlok, s hallom a hangot,
amint azt mondja, hogy: »picikém,
látom te jól vagy a lenti pokolban,
de sosem kérded, hogy vagyok én.
 
Túlvilág téged hogyhogy nem érdekel,
a Bénivel együtt én hová tűnhettem el?«
(Nem fogok válaszolni neki!...)
Megyek a lépcsőn, a nehéz ládát viszem,
közben ő egyre: »hallod a hangom, szívem?«
(Sose fogok válaszolni neked. Kész!
Az életben. Kész!)
 
Jövök a gangon, s a hangot hallom,
még mindig mondja: »szívem, szívem!«
Makacsul, némán leülök aztán,
és végre csönd lesz nagyhirtelen.
És végre csönd lesz nagyhirtelen.
Örökös csönd lesz nagyhirtelen.”
 
(Forrás: www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/56620/cseh-tamas/dodo-neni-zeneszoveg.html)
 
www.youtube.com/watch?v=AIQ4V8d9NQc&

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/08/27/mindent_megirtak_mar_ezt_is

És innét: magyarido.blog.hu/2012/02/04/mindent_megirtak_mar_ezt_is_2

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr984289421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása