Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Száz éve született Szabó Magda

2017.11.13. 05:11 bbjnick

Szabó Magda centenáriuma felidézte bennem (többek között), hogy halálakor, 2007-ben, blogbejegyzésben emlékeztem meg róla. Visszakerestem, újraolvastam a szöveget és úgy találtam, ma sem rosszabb, ha nem is jobb, mint annak idején volt; talán, nem érdektelen felidézni belőle néhány gondolatot.

...Először talán pozicionáljuk magunkat, adjunk némi hely- és helyzetmeghatározást, szóljunk arról, ahonnan szólunk. Azt hiszem, kevés olyan találó leírást adhatunk napjaink Magyarországáról, mintha úgy jellemezzük, mint egy hisztérikusan amnéziás és életveszélyesen értékvesztett világot. Aki ma elfogulatlanul próbál széttekinti, annak nemcsak az hihető nehezen, hogy ennek az országnak jövője van, de az is, hogy múltja. A magyarok meghatározó többsége bármiféle múlt- és/vagy jövőkép nélkül él, s ami a tömegeket hétköznapról hétköznapra előreviszi, már csak nem is (valamilyen) ilyen-olyan túlélési stratégia szerinti életrutin, hanem maga a pőre túlélési kényszer. S ha egy nép ilyen kondícióban van, ugyan milyen lehet az elitje?

Ebben a közegben a szabómagdai ethosz, lássuk be nyugodtan, nem egykönnyen érthető-értelmezhető, de legalábbis nem magától értetődő. Ha Szabó Magda bármelyik könyvét kezünkbe vesszük, s azt bárhol fölütjük (ne röstelkedjünk, tegyük meg bátran), nyomban nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy e művek eredője-ihletője, minden kétséget kizárhatóan, nem más, mint az alkotójuk személyiségét alapjaiban meghatározó hagyomány- és értékközpontú létszemlélet. Hogy értsük egymást, újra elmondom, és „lassan mondom, hogy mindenki megértse”: Szabó Magda műveiben a hagyomány és az érték nem csupán motívum, nem csupán keret, hanem a kohézió maga; alakjai, „hősei”, valamennyien értékválságokat átélő személyiségek, akik önazonosságukat és emberi méltóságukat a/egy hagyomány és az/egy értékrend kontinuitásának helyreállításában, esetleg, újrafogalmazásában találják meg, nyerik vissza vagy éppen, sikertelenségük esetén, veszítik el. (S tényleg; tessék ellenőrizni!) Számunkra, a relativizmustól felfúvódott és a doktriner liberalizmustól koordinációs zavarokkal küszködő mai magyaroknak ez így, meglehet, erősen „vonalasnak” tűnhetik (ahogyan az én botor megfogalmazásomban valószínűleg az is), de ha megpróbáljuk kissé kibontani ezt az „ethosz”-problematikát, hiszem, árnyalhatjuk a képet.

szabo_magda_ff_314457_bbjnckblghz.jpg

Szabó Magda 1917-ben született. Idősebb volt mint rég eltávozott kortársai közül sokan: idősebb volt, mint Nemes Nagy Ágnes, mint Pilinszky János, mint Mészöly Miklós, mint Mándy Iván (hogy csak a hozzá legközelebb álló Újholdasok közül említsek néhány nevet), s, mégis, ő maradt velünk legtovább. Ahhoz a generációhoz tartozott, akik az összeomlásba születtek bele, de családi hagyományaik, neveltetésük, kultúrájuk révén eleven szellemi folytonosságot tudtak biztosítani, úgy az európai, mint a magyar kulturális tradíció folyamatos jelenlétében a „legelmebetegebb” politikai kurzusok idején is. Tehetségük egyik legfontosabb eleme éppen az volt, hogy nem fogott rajtuk a métely: érzékenységük, lényeglátásuk, a legellentmondásosabb viszonyok között is és a legnagyobb kiszolgáltatottság, veszélyeztetettség közepette is, torzulatlan maradt. (Innét, a posztmodern rehabos foglalkoztatóból, nyilván, nem egyszerű elképzelni, mikkel is kellett szembenéznie-szembesülnie egy magyar értelmiséginek az elmúlt hatvan-hetven évben, kiváltképp, ha író-költő volt a szerencsétlen emberfia-emberlánya, de ha csak a legalapvetőbb történelmi tájékozódásra is rászánjuk magunkat – ne röstelkedjünk, tegyük meg bátran –, bizony, már attól megremeg kezünkben a Rorschach-teszt.) S közülük az utolsó is elment; az utolsó, akinek még súlyos szavai voltak hozzánk. Hát ez történt (szerintem) néhány napja.

Szabó Magda nemzedéke végigélte, többször is, ahogy a magyar politikai elit letájolja magát (országostól-népestől-csikóstól-gulyástól) a térképről, végigélte, ahogy idegen hatalmak (németek, szovjetek, amerikai egyesültek) a maguk kénye-kedve szerint újrarajzolják létünk kereteit (mészárszékre küldenek, koncentrációs táborokba hurcolnak, kirabolnak-ellehetetlenítenek százezreket-milliókat), végigélte terrorok, diktatúrák, mintha- és félig-meddig-demokráciák kitudj’hány tobzódását-tébolygását: nem véletlen tehát, hogy műveikben, addigi irodalmunkban egyedülálló koncentráltsággal és élességgel vetődnek föl az „önazonosság és az emberi méltóság” alapkérdései. Hátborzongató, milyen aktuálisak ezek a művek ma is (s köztük, értelemszerűen, Szabó Magda művei is)...

És így tovább.

Tíz év nem nagy idő, történelmi távlatot bizonyosan nem ad, de ha azt keressük, mi változott Szabó Magda irodalmi megítélésében tíz évvel ezelőtti halála óta, akkor azt bizonyosan elmondhatjuk: megkezdődött klasszicizálódása. Ma már nem kortársként tekintünk rá, nem a népszerű és tekintélyes írónőt látja benne sem az olvasó, sem a kutató, még ha vannak is róla személyes emlékei, hanem az irodalomtörténeti személyt, művében pedig a irodalomtörténeti tényt; ma már nem legújabb vagy épp készülő műve a legérdekesebb számunkra, hanem a lezárt életmű és annak legkiemelkedőbb elemei. És, ebben egyre egyértelműbb az irodalomtudomány álláspontja, a szabómagdai oeuvre számos darabja nemcsak az életművön belül, hanem a magyar irodalomtörténetben is jelentős állomás: az 1958-ban megjelent Freskó című regény, az 1959-es Az őz, az 1977-es Régimódi történet, az 1987-es Az ajtó vagy az 1990-es A pillanat már ma is ilyeneknek tűnnek.

Talán érdemes volna olvasnunk, újraolvasnunk Szabó Magda könyveit? Egészen bizonyosan.

÷ ÷ ÷

Kapcsolódó tartalmak:

https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szabo-magda#

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr5313395799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása