Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„...az effajta »lányok« pokollá tudják tenni az ember életét...”

2013.06.23. 19:01 bbjnick

...hogy a b*zik hódolni tudjanak szenvedélyeiknek, bizony, egészséges szexualitásúakat kell szakmányban megrontaniuk (...). Mi az, ha ez nem társadalmilag veszélyes?!... (bbjnick.blog.hu/2013/06/07/_mi_az_ha_ez_nem_tarsadalmilag_veszelyes)

...1959-ben, két börtöntöltelék, a (tolvaj, csekkhamisító) szélhámos Dick Hickock és a (súlyos pszicho- és/vagy szociopata) betörő, garázda Perry Smith, börtönből való szabadulását követően, a Kansas állam-beli Holcombban lemészárolt egy jómódú hírében álló farmercsaládot. Miután éjjel rátörtek a családra, a családtagokat (középkorú apa és anya, 15 éves fiú, 17 éves lány) megkötözték, szájukat szigetelőszalaggal leragasztották; Perry Smith az apa torkát elvágta, majd (az apán kezdve és a lányon végezve) valamennyiük fejét vadászpuskával közvetlen közelről szétlőtte. A rablógyilkosok zsákmánya 43 dollár készpénz és egy táskarádió volt... (bbjnick.blog.hu/2013/06/08/_egymas_hatasa_alatt)

„(...)

Perry 1945-ben, még a háború befejezése előtt − (...) − egy balzsamos estén az egyik honolului tetoválóművész szalonjában találta magát, aki egy kígyót meg egy tőrt applikált a bal alsókarjára. Hogyan került oda? Összeveszett az apjával, Anchorage-ból autóstoppal Seattle-be utazott, és beállított a Kereskedelmi Flotta sorozóirodájába. − De sosem álltam volna be tengerésznek, ha tudom, mi vár rám. − mondta egyszer Perry. − A munkától sose irtóztam, szerettem a tengerészéletet, a kikötőket meg mindent. Csakhogy a hajón nem hagytak békén a buzik. Tizenhat éves voltam, kis növésű fiú. Persze, tudtam vigyázni magamra. Csakhogy tudnia kell, hogy sok buzi egyáltalán nem nőies. Ismertem olyan buzikat, a szentségit neki, akik egy biliárdasztalt is ki tudtak hajítani az ablakon. Utána meg a zongorát. Az effajta »lányok« pokollá tudják tenni az ember életét, különösen, ha kettő is van belőlük, összeállnak és rárontanak az emberre. S közben az ember még csak gyerek. Képesek öngyilkosságba kergetni az embert. Évek múlva, amikor beálltam katonának, és Koreába vezényeltek, pontosan ugyanezzel a problémával találtam magam szemközt. Jó minősítésem volt, volt olyan jó, mint bárkié; még a bronzcsillaggal is kitüntettek. De sose léptettek elő. Négy év múlva, miután az egész rohadt koreai háborút végigharcoltam, legalábbis tizedesnek kellett volna lennem. De nem lettem az. És tudja, miért? Mert az őrmesterünk homokos volt. Mert nem akartam kötélnek állni. Úristen, de utálom az ilyesmit! Ki nem állhatom! Ámbár... a fene tudja. Néhány buzit őszintén kedveltem. Amíg nem próbálkoztak meg velem. A legjobb barátom, aki igazán megérdemelte, hogy annak nevezzem, egy okos, megértő fickó, mint később kiderült, ugyancsak buzi volt.

(...)” (Az idézet Truman Capote Hidegvérrel c. (tény)regényéből származik (Európa Kk., Bp., 2006., 175 p.))

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr805374688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása