„...a reménynek itt legfeljebb is mellékszerep juthat: cselekvéseinket, felelősségérzetünket, kötelességtudásunkat ne a remény motiválja, hanem a tisztesség, a lelkiismeret...”
Milyen érzés, Elnök úr?
2010.01.07. 23:59 bbjnick
...Néhány napig vártam, mielőtt ezt a bejegyzést kipakoltam volna, kíváncsi voltam a reakciókra. Valamennyien láthattuk, ezek a reakciók elmaradtak; s ez számomra csak megerősíti azt a tényt, ami a beszéd elhangzásának pillanatától nyilvánvaló volt...
Köztársasági elnök úr, ha meg nem sértem, inna velünk egy pohárkával ebből a félszáraz vörösből?!
Sólyom László köztársasági elnök tipikus európai értelmiségi és, mint ilyen, gyáva ember. (És nem csak, mint „ilyen”: gyanítom, hogy alkatilag sem egy Zrínyi Miklós.) Az elmúlt években hallottunk-láttunk már tőle ezt-azt: inkább kevesebb, mint több sikerrel futotta – „elmonománozgatva”, eltaktikázgatva, elmoralizálgatva az őt körülvevő értetlen és alapvetően ellenséges politikai közegben – középszerű kűrjeit a dobostorta tetején , miközben folyamatosan és módszeresen hátrált és hátrált (el tudom képzelni, hogy minden egyes sikeresen lenyelt „ezt kikérem magamnak”-ot erkölcsi győzelemként megélve, elkönyvelve – mert, ugyan, hogyan lehetett volna másként…?).
Sólyom László köztársasági elnök tipikus európai értelmiségi és, mint ilyen, gyáva ember. (És nem csak, mint „ilyen”: gyanítom, hogy alkatilag sem egy Zrínyi Miklós.) És nem jól van ez így. Kilencven óta várja a feladat az alkalmas embert, aki úgy tud magyarként európai lenni, hogy Európában magyar. Aki világosan és magátólértetődően képviseli hovatartozását és elkötelezettségét nemzetéhez, aki érti és érzi a „közösséget” és aki „emberségről példát, vitézségről formát” adhat a méltóságát húsz éve kereső magyarságnak. Mielőtt még bárki ellenvetné, hogy ahhoz, hogy az a méltóság megtaláltassék, „ahhoz nem egy ember kellene”, megelőzöm és válaszolok: nyilván, nem egy ember kellene, de egy ember (mindenképp) kellene. És ha az épp egy közjogi méltóságunk volna, az bizonyára nem ártana az ügynek.
Sólyom László köztársasági elnök tipikus európai értelmiségi és, mint ilyen, gyáva ember. (És nem csak, mint „ilyen”: gyanítom, hogy alkatilag sem egy Zrínyi Miklós.) Ez évi újévi beszédével azonban újraértelmezte önnön helyét és szerepét. Néhány napig vártam, mielőtt ezt a bejegyzést kipakoltam volna, kíváncsi voltam a reakciókra. Valamennyien láthattuk, ezek a reakciók elmaradtak; s ez számomra csak megerősíti azt a tényt, ami a beszéd elhangzásának pillanatától nyilvánvaló volt: Sólyom László átlépett önmaga korlátain s már nem mint egy, Magyarország köztársasági elnöki pozícióját betöltő, gyáva európai értelmiségi szólt „Magyarország minden lakosához és a magyar nemzet minden tagjához”, hanem mint egy keresztény magyar gyáva európai értelmiségi, aki Magyarország köztársasági elnöke.
Milyen érzés, Elnök úr?
„Karácsonykor a gyermek születése tölt el bennünket reménnyel. De a mi gyermekeinknek is meg kell születniük. Követelhetünk az államtól családbarát politikát, ám ehhez legelőször is családok kellenek, összetartó, gyermekeket nevelő, szerető légkörű családok. Továbbá a családok és az iskolák együttműködése. Az iskolaügy, amely nemzetünk jövőjének kulcsa, csakis akkor tud megújulni, ha az iskolák és tanárok támogatása nemzeti üggyé válik. Ha mind azon vagyunk, hogy az iskola olyan közösségként működjön, amely biztos értékekre, tisztességre nevel, s minden gyereket a maga legjobb képességei szerint, önbizalmat adva készít fel egy megelégedett és értelmes életre.
A gyermekekben nemzetünk jövőjét látjuk. A magyar nemzetért a magyar állam is felelős, de leginkább a nemzet tagjai. Hiszen a nemzet lényege a közös vágy, közös elhatározás és akarat arra, hogy együtt kívánjuk folytatni gazdag örökségünket. Ez az örökség – a magyar nyelv, a magyar kultúra, történelmünk és magyarságtudatunk – közös kincse minden magyarnak határoktól és állampolgárságtól függetlenül. S a szükséges megújulás alapja itt nem más, mint közösségünk átérzése, a magyar nemzet egészének szeretete.” (www.keh.hu/beszedek20100101_ujevi_beszed.html)
Köztársasági elnök úr, ha meg nem sértem, inna velünk egy pohárkával ebből a félszáraz vörösből?!
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. január 10.:
STRATÉGIAI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS FŐOSZTÁLY
t e l : (+36-1) 224-5070
fax: (+36-1) 224-5031
fax: (+36-1) 224-5031
bbjnick blogger úr részére
magyarido.blog.hu
NEM!
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. március 10.:
„Az Alkotmánybíróság 2000-ben a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben, a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában”
(mandiner.hu/cikk/buntetheto_a_holokauszttagadas)
(mandiner.hu/cikk/buntetheto_a_holokauszttagadas)
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. március 13.:
Gondolj! Gondolj! Gondolj!
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2010/01/07/koztarsasagi_elnok_ur_ha_meg_nem_sertem_inna_velunk_egy_poharkaval_ebbol_a_felszaraz_vorosbol
Szólj hozzá!
Schmidt hadnagy adaléka az Egészségügyi séta, 4-dik Jan. 2010. c. bejegyzéshez
2010.01.05. 22:53 bbjnick
E bejegyzés közvetlen előzménye: bbjnick.blog.hu/2010/01/04/egeszsegugyi_seta_4_dik_jan_2010
„Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb, legszenvedélyesebb pártvezéreknek.Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében a konzervatív párt legerősebb pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleusa (így híják diákul a kalapácsot), senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes vadász, szenvedélyes dinnyész, szenvedélyes tengerész stb. lenni, minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat el, hol valami hatalmas küzdelemre van kilátás.Úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X., a másik Y. megyében, ezáltal ő tökéletesen két különböző hemiszfériumra van osztva.X. megyében derék, tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tősgyökeres ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.Hogyne volna tehát X. megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős vára és őriző pásztora!Y. megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiátus kortesvezérek, szolgálatkész inaslelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb egyéniségei állanak: Szentirmay Rudolf, akit tisztel, becsül, és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: <<Nem hiába, én neveltem a kölyket>>!Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket most gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok becsületes emberekre.Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett vállal segít X. megyében megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket, s biz ő nemigen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.”
2 komment
Egészségügyi séta, 4-dik Jan. 2010.
2010.01.04. 17:24 bbjnick
A napokban olvastam egy kétrészes bejegyzést a blogszférában (itt: konzervatorium.blog.hu/2009/12/30/ifju_konzervativok_i ) & (itt: konzervatorium.blog.hu/2009/12/31/ifju_konzervativok_ii). A bejegyzés elgondolkodtatott. Gondolkodtam, gondolkodtam, majd írtam a bejegyzés alá egy kommentet. Ezt:
Szólj hozzá!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
2009.12.30. 17:34 bbjnick
Szervátiusz Tibor: Ady Endre, 1956-1968, andezit, 72cm x 40cm x 40cm
Óév, újév, köszönöm
Napok óta ez jár a fejemben: „Napsugarak zúgása, amit hallok, / Számban nevednek jó ize van”. Talán az ünnep, talán ez a téli tavasz, talán az elfogyasztott borok, talán mindezek együtt és még számos más motívum is közrejátszott abban, hogy fölidéződtek és folyamatosan velem vannak ezek a sorok. Nagyon úgy néz ki, hogy én már ezekkel a sorokkal megyek át az új évbe. (Bár, igaz, az óévből még van hátra szűk másfél nap…) Ma elővettem az Ady-kötetet és újraolvastam az e sorokkal kezdődő verset. Hát, igen.
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.,
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Óév, újév, köszönöm, igen.
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/12/30/oev_ujev_koszonom
