Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

...ugyan, mit tudhat ő, mit láthat ő, amit én még nem tudok, nem látok? (Kiszolgál és kiszolgáltat és ami utána következik)

2010.02.18. 03:48 bbjnick

 
 
Kiszolgál és kiszolgáltat és ami utána következik 
 
„Nincs más előttünk, mint a standardizáció lapos pusztaságának őrülete, akár a bolsevizmus, akár a Nagy Üzlet következménye lesz is az. Ám több mint különös, hogy amíg nekünk, ha csak egy látomás formájában is, megadatott az ésszerű megoldás felismerése, addig a többség feltartóztathatatlanul halad e felé az őrültség felé, mindörökre odaláncolva a gyarapodáshoz, amelyből hiányzik a szabadság, és a fejlődéshez, amelyből hiányzik a remény.”
 
„Közeledik az idő, amikor új szavakkal s új hangulatú igékkel kell majd beszélnünk. Nemcsak a politikai és filozófiai gondjainkról, hanem a kávéházi asztalok zsivaja közben is. Mert ha lejáratott szavainkat veszni hagyjuk, egyetlen szavunk marad csak velünk: a szégyen.”
 
„Ha lesz egy új kormány (márpedig kell, hogy legyen!), akkor fel kell, hogy vegye a <<kultúrharcot>>. Ha nem teszi, saját maga alól rúgja ki a talajt. Ma még van ehhez megfelelő szellemi potenciál, tizenöt-húsz év múlva már nem biztos, hogy lesz. A nemzeti kultúra éltetésére alkalmas értelmiség - ha most nem kapja meg a támogatást - rövid időn belül kihal, perifériára kerül, lerohad, <<elkuruczosodik>>. Akkor pedig...”
 
Azt mondta nekem Z. barátom a kocsmában, hogy új elit van születőben. Az elmúlt húsz év régi-új elitje stricielit volt, előéletéből, szocializációjából, kondíciójából adódóan nem is lehetett más. A kádárvilág idomította őket, nem értettek máshoz, mint a kiszolgáláshoz és a kiszolgáltatáshoz. S mindezt kritikátlanul; illetve dehogyis kritikátlanul: meggyőződésből, hitelv-szerűen. Úgy belelendült a jó Z., hogy ott, a füstben és ricsajban, mindjárt le is vezette, csinos példákkal is szemléltetve, hogyan nyilvánul meg ez a stricivallás a közélet különböző terein. És azt is mondta, hogy „mi vagyunk az az új elit”.
 
Kicsit beállva, az olcsó sörtől eltompulva, nem igazán tudtam követni Z. szárnyalását. Ahogyan a jelen elitet – példaszerűen – lerendezte, abban még követője és szellemi társa tudtam lenni, de amikor a „mi vagyunk az az új elit”-et deklarálta, bevallom, némiképp zavarba jöttem. Ott ültünk egy halványzöld műanyag-borítású mocskos kocsmaasztal mellett, amiről már egy jóideje a piroskockás viaszosvászon terítő is hiányzik – értsd: nekünk már az sem jár –, előttünk egy-egy üveg ó’csó sör, kinyúlt pulcsink, kopott zakónk mellkasán, vállán, hátán kimoshatatlanul, kikefélhetetlenül ott negyven év minden taposásának a nyoma – beazonosítható talpnyomok – és Z. „újelitről” értekezik. Néztem Z.-t; mellette jobbra senkit sem láttam ülni, mellette balra senkit sem láttam ülni; ugyan, mit tudhat ő, mit láthat ő, amit én még nem tudok, nem látok?
 
– Miről beszélsz, Z.?
 
– Ehhh! – így Z. – Hány éves vagy?
 
– Sok.
 
– Mi változott annyi év alatt?
 
– Elég sok.
 
– Te mennyit változtál annyi év alatt?
 
– Olyan sokat nem.
 
– Szabad vagy?
 
– Szabad.
 
– Hiszel?
 
– Igen.
 
– Na látod! Hozok sört.
 
Alig hogy rápöffentettem, Z. már jött is vissza a pulttól három üveg sörrel. De asztalunk mellé érve, meglepetésemre, nem fékezett, hanem, tartva a lendületet, továbbhaladt. Fordítottam a fejem, tekertem a nyakam, amennyire tudtam, utána, hát láttam, hogy a sarki asztalig meg sem állt, ahol letette az egyik üveget Valóság nagybátyánk elé. Majd fordult, visszajött, elém is lerakta a sört és leült.
 
– Mit mondtál neki? – kérdeztem.
 
– „Hamegnemsértem!”
 
– És ő mit válaszolt?
 
– Azt, hogy „Nagyon kedves. Köszönöm!”
 
– Igyunk!
 
– Igyunk!
 
Így történt.
 
csiksomlyo_a_bucsujarohely_emlekkeresztjei_1980_bbjnickblgvrz_.jpg
Csíksomlyó, a búcsújáróhely emlékkeresztje, 1980
 
***
 
Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) kommentárja a bejegyzéshez:
 
„Szép dolog az egészséges öntudat!”
 
Schmidt hadnagy harminc fia és négy lánya kommentárja Schmidt hadnagy kommentárjához:
 
„Szép dolog a finom irónia, csak egy kicsit elkésett vele, nem gondolja, fater?!”
 
***
 
 

Szólj hozzá!

„Ha ennyi volt az élet, jó, hát belenyugszom. / De ha több?” (Vigasztalás Csoóri Sándornak, születésnapjára)

2010.02.18. 03:43 bbjnick

Itt: magyarido.blog.hu/2010/02/04/vigasztalas_csoori_sandornak_szuletesnapjara

Szólj hozzá!

Egészségügyi séta, 03-02-2010, (a)vagy andante

2010.02.06. 23:48 bbjnick

Itt: magyarido.blog.hu/2010/02/03/andante_a_vagy_egeszsegugyi_seta_3_dik_febr_2010

Szólj hozzá!

A „gajdec” (a)vagy „azt mondd meg, mit jelent az, hogy: történelem!?”

2010.02.03. 21:43 bbjnick

„...halál, pusztulás gajdeszbe küld halálra ítél gajdeszre megy teljesen elpusztul, tönkremegy...”

Itt: magyarido.blog.hu/2010/01/20/azt_mondd_meg_mit_jelent_az_hogy_tortenelem_a_vagy_a_gajdec

Szólj hozzá!

Kilencvennégy/kilencvenkét éve írta...

2010.01.28. 00:38 bbjnick

ADY ENDRE:

A HŐKÖLÉS NÉPE
 
Bíró Lajosnak, akivel szerencsés volt régi
találkozásom s örök a barátságom
 
Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.
 
Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
 
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.
 
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.
 
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
 
Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kíméletlenséget.
 
Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ
 
Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.
 
Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbőszebb óránk se volt léha.
 
Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyű akkord.
 
Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.
 
Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.
 
Adjuk Neki hittel magunkat,
Ő mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.
 
Mert ő mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.

www.youtube.com/watch?v=sdoDI0KK804

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/07/31/kilencvennegy_eve_irta

És innét: magyarido.blog.hu/2010/01/23/kilencvenket_eve_irta

2 komment

süti beállítások módosítása