www.youtube.com/watch?v=3mBjSouol3g
***
Dies est laetitiae...
Z. emilje: Így vált’tok rendszert ti 2.
2009.12.22. 02:04 bbjnick
...Éppen ma délután, még Z. emiljének elolvasása előtt, a reakcio.blog.hu-oldalon – egy kommentsorban – védelmembe vettem Kartal Zsuzsa költő-, kritikus-, műfordítónőt...
A bejegyzés itt olvasható: magyarido.blog.hu/2009/12/11/igy_valt_tok_rendszert_ti_2_z_emilje
Szólj hozzá!
„Pedig valami olyan… valami van az életben, ha a többiek verekednek érte, valaminek lennie kell...” ( „Vinnyítik a feketegyula, hogy fogyikamagyar! fogyikamagyar!”)
2009.12.22. 01:39 bbjnick
...Péntek este kihirdették a Prima Primissima-díj 2009. évi díjazottjait. A Magyar Sajtó-kategória három jelöltje Fekete Gyula, Lőcsei Gabriella és Schäffer Erzsébet volt. A „sajtós” Prima Primissima-díjat idén Schäffer Erzsébet kapta.
Fekete Gyula író. Gondolkodóba estem, olvastam-e valaha egyetlen szépirodalmi sorát is? Bizonyára igen. Csak nem emlékszem rá. Tanulmányait, tárcáit, különféle cikkeit számolatlanul, folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben, s mostanában már a Világhálón is. Fekete Gyula számomra a „kicsi vagy kocsi?”, az „éljünk magunknak?”, a „véreim, magyarok, kannibálok!”, „a megmarad-e a magyarság?!” harcos publicistája, a népfrontos, a magyarnéppártos, a miépes antiindividualista közíró...
A bejegyzés teljes terjedelmében itt olvasható:
magyarido.blog.hu/2009/12/08/vinnyitik_a_feketegyula_hogy_fogyikamagyar_fogyikamagyar
Szólj hozzá!
„Amikor külföldön magyar konzervatívok felől kérdeznek, mindig Madáchot mondom először” (a)vagy „...sohasem hátra, de mindig előre”
2009.12.19. 09:49 bbjnick
A reakcio.blog.hu-oldalon posztot kapott „a The Economist év végi, ünnepi címlapos esszéje, amely a progresszió válságát elemzi, a nemzetközi lapból is kimagasló színvonalon” és ezen elemzéshez „Madách Imre főművét, az Ember Tragédiáját idézi és használja érvkészletként”. (1) Most ne menjünk (abba) bele, hogy egy egészséges értékrendű Európában ez nem lenne „esemény” –, tehát, hogy a The Economist Madách Tragédiáját idézi és használja érvkészletként: az már sokkal inkább, ha Madách idézné és használná érvkészletként a The Economistot –, éljünk inkább az alkalommal és szembesítsük önmagunkat önmagunkkal (egy kicsit).
Idézek egy kommentet a reakciós poszt alatti kommentfolyamból:
tölgy · konzervativok.blogspot.com 2009.12.18. 16:27:52
Amikor külföldön magyar konzervatívok felől kérdeznek, mindig Madáchot mondom először. Nem hiába tiltotta le Lukács eftás. (2)
És most idézek Madách 1861-es Politikai hitvallomás c. röpiratából:
(…)
„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”A szabadság alatt értem hazám minden beolvasztástól megóvott integritását, saját ügyei s különösen legnagyobb két kincse: a nép vére és pénze fölötti rendelkezhetés jogának minden idegen befolyástól való megőrzését, nyolcszázados alkotmányos küzdelmeink virágát, a személyes felelősségre fektetett kormányt megyei municípiummal és sajtószabadsággal, ezen két legerősebb gyámolóval egyetemben.
Másodszor. Az egyenlőség alatt értem a törvények alatti egyenlőséget, a vallások egyenjogúságát s minden feudális visszaemlékezések megszüntetését.
Harmadszor. A testvériség alatt, a különböző ajkú népfajoknak nyelvi igényeinek méltányos tekintetbe vétele mellett, mindnyájok testvéries összeolvadását a magyar állampolgári jogok s kötelességekben.
Ez elvek le vannak ugyan már téve az 1848-dik évi törvényekben is, melyek minden további státusélet egyedül létezhető kiindulási pontjai reánk nézve, s így nincs más hátra, mint azt két nagy férfiú szavával megtoldanom. – Különösen mit országunk hercegprímása a Nógrád megyei gazdasági egylet küldöttségéhez mondott: „Hogy sohasem hátra, de mindig előre”, – s Luther Márton világtörténeti aposztrophájával: „Kimondottam, nem tehettem másképp, Isten engem úgy segéljen. Ámen.” (3)
Ha nem volna még elég „zöld” mindenki számára, idézek még „egyet”:
„...létrejött a 19. század elejétől kezdve két teljesen terméketlen emberfajta, mely azóta is világszerte politikai viselkedési sémává lett: a reakciós és a hivatásos forradalmár. Addig létezett egy egységes kritériumok szerint megítélhető politikai művészet, melynek művelői az adott történelmi helyzet tényei és reálisan keresztülvihető tennivalói szerint tudtak hagyományőrzők és felforgatók is lenni. Nagyon nehéz pl. az induló újkor egyik legjelentősebb politikai szereplőjéről, Orániai Vilmosról élesen megmondani, hogy feudális nagyúr volt-e, vagy példátlan újdonságot hozó forradalmár, mert mind a kettő volt egyszerre. Ez a reakciós–forradalmár alternatíva is része annak a napjainkban is dúló nagy politikai skizofréniának, mely a tennivalókat csak elmebajos alternatívákban tudja megfogalmazni.” (4)
S ezt már valóban csak a funkcionális analfabéták számára írom le:
Itt ülünk a „magyar politikai tradíción”, mely (több, mint) ezer éven keresztül bizonyította életképességét, megújulnitudását és (le merem írni) nagyszerűségét. Ennek a politikai tradíciónak legfontosabb ismérve: értékközpontúsága. És mi az elmúlt húsz „szabad” évünket az elmúlt kétszáz év ideológiai importgagyijaival való p*csöléssel töltöttük, ahelyett, hogy saját tradíciónkban kerestük volna saját sorskérdéseinkre a választ. Pedig a válasz ott van: ott a szemlélet és ott a metódus is.
Konzervatívok, progresszívek, elvtársak, bajtársak, kortársak, szaktársak, prolik és burzsoák, f*tyik és p*ncikák, jó reggelt!
***
Schmidt hadnagy ajánlja:
***
(1) A poszt: reakcio.blog.hu/2009/12/18/madach_az_economist_hasabjain; a The Economist-cikk: www.economist.com/printedition/displayStory.cfm?Story_ID=15108593
7 komment
Táncbeli tánc-szók
2009.12.18. 03:38 bbjnick
„Aki minket meggyaláz/Fárassza el azt a frász”
Nagy László
TÁNCBELI TÁNC-SZÓK
A Bartók-táncegyüttes használatára
I
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rámugatnak égiek és földiek
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennék majd, égetőn ha kellenék
Jó voltam én, jó voltam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék
II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya volna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet
III
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig
IV
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok
Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnak se tartsa meg
Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen lakhelye
Égjen el a tüdeje
V
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilalok eget, földet
Én is akit megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/12/06/aki_minket_meggyalaz_farassza_el_azt_a_frasz
