bbjnick (meg)írja...

1 jegyzet

Mit mond (többek között) II. János Pál pápa?

„...»a jogos önvédelem nemcsak jog lehet, hanem súlyos kötelessége is azoknak, akik mások életéért, a család és a polgári közösség közjaváért felelősek.« (...) Előfordul sajnos, hogy a támadót csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, hogy megölik. Ebben a föltevésben a halálos kimenetelt a támadó váltotta ki, aki cselekményével halálveszélynek tette ki magát; olyan esetekben is, amikor az értelem használatának hiánya miatt erkölcsileg nem vonható felelősségre. (...)

(...) Ebbe a témakörbe tartozik a halálbüntetés kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a polgári társadalomban egyre erősödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának csak nagyon korlátozott alkalmazását vagy teljes eltörlését követeli. A kérdést egy olyan büntetőjog keretében kell mérlegelni, amely egyre inkább illő a személyi méltósághoz s végső soron Istennek az emberre és a társadalomra vonatkozó tervéhez. A büntetésnek ugyanis, amellyel a társadalom sújtja a bűnöst »elsődleges célja a bűn által okozott rendbontás helyreállítása«.(...) A közhatalomnak meg kell torolnia a személyi és közösségi jogok megsértését azáltal, hogy a vétkesre a bűnténnyel arányos büntetést ró, ami föltétele annak, hogy visszanyerhesse szabadságának gyakorlását. A hatalom így éri el célját, ti. hogy megvédje a közrendet és a személyek biztonságát, ugyanakkor ösztönözze és segítse a bűnöst a megjavulásban. (...)" (uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78)

Mit mond (többek között) a Katolikus Egyház Katekizmusa?

„...Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta »immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul«." (www.katolikus.hu/katek/kek02196.html)

Mit gondolok (többek között és, hitem szerint, az Egyház tanításával összhangban) a kérdésről?

1) A halálbüntetés egy teljesen legitim, ésszerű és erkölcsös büntetési forma. A történelem során mindig és mindenütt alkalmazták, sehol senkinek nem jelentett erkölcsi dilemmát, egy azt „kiérdemlő" embert halálra ítélni.

2) Egy halálos ítélet nem egyenlő a kivégzéssel. Egy ilyen elítélt kivégzését akár föl is lehet függeszteni mindaddig, amíg más eszközökkel (pld. elzárással) biztosítani tudjuk elkülönítését azoktól, akikre veszélyt jelent(het).

3) Az életfogytig tartó börtönbüntetésnek (mint a halálos ítélet alternatívájának) csak abban az esetben van értelme, ha célja, hogy az elítélt szembesülhessen bűne súlyával, jelentőségével, megértse annak bűn voltát, megbánja tettét és más emberként haljon meg, mint amilyenként börtönbe került. (Egyébként mi értelme életbentartani?) Ebből logikusan következik, hogy olyan körülményeket kell biztosítani számára, amelyek segítik ebben a változásban. Az intenzív munkavégzés, az időszakos böjt, a zavaró környezeti tényezők (pld.: televíziózás, rádiózás, társaság, általában a szórakozási lehetőségek stb.) kiiktatása, a magány, a lelkigondozás segítséget jelenthetnek ebben. Tehát, ha nem végezzük ki a bűnöst, akkor (ésszerűen) ilyen körülmények között kell tartanunk. (Innét: mandiner.hu/cikk/20120722_apati_miklos_bandy_kata_es_a_halalbuntetes#comment1289107)

KORMOS ISTVÁN.: Mégis, látsz reményt?

NAGY LÁSZLÓ: Látok, de előbb elmondom, hogy van egy közhely, közmondás, ha úgy tetszik, népi mondás: csak a sírban vagyunk egyenlőek. Ezzel a közhellyel már most farkasszemet kell néznünk. A jövőben az emberen változtatni lehet művi úton, tehát lehet csinálni szorgalmas, szelíd és egyéb embereket. A kérdés csak az, nem változik-e meg úgy az ember, hogy már nem ember többé, hogy ama megírt, jósolt, szinte naponta elmondott örök béke, harmónia, boldogság elfogadja-e ezeket a teremtményeket, lényeket, alkalmasak lesznek-e erre az édenre? Számoljunk le végre a szentséges közhelyekkel. A remény? Nem tehetünk mást, mint amit eddig is tettünk, főleg humanisták: továbbra is a jobb emberi sors harcosai, partizánjai, titkos ügyvédjei legyünk. A reményt nem szabad föladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a remény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. Ugyanakkor legyen jogunk a kételyre, ez is motorja a mi alkotó munkánknak. Kritikával kell néznünk saját munkánkat. Egyre jobbat kell csinálnunk. Ez a célunk.

KORMOS ISTVÁN.: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?

NAGY LÁSZLÓ: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”

Megjegyzés: A beszélgetés írott (lejegyzett) változata (nyilván, többek között) megtalálható-olvasható a Tiszatáj c. folyóirat  1975. 7. számában, a Ki viszi át a szerelmet c., Nagy Lászlóval készült hangfelvételeket tartalmazó, 1985-ben megjelent hanglemezalbum szövegfüzet-mellékletében és az Adok nektek aranyvesszőt c., Nagy László prózai írásait összegyűjtő kötetben (Magvető Kk, Bp., 1979.) — ez utóbbi a Világhálón is megtalálható-olvasható: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=221&secId=20416 

A jegyzet (néhány) előzménye: bbjnick.blog.hu/2010/03/11/gondolj_gondolj_gondolj_solyom_laszlo_koztarsasagi_elnok_alairta_a_holokauszttagadast_bunteto_btk_mo & magyarido.blog.hu/2011/06/29/kis_magyar_okozatologia_2_z_emilje & bbjnick.blog.hu/search?searchterm=holohit&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s

...A „Csatáry-ügy” (cimkezes.origo.hu/cimkek/csatary-laszlo/index.html?tag=Csat%E1ry+L%E1szl%F3&tag2=&target=1) ügyésze nyilatkozik: Csatáry jelenleg is antiszemita, bizonyos vallásokról és vallásúakról nem úgy vélekedik, ahogy az normális volna („mást gondol, mint amit normálisnak lehet tekinteni”). (Az ügyészi megnyilatkozás forrása: mandiner.hu/cikk/20120719_csatary_orizetben)

Egy ügyész megmondhatja, hogy bizonyos vallásokról hogyan volna normális vélekedni???!!!

Mondtam én, hogy itt nagyon nagy baj lesz! (Például itt: bbjnick.blog.hu/2012/06/15/igy_elunk_magyarorszagon_2012_juniusaban_holosaria) Tisztára, mintha a rákosi- vagy a kádárkorban élnénk; bár így, egy ügyész, szerintem, már a későkádárkorban sem igen mert volna megnyilvánulni...

Ajánlott irodalom: Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története (A mű teljes szövegét, sajnos, nem sikerült megtalálnom a Világhálón, így linkelni sem tudom; egy részlet olvasható a műből ebben a szöveggyűjteményben: mek.oszk.hu/05500/05541/05541.pdf)

Apdét vagy kiegészítés, 2012. július 20.:

Egy hír:

„2012. július 18. 08:57

A Simon Wiesenthal Központ igazgatója arra kérte az államfőt: vállaljon garanciát arra, hogy a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni Csatáry László bíróság elé állítása érdekében.

Áder Jánoshoz fordult kedden késő este az MTI-hez is elküldött nyílt levélben a náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ, kérve a magyar köztársasági elnököt, segítsen abban, hogy »amilyen gyorsan csak lehet«, állítsák bíróság elé a 97 éves Csatáry Lászlót, akit a jeruzsálemi intézet »a legkeresettebb náci háborús bűnösnek« nevez.

Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ igazgatója a nyílt levélben azt írta: 2011 szeptemberében tájékoztatta a magyar ügyészséget Csatáry bűntetteiről és hollétéről abban a reményben, hogy siettetik az ügyet Csatáry korára figyelemmel. Azóta hónapok teltek el, de még hivatalos gyanúsítás sem történt, még Csatáry útlevelét sem vonták be – közölte. Felidézte, hogy a múlt héten újabb adatokat adott át a magyar ügyészségnek Budapesten, de az ügyészségi szóvivő még hétfőn sem utalt arra, hogy »bármilyen elsőbbséget adnának az ügynek vagy siettetnék, figyelembe véve a különleges körülményeket«.

»Az idő múlása semmi esetre sem kisebbíti a gyilkosok bűnösségét, nem szabad, hogy az öregkor védelmet nyújtson a holokauszt elkövetőinek« – írta Zuroff. Csatáry jelenleg egészséges, és bíróság elé tud állni, »de ki tudja, milyen hosszú ideig lesz ez így« – fogalmazott. A Wiesenthal Központ igazgatója arra kérte Áder Jánost, »a nyilvánosság előtt vállaljon garanciát azért, hogy a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ezt a bűnözőt bíróság elé állítsák«.

A Fővárosi Főügyészség közlése szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség Efraim Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt, és az eljárás jelenleg is tart.” (mandiner.hu/cikk/20120718_levelben_kerte_ader_segitseget_zuroff)

Majd egy másik:

„2012. július 18. 11:11

Őrizetbe vette és kihallgatta Csatáry Lászlót, valamint kezdeményezte házi őrizetét a Budapesti Nyomozó Ügyészség szerdán. A férfit emberek törvénytelen kínzásával megvalósított háborús bűntettel gyanúsítják.

A Fővárosi Főügyészség sajtóanyagában az olvasható, hogy »a Budapesti Nyomozó Ügyészség a mai napon Dr. Cs. Lászlót őrizetbe vette, gyanúsítottként kihallgatta és kezdeményezte házi őrizetét a nyomozási bírónál«. A háborús bűntett miatt akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.

A 97 éves Csatáry Lászlónak a Simon Wiesenthal Központ szerint kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is.” (mandiner.hu/cikk/20120718_orizetbe_vettek_csataryt)

A két hír megjelenése között alig több, mint 2 azaz két óra telt el.?!

***

Apdét vagy kiegészítés, 2012. július 20.:

„A Nemzeti Jogvédő Alapítvány állásfoglalása

Budapest, 2012. július 19., csütörtök (OS) -

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat Elnöksége képviseletében a tegnapi napon háborús bűntettel meggyanúsított és házi őrizetbe vett Csatáry László volt rendőrtiszt ügyével kapcsolatban a következő állásfoglalást tesszük közzé: 1. Figyelemmel kísérjük – tekintettel bizonyos méltatlan hírverésre és tisztességtelen nyomásgyakorlási kísérletekre – hogy érvényesüljenek különösen azon, Magyarország alaptörvényében és a nemzetközi alapokmányokban rögzített elvek, melyek szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, továbbá, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg, s hogy mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz. 2. Az alkotmányos jogállam jogrendjét súlyosan sérti az ártatlanság vélelmének semmibevétele, s az így jogsértett személy jogsérelmének hatósági eltűrése. Az adott ügyben illetéktelen magánszemélyek súlyosan megsértették egy ember emberi méltósághoz való jogát, vele szemben ill. vele kapcsolatban alaposan feltehetően elkövették a hamis vád, zaklatás, garázdaság, magánlaksértés, jogosulatlan adatkezelés bűncselekményét, a polgári jog által védett személyhez fűződő jogait. 3. Aggasztónak tartjuk, hogy országon kívüli, a Wiesenthal központtal nem azonosítható, a zsidóság körében is körülhatárolt ú.n.»jogvédő«, számos vélemény szerint haszonelvű érdekcsoportok gyűlöletkampánnyal és féktelen hangulatkeltéssel kívánják betölteni a bűnüldöző szerepét, s ehhez magyarországi partnereket találnak. Olyan személy képviseli ezeket, aki szemben Simon Wiesenthallal kétségbe vonja a kommunista bűnök üldözésének jelentőségét, s az ebből adódó törvény előtti egyenlőtlenségre tudatosan törekszik, feszültséget keltve a magyarországi zsidó és nem zsidó csoportok között. Alapos okunk van annak megállapítására, hogy ezen hiteltelen »jogvédő« tevékenység célja a kiválasztott személyek erkölcsi-anyagi-biológiai tönkretétele, büntető eljárással való megölése annak kockázata nélkül, hogy a hamis vád következményeivel az elkövetőknek szembe kellene nézniük, mert áldozataik magas életkora miatt az eljárások jogerős befejezése alig lehetséges. 4. A magyarországi bűnüldözés és igazságszolgáltatás nagy zsákutcája lesz, ha ezen törekvéseknek teret enged tévesen értelmezett humanista megfontolások alapján, miközben a népirtó kommunista bűnök és bűnösök üldözése ténylegesen nem tapasztalható a legmagasabb pártállami tisztséget betöltök esetében sem, s olyan beosztású kommunista személyek felelősségre vonása szóba sem kerül, mint amilyen beosztást maga idejében Csatáry László viselt. A korábbi évtizedben veszélybe jutott társadalmi egyensúlyt, a törvény előtti egyenlőséget, az igazságosság eszméjébe vetett bizalmat haladéktalanul helyre kell állítani megfelelő értékelvű s nem érdek és nyomáskövető jogalkalmazással, a vallások és népcsoportok közötti megfelelő jó viszony jegyében, amelynek nem a büntetőjog az elsődleges eszköze.

Kiadó: Nemzeti Jogvédő Alapítvány” (os.mti.hu/hirek/76607/a_nemzeti_jogvedo_alapitvany_allasfoglalasa)

***