„Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,
meddig hátrálunk még, a méhfalig?"
(magyarido.blog.hu/2012/06/01/szeljegyzet_a_kadar_centenariumhoz_2)
„Ennek a gyáva hunyorgásnak, ennek a meddő, buta ravaszkodásnak, ennek az elbújásnak az idők sürgetései elől veszítettük oda mindenünket, ezért lettünk a világháború legfőbb bűnbakjai, ezért veszélyesebb ránk a barátunk, mint az ellenségünk, ezért keresi a világ minden szemtelen verebe a mi fejünket, hogy arra nyugtázza az anyagcseréje eredményét." (magyarido.blog.hu/2008/07/21/gyava_hunyorgas_vak_horizontu_meddo_taktika)
„KOMMUNIKÁCIÓS IRÁNYVONAL
A MAGYAR KORMÁNYT ANTISZEMITIZMUSSAL VÁDOLÓ HANGOKRA
Több Külképviselet kérdésére, valamint a hazai és a nemzetközi sajtóban megjelenő véleményekre a következő – Miniszter úr megnyilatkozásai, valamint Giró-Szász András kormányszóvivővel folytatott előzetes megbeszélést követően – kommunikációs elemek következetes képviseletét kérjük:
I. A KORMÁNY A NYÍRŐ-ÜGYRE KEGYELETI ÜGYKÉNT TEKINT
1. Kövér László nem/nem az Országgyűlés elnökeként vett részt a megemlékezésen.
2. A Kormány egyébként sem utasíthatja az Országgyűlés Hivatalát.
3. Sem a Kormány, sem Miniszter úr nem kíván Nyirő Józsefnek sem az irodalmi, sem a politikai megnyilatkozásairól vitát nyitni.
4. A szerző irodalmi értékelése szakértők dolga és nem politikai ügy.
Pro domo: Irodalmárok állítása szerint Nyírő József munkáiban nem található meg sem antiszemita, sem rasszista megnyilvánulás. Ezt az érvet azért nem/nem javasoljuk nyilvánosan használni, mert parttalan vitákhoz vezethet akár egy félre is értelmezhető gondolat felmutatása.
5. Nyírő politikai szerepvállalása nem menthető.
Pro domo: Tény, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem adta ki Nyírő Józsefet Magyarországnak, de a büntetőeljárás hiánya önmagában nem ad felmentést a nyilvános politikai magatartás alól.
6. Nyírő Józsefnek a Nemzeti Alaptantervben történő szerepeltetése nem a politikai értékalkotás része. Az oktató felelőssége, hogy az adott történelmi személyeket is bemutassák, ne pusztán a műveikre koncentráljanak (részletesen ld. 6/A), illetve ugyancsak az oktatók felelőssége a magyarországi zsidóság történetének és a holokausztnak átfogó megismertetése (részletesen ld. 6/B).
6/A Az átfogó oktatás kérdésköréhez tartozik a német oktatásügyi párhuzam.
Németországban hasonló vita zajlott le. Kovács András professzor, a CEU oktatója, az antiszemitizmus mint társadalmi jelenség elismert kutatója erről ekként nyilatkozott – igaz magánemberi minőségben – a Zsidó Közösségi Kerekasztal 2012. június 13-án a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban megtartott ülésén:
»... hasonló vita folyt le a német közéletben arról, hogy mit kell kezdeni azokkal a szellemi alkotókkal, akik balszerencsés módon fasiszták voltak. Tehát Martin Heideggerrel, például vagy a nagy írók közül Knuth Hamsunnal, Ezra Pounddal, Esa Selinnel, és így tovább. (...) az a megoldás jött ki, hogy amennyiben egy ilyen kultúralkotó, nagyon fontos értelmiségi, és ezek mind olyanok voltak, (...) akik a holokauszt idején éltek, akkor is fasiszták voltak mint Hamsun vagy Selin, szóval nem a Wagner kategória, az volt ennek a vitának a végeredménye, hogy igen, nem lehet megkerülni azt, hogy belekerüljenek valamilyen formában az oktatás anyagába. De el kell róluk mondani, hogy kik voltak, meg kell mondani róluk világosan, hogy milyen nézeteket vallottak, ezek milyen káros nézetek voltak, milyen szörnyű tetteket követtek el, és arra kéne koncentrálni az oktatásnak, hogy micsoda nagy probléma az, hogy ilyen szörnyű emberek is írhatnak jelentős műveket, vagy létrehozhatnak jelentős filozófiai alkotásokat.«
6/B A Zsidó Közösségi Kerekasztal 2012. március 28-i napján a résztvevők megegyeztek abban, hogy a magyar közoktatás tananyagában a zsidósággal kapcsolatos ismertek elégtelenek, ezért a Kormány kezdeményezte, hogy a zsidó szervezetek működjenek együtt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel a Nemzeti Alaptanterv (NAT), valamint az egyes tantárgyak kerettanterveinek kidolgozás során. A NAT kidolgozása során tartott egyeztetések sikerét mutatja, hogy az elfogadott Alaptantervben a zsidó szervezetekkel egyeztetett valamennyi javaslat szerepel:
A. A történelem oktatásában és az ehhez kapcsolódó dokumentumokban hangsúlyosan szerepeltetni kell a Kárpát-medencei zsidóság és a magyar–zsidó együttélés történetét.
B. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tanításakor a Bibliai történekek feldolgozásánál utalni kell azok zsidó eredetére és a keresztény források egymáshoz való viszonyára.
C. A magyar történelem tárgyalásakor a polgári átalakulás témakörénél ki kell emelni a zsidó városi polgárság szerepét, valamint a többségi nemzet viszonyát az együttéléshez, illetve a magyar zsidóság pozitív attitűdjét és hozzájárulását a modernizációs folyamatokhoz.
D. A polgárosodás témakörében utalni kell a zsidóság emancipációjának jelentőségére és a zsidó nemzeti mozgalom kialakulására.
E. Az irodalom és a történelem oktatásában a témák között meg kell jeleníteni az európai kultúra antik görög-római, valamint zsidó és keresztény gyökereit.
F. Az oktatás során utalni kell a modern Izrael Állam létrejöttére, fejlődésének bemutatására, és a közel-keleti helyzet összetevőire.
G. Az oktatás folyamatában érinteni kell a zsidóság hozzájárulását a felvilágosult, fejlett világ, ezen belül a modern Magyarország eredményeinek megteremtésében.
H. A történelem feldolgozásakor ki kell térni az antijudaizmus, antiszemitizmus kialakulására, különböző megjelenési formáinak megismertetésére és kritikai elemzésére, valamint a holokauszt
(vészkorszak) bemutatására. Továbbá utalni kell az antijudaizmus XX. századi pápai eltörlésére.
I. A tudományok és a művészetek oktatása keretében szerepeltetni kell a zsidó származásuk miatt emigrációba kényszerült magyarok kiemelkedő teljesítményét és ehhez kapcsolódón Magyarország veszteségét.
A fenti ún. tételmondatok beépülnek a tankönyvekbe.
II. A KORMÁNY MINDENT MEGTESZ MIND SZAVAKBAN, MIND TETTEKBEN A
DEMOKRATIKUS JOGÁLLAMI KÖVETELMÉNYEK ÉRVÉNYRE JUTTATÁSÁRA
1. Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Kormány több tagja számos alkalommal nyilvánosan elítélték az antiszemita megnyilvánulásokat. Ezek a nyilatkozatok fellelhetők és szabadon idézhetők.
2. Mind az első, mind a második Orbán-kormány lépései (Holokauszt Emlékközpont és Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány létrehozása, Holokauszt Emléknap, Wallenberg-év, egyházi ingatlanok rendezésének sikere) mind-mind igazolják, hogy nem pusztán retorikai, hanem tettek szintjén is elkötelezett a Kabinet a múlttal szembenézés terén.
3. Az új Alaptörvény és a 2010 óta elfogadott jogszabályok és azok következetes végrehajtása garantálják, hogy bárki félelem nélkül élhessen. Jó példa erre, hogy eltűntek a közterületekről a félkatonai szervezetek.
4. Az egyes negatív jelenségek kapcsán kialakuló vitákat a megtett egyértelmű lépések fényében le kell zárni és a jövőre kell koncentrálni. Áder János államfő szavait idézve minden nemzetközi partner jó szándékú segítsége kérhető az előttünk álló feladathoz:
»Szólítom Magyarország minden jóérzésű és tiszta szándékú polgárát, emeljünk közösen áthatolhatatlan lelki és szellemi falat minden rasszista, kirekesztő, öncélú gyűlölködésre okot adó megnyilvánulás elé. Javaslom, egyszer s mindenkorra tegyük világossá, senki sem érezheti magát feljogosítva arra, hogy bárkit vallási, származási, kulturális vagy nemzeti identitásában megsértsen, megalázzon, fenyegessen vagy kirekesszen. Aki mégis így cselekszik, az önmagát zárja ki a diktatúrák embertelen szellemiségét elutasító, szabadságszerető politikai nemzetünkből.«
KIZÁRÓLAG FELVETÉS ESETÉN:
Arra a vádra, hogy Magyarország, illetve a magyar állam nem vállalt felelősséget a Holokausztért a következő válasz adható: Számos magyar politikus és közéleti személy (köztük Mádl Ferenc, Martonyi János, Hende Csaba) több alkalommal is elismerte a magyar állam felelősségét. A felelősség kérdését egyértelműen rendezik a kárpótlási jogszabályok, amelyek alapján a magyar állam anyagi értelemben is felelősséget vállal a vészkorszak idején elkövetett cselekményekért.
...A purifikáció nem rossz dolog, nem árt néha purifikálni (sem)... Csakhogy, ha Nyírőt, mint országgyűlési képviselőt, (ki)purifikáljuk a magyar kulturális pant(h)eonból, akkor a tisztesség és az egyenlő bánásmód elve úgy kívánja, hogy minden művészt (ki)purifikáljunk onnét, aki 1944 ősze és 1990 tavasza között (valamely idegen megszállás alatt, ill. diktatúrában) bármiféle állami vagy közéleti szerepet vállalt. A napokban kíváncsiságból felütöttem az Új Irodalmi Lexikont (az első kötetet): hosszas keresgélés után sem találtam olyan (a kérdéses időszakban aktív) szerzőt benne, aki (a kérdéses időszakban) ne töltött volna be állami hivatalt vagy a hatalom által „osztott" és/vagy ellenőrzött pozíciót, ill. ne végzett volna „közéleti tevékenységet".
No, most akkor mi legyen, hogy legyen?!...
Nyírő József
(Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.)
Fontosabb művei: Jézusfaragó ember (elb., 1924); A sibói bölény (r., I – II., 1928 – 29); Isten igájában (r., 1930); Kopjafák (elb., 1933); Uz Bence (r., 1933); Az én népem (r., 1935); Havasok könyve (elb., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., 1939); Júlia szép leány (színmű, 1939); Halhatatlan élet (r., 1941); Az elszántak (elb., 1943); Néma küzdelem (r., 1944); A megfeszített (filmd., 1948); A zöld csillag (r., 1950); Íme az emberek (r., 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, 1952) ...
„...nemcsak az a fasiszta, aki zöld inget és nyilaskarszalagot öltött és ajkán a nemzetiszocializmus igéivel rohant, persze nem a halálba, hanem a csillagos házakba fosztogatni. De az is fasiszta, sőt, főként az a fasiszta, aki, mint szellemi bacilushordozó, a fasizmus eszméit terjesztette szóban és írásban. Nem hisszük, hogy bárkinek is bátorsága lenne Szabó Lőrincet visszacsempészni a magyar irodalomba, bár lehetséges, hogy Szabó Lőrinc, aki tegnap a Vezérért és Kolosváry-Borcsa Mihályért rajongott, majd hajlandó lenne a szabadságért és a demokráciáért rajongani. De figyelmeztetjük őt is és Önkéntes Mentősegyesületének tagjait is, hogy a szabadság és a demokrácia egyáltalán nem rajong a hivatásos rajongókért.”
„Amit szeretnék megvalósítani, az a hűség a helyhez és az időhöz, a korhoz és a néphez, de mivel ez európai értelemben nem teljesíthető, megvalósítani az őskori és a keleti egyszerűséget és tisztaságot, mindezt nem teóriában, mint Guénon tette és nem, mint szubjektív heroizmust, mint Kierkegaard és Nietzsche, mert Guénonnak nincs egzisztenciája, csak szelleme, Kierkegaardnak és Nietzschének csak egzisztenciája van, de nincs objektív stabilitása. Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló egzisztenciát."