bbjnick (meg)írja...

Olvasom: „(...) Mostanában nagy divatja van elenyészően kevés ember által ismert betűkkel írt helységnévtáblákat tűzni Magyarország településeinek határaira. Ahol egy ilyen elfér, elfér kettő is. Magyarország német megszállásának emlékművei helységnévtáblák legyenek minden olyan falu és város határában, ahol az összes zsidót megölték. Héber betűkkel. Persze, a magyarországi zsidók nem héberül, hanem jiddisül és magyarul beszéltek és írtak, de egy emlékmű lehet ennyire absztrakt. A legtöbb ember úgy se tudná elolvasni, ahogy a rovástáblákat sem. És még az ember is megvan, akire rá lehetne bízni a projektet. (...)” (cink.hu/kitalaltam-egy-sokkal-jobb-emlekmuvet-a-nemet-megszalla-1506531837)

...Bennetek semmi méltóság nincs! Hogyan várhatjátok el, hogy együttérzéssel és megrendüléssel emlékezzenek az emberek a zsidók tragédiájára, amikor magatok (is) csak heccet vagytok képesek csinálni belőle?! Engem sért, amit az áldozatok emlékével tesztek, pedig nekem egy zsidó ősöm sincs!... (Innét: mandiner.hu/cikk/20140123_orosz_peter_kitalaltam_egy_sokkal_jobb_emlekmuvet_a_nemet_megszallasnak#comment2642600)

...Az atomenergia alkalmazása (minden ellenkező híresztelés ellenére) elsősorban nem technikai, technológiai, gazdasági, energiapolitikai, energetikai, hanem (elsősorban) erkölcsi kérdés. Most – a fukusimai krízis napjaiban – (gondolhatnánk) felesleges is ezt hosszasabban magyaráz(gat)ni. Hiszen egy atomerőmű telepítése, építése annyi ember életét érint(het)i és olyan nagymértékű és olyan hosszútávú kockázat- és tehervállalást jelent, hogy önmagában technikai, technológiai gazdasági, energiapolitikai, energetikai kérdésként értelmezhetetlen. Nem véletlen tehát, hogy amióta csak létezik atomenergetika, azóta folytonosan (folyamatos) konfliktusok forrása: két ethosz csap ezekben (a konfliktusokban) újból és újból össze... (bbjnick.blog.hu/2011/04/01/atomot_a_nepnek_vazlat)

Olvasom: „(...) Új népszavazási kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) a paksi bővítés ügyében Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke. (...) Húsz állampolgár – a PM képviselői és elnökségi tagjai, illetve az Együtt 2014 tagjai – támogató aláírásával együtt nyújtotta be a kérdést, amely így hangzik: Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar államadósság növelésének terhére új atomerőművi blokkok létesüljenek Magyarországon. (...)” (mandiner.hu/cikk/20140121_javor_benedek_ujabb_nepszavazasi_kerelme_paksrol)

...No, egy Paksról szóló népszavazásra még én is elmennék (pedig nagyon nem vagyok az a szavazós típus, 2010-ben sem szavaztam s ezt a mostani országgyűlési választást is, szinte bizonyosan, kihagyom) és ellene [ú. é. a bővítés ellen] szavaznék... (Innét: mandiner.hu/cikk/20140121_javor_benedek_ujabb_nepszavazasi_kerelme_paksrol#comment2636933)

Egy @TuRuL_2k2: (nick)nevű (közgáz, marketing és kommunikáció végzettségű) újságíró-blogger kiigazít, helyre- és rendreutasít (történész-szakmai kérdésben) egy történészt, mert (az) szerinte ideológiailag nem elég képzett-fejlett/érett:

„Idegenrendészeti eljárás – Ilyen ország pedig nincs CCCXCIII.
Írta: TuRuL_2k2

Erősen indított az idei évvel felálló, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet. Az intézet vezetésével megbízott Szakály Sándor ugyanis az MTI-nek adott interjúban néhány, a történelmi köztudatunkban valóban tévesen szereplő esemény között úgy beszélt az 1941-es kárpátaljai deportálásokról, mint idegenrendészeti eljárásról.*

Szakály jobb esetben csak a magyar állam kétségtelen felelősségét maszatolja, rosszabb esetben egy cinikus jelzővel intézi el emberek ezreinek szenvedését vagy éppen halálát. Bár a mintegy 18 ezer deportált zsidó közül valóban akadtak nem magyar származású menekültek is (nem mintha az ő kitoloncolásuk olyan keresztényi cselekedet lett volna), nagy részük azonban magyar zsidó volt. Felmenőik korábban a Magyar Királyságban éltek, a trianoni békedöntéssel kerültek más államok fennhatósága alá (azaz ma jogosultak lennének az egyszerűsített honosítási eljárásra).

Az 1944-es német megszállás kétségkívül választóvonal a magyarországi zsidó közösségek életében, hiszen addig a magyar állam nem telepítette ki őket, miközben a térség többi országában már javában zajlottak a deportálások. Nem véletlen, hogy – zsidótörvények ide vagy oda – Magyarország a német befolyási övezetben a menekülő zsidóság migrációs célországa volt, 10-20 ezren is menedéket kerestek az országban. Az 1941-ben Kárpátalján, majd Kamenyec-Podolszkban történtek szomorú kivételt képeztek ez alól, nem véletlenül nevezte egy visszaemlékező magyar kisholokausztnak az akkori eseményeket. Ezt letudni annyival, hogy idegenrendészeti eljárás volt: aljas hazugság.

Szakály szavai újra rávilágítanak arra a sajnálatos állapotra, hogy sokakban nem tudatosul, mennyire fontos szerepe volt a magyar zsidóságnak az ország, a magyar vidék polgárosodásában az előző századforduló környéki aranykorban. Sőt: az 1910-es népszámlálás szerint a Magyar Királyság területén élők 54 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek – a magyar identitású zsidóság nélkül magyar többségről sem beszélhettünk volna a történelmi Magyarországon. Amikor a Trianonban a szomszédos államok fennhatósága alá került magyar közösségek népességfogyatkozásán kesergünk, nem szabad elfelejteni azoknak a magyar zsidóknak a hiányát, akik az elcsatolt területeken éltek. Egy részüket a nácik meg a környező államok hatóságai, másik részüket a magyar állam szállította a halálba.” (mandiner.blog.hu/2014/01/17/kamenyec-podolszk_es_az_idegenrendeszeti_eljaras_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxciii)

Milyen érzés, kedves @TuRuL_2k2:?!

÷÷÷

*mandiner.hu/cikk/20140117_megalakult_a_veritas_tortenetkutato_intezet

÷÷÷

Apdét vagy kiegészítés, 2014. január 22.:

Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja:

...emlékszik, amikor G. Katalint ombucmanként szembesítették a vagy két évtizeddel korábban írott kriminológia-tankönyvével, amiben a cigánybűnözés-kategória is szerepel? Válaszra sem méltatta. [Mit mondhatott volna?] Az akkor volt, most pedig most van: az ideológia felülírja a szakmaiságot... (Itt: bbjnick.blog.hu/2012/10/31/hetkoznapi_embervadaszatok_x_1_fejezet_napi_preda_j_geza)

...A dramaturgiai csúcs (az), amikor a pécések a sötét, fortyogó, primitív indulatot szisztematikusan Cz_izel és a V_jda Zs_zsanna ellen (fordítják) irányítják, akik szakmai becsületük védelmében ellentmondanak a liberálbolsi demagógiának... (Itt: bbjnick.blog.hu/2012/11/24/drama_a_javabol)

÷÷÷

Apdét vagy kiegészítés, 2014. január 25.:

...Szakály Sándor álláspontját Gellért Ádám cáfolja (aki jogász, de itt mint holokausztkutató lép fel!):

www.atv.hu/videok/video-20140122-gellert-adam

Úgy látszik, a holokauszttörténelem egy a történelemtől független (szuper)történelem, a holokausztkutató egy a történészek fölött álló, azok fogalomhasználatának (fölül)bírálatára, meghatározására hivatott szupertörténész. Érdemes végighallgatni Gellért érvelését: Szakály bűne az, hogy ideológiailag nem elég képzett! Besz*r-beh*gy!... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/01/17/kamenyec-podolszk_es_az_idegenrendeszeti_eljaras_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxciii?fullcommentlist=1#comments)

÷÷÷

Újabb apdét vagy kiegészítés, 2014. január 25.:

...A Szakály-ellenes kampány részeként (a Kölcseyt buzihírbe hozó) Nyáry Krisztián idézi facebook-oldalán Slachta Margit, a szociális testvérek főnöknője, gróf Szapáry Erzsébet, dr. Szabó Imre pápai kamarás gróf és Apponyi György országgyűlési képviselő korabeli figyelemfelkeltő, tiltakozó levelét az 1941-es kárpátaljai „eseményekkel” kapcsolatban.

www.facebook.com/photo.php?fbid=10152185051319855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=1&stream_ref=10&utm_

Lehet erre a levélre hivatkozni az ügyben, mivel releváns. De ha már egyszer idézzük, akkor nem illik kihagyni belőle épp azt a bekezdést, amely Szakály álláspontját támasztja alá!

„Ámbár elismerjük, hogy bizonyos, hazánk területére beszivárgott és Magyarországgal semmi közösséggel nem bíró elemek – legyenek azok zsidók vagy nem zsidók – eltávolítása fontos nemzeti érdek, mégis a legélesebben elítéljük az akciónak összes felsorolt mozzanatait és végrehajtásának a módját.” (hvg.hu/tudomany/20110901_kamenyec_podolszkij_meszarlas_1941)... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/01/23/a_sas_leszall_443?fullcommentlist=1#comments)

„(...)

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

(...)”

Olvasom: „(...)

A Szocdemek csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményükben közös tiltakozásra hívták a »demokratikus értékek iránt elkötelezett politikai erők képviselőit« a február 8-ára meghirdetett úgynevezett Kitörés túra ellen. Közleményükben – Schmuck Andor pártelnök szavait idézve – azt írták: az eseményről készített »tavalyi fényképek egyértelműen bizonyítják, hogy ez a túra nem más, mint a szélsőjobb újabb, egyre kevésbé eltitkolt provokációja, nem természetbarát, hanem nácibarát fővárosi esemény«. Követelték, hogy az eseményt töröljék a főváros által támogatott és hirdetett rendezvények közül, továbbá, hogy a főpolgármester indítson vizsgálatot.

A Főpolgármesteri Hivatal erre reagálva azt közölte, hogy Tarlós István főpolgármester felülvizsgáltatja a Fővárosi Önkormányzat által nyújtott, szabadidős programokat támogató pályázatokat, és vizsgálatot indít a Városházán is.

Korábbi közleményében a Főpolgármesteri Hivatal azt írta: a tavalyi támogatási keretből kapott 300 ezer forint támogatást a Teljesítménytúrázók Társasága, amely a Budapesti Természetjáró Szövetség tagja. A társaság tavaly nyáron benyújtott pályázatában a Budapest Kupa túrasorozatra kért támogatást, és »pályázatukból nem derült ki«, hogy a Kitörést is támogatni kívánják.

Ezen felül azt is megvizsgálják, hogy miként használhatják Budapest érvénytelen logóját. A most folyó költségvetési egyeztetések során pedig azt is mérlegelik, hogy ez a társaság »a jövőben bármire is kaphat-e fővárosi támogatást« – írta a Főpolgármesteri Hivatal közleményében.

A Magyar Természetjáró Szövetség csütörtökön szintén közleményben reagált az őket ért vádakra. Mint írták, visszautasítanak minden olyan állítást, amely a szövetséget a Kitörés 60 teljesítménytúra szervezésével, annak értékrendjével bármilyen módon kapcsolatba hozza. A korábbi nevén Magyar Természetbarát Szövetség nincs semmilyen kapcsolatban a Kitörés 60 teljesítménytúrát szervezőkkel, az a túra nem a szövetség hivatalos túrája, és azt semmilyen módon nem támogatják – hangsúlyozták.

Közlésük szerint a szövetség korábban semmilyen információval nem rendelkezett a Kitörés 60 teljesítménytúráról, azt eseménynaptárjában, kiadványaiban, honlapján nem szerepelteti és nem szerepeltette.

A Magyar Természetjáró Szövetség alapszabályában deklarált módon elhatárolódik politikai jellegű rendezvényektől, értékrendje ellentétes bármely diktatúra szélsőségével, életellenes eszméivel – tették hozzá.” (www.hirado.hu/2014/01/17/nem-tamogatta-a-kitores-turat-a-fovaros/)

Illyés Gyula írja egy (az ötvenes évek elején született) versében:

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz"-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
"pszt"-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a "halló"
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(www.irodalmijelen.hu/05242013-1345/egy-mondat-zsarnoksagrol-illyes-gyula-verse-szabo-kristof-grafikaival)

***

Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=%C3%8Dgy+%C3%A9l%C3%BCnk+Magyarorsz%C3%A1gon&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s