Olvasom: „(...) A Tanácsköztársaság végére a rekvirálások addig soha nem látott méreteket öltöttek. Ennek kitűnő példája az a rendelet, amellyel a Forradalmi Kormányzótanács maximalizálta a saját tulajdonban meghagyható ruhaneműk számát és azok típusait, az azt meghaladó mennyiség begyűjtését pedig a vas- és fémmunkások szakszervezetére bízta (rendelet végrehajtására a diktatúra bukása miatt nem került sor):
»A Kormányzótanács 1919. évi július hó 21.-én tartott ülésében a már elrendelt fehérnemürekviráláson kívül a ruhanemüek rekvirálását is elrendeli éspedig aképen, hogy maximálisan 3 ruhánál több, 8 férfi ingnél, 8 férfi alsónadrágnál, 12 női ingnél és 12 női alsónadrágnál többje senkinek nem lehet. A többi fehérnemüre vonatkozólag a maximumot ehhez arányosan kell megállapitani. Ez a ruha- és fehérnemürekvirálás a vas- és fémmunkások csütörtöki bizalmi testületi ülésén szintén előterjesztendő és ott megtárgyalandó.
Budapest, 1919. julius 22.-én
Bihari Mihály
A Kormányzótanács jegyzője« (...)” (mandiner.blog.hu/2015/03/21/fehernemu-kommunizalas_tanacskoztarsasag_modra)
...Száz év távlatából keserűen nyugtázhatjuk: a kommunisták forradalma győzött. Kinek van ma többje 3 rend ruhánál, 8 ingnél és 8 alsónadrágnál?... (Innét: mandiner.blog.hu/2015/03/21/fehernemu-kommunizalas_tanacskoztarsasag_modra#comments)
...Fogadásom van! Temesi Bartókját tíz-tizenöt éven belül úgy fogják emlegetni, mint a posztkommunista időszak egyik legfontosabb művét. Akik most vadul fitymálják, köpik, gyalázzák, azok fogják a leghangosabban dicsérni, mert szégyellni fogják, hogy nem ismerték fel születése idején, milyen jelentős alkotással is találkoztak... (Innét: konyves.blog.hu/2012/08/04/temesi_ferenc_bartok#comments)
