bbjnick (meg)írja...

A MACSKA

Ladányi Mihály verse

Sok-sok írástudó
gebed valami megoldás után,
népkeresésre vetemedik,
meg kirakják az írásjeleket,
rázza a frász,
mint Tandori verebét macska láttán -
holott talán
éppen a MACSKA
lesz a megoldás.

...Miközben e bejegyzésen gondolkodtam, rá kellett jönnöm, hogy én már ezt megírtam korábban...

A bejegyzés folytatása itt olvasható:

magyarido.blog.hu/2008/11/04/nagycsecs_2008_x_3

...Persze, mint általában a köremilek, e „levelek” többsége is egyszerű tájékoztató tárgyú (itt olvasd el ezt, ott nézd meg amazt, itt ez lesz, ott az lesz) és kioktató-megmondó jellegű (így van ez vagy az, így kell ezt vagy azt csinálni) üzenet vagy éppen viccesnek szánt, nemritkán, obszcén tárgyú hivatkozás. És jócskán érkeznek pletykák, gyalázkodások, mocskolódások is. Ugyanakkor, és ez volt az, ami megdöbbentett, olyan témák is köremilben forognak, melyekről a fene sem gondolná, hogy igen...

Egy pillantás a negyedik dimenzióba: emeszpés köremilek

Z. barátom újabban (feszt) emeszpés köremileket kap. De nem ám olyan (amilyen az ilyen) szimplán hivatalos eligazításszerűségeket, nem, ő – ki tudja hogyan és miért – fölkerült valamiféle belső listára, belepottyant valamiféle belső körbe, ahol a virgedli (virtigli + birgedli) aktivisták izgatják-b*szgatják vagy, jobb esetben, tájékoztatják, lelkesítik és támogatják egymást.
 
Z-ről sok rossz elmondható, de hogy „intimpista” vagy (hogy) vojőr-hajlamokkal terhelt volna, azt igencsak nehezen lehetne ráfogni. Mesélte, hogy kezdetben ezeket az emileket is, mint ahogyan a feladó alapján egyértelműen be nem azonosítható „leveleket” általában, olvasatlanul törölte. Ám egyszer félrekattintott, véletlenül megnyitott egy „ilyen” emilt, és füle-farka kettéállt a meglepetéstől.
 
Ültünk a kocsmában Z.-vel, aki üvegből kortyolgatta borsodiját, és az emeszpés köremilekről értekezett (valahogy így):
 
„Persze, mint általában a köremilek, e <<levelek>> többsége is egyszerű tájékoztató tárgyú (itt olvasd el ezt, ott nézd meg amazt, itt ez lesz, ott az lesz) és kioktató-megmondó jellegű (így van ez vagy az, így kell ezt vagy azt csinálni) üzenet vagy éppen viccesnek szánt, nemritkán, obszcén tárgyú hivatkozás. És jócskán érkeznek pletykák, gyalázkodások, mocskolódások is. Ugyanakkor, és ez volt az, ami megdöbbentett, olyan témák is köremilben forognak, melyekről a fene sem gondolná, hogy igen.
 
Itt van mindjárt a <<negyedik dimenzió>> kérdése: több mint számos <<levél>> foglalkozik a negyedik dimenzió különböző aspektusaival.
 
Először azt hittem, hogy egy (bekattant) matematikus vagy fizikus tart ingyenkurzust az elvtársainak, de rövidesen rá kellett jönnöm, hogy én tulajdonképpen egy egyre szélesedő párbeszéd véletlen tanúja vagyok. Bevallom, sokáig egy mukkot sem értettem az egész katyvaszból, a tér- és tér-idő-modellekből, az <<anákból>> és <<katákból>>, a <<vinnekből>> és <<voutokból>>, az <<üpszilonokból>> és <<deltákból>>, a vektorokból, vektorterekből és a dimenziós analógiákból, de miután utánaolvastam, hellyel közel azért már derengeni kezdett előttem ez-az.
 
Ám mire mélyebben megérthettem volna, a diskurzus már túllépett a matematikán és az elméleti fizikán és leginkább a langolierekről, a tralfamadoriakról, meg valamilyen macskáról szólt.  
 
Mi mást tehettem volna, az emilek jöttek, én meg mentem utánuk a nyomon. A <<langolierek>>-ről kiderült (kiderítettem), hogy Stephen King agyszüleményei és (talán) <<meg tudják enni a teret és az időt>>, a <<tralfamadoriak>>-nak Kurt Vonnegutnál akadtam nyomukra, mint <<négydimeziós lényekre>> (igaz ugyan, hogy a <<levelek>> <<langolier és tralfamadori elvtársakról>> szólnak, dehát miért is ne tekinthetnénk ezt valami jóféle agyafúrt hasonlatnak), a macska azonban továbbra is makacsul őrizte titkát.
 
Mígnem egy emilben ezt olvastam:
 
<< (…) Mivel a Kongresszuson számos Küldött kezdeményezte, az Elnökség foglalkozott a MACSKÁ-val, és örömmel tudatjuk veletek, hogy pártelnökünk-miniszterelnökünk éleslátásának köszönhetően megnyugtató eredményre jutott. Gy. F. kijelentette: a MACSKA négydimezióban irreleváns. Jólértesültek tudni vélik, hogy még ezt is hozzátette: Ladányinak pedig lóf*sz a s*ggébe. (…)>>
 
Ebből az információból és némi kutatás révén arra a következtetésre jutottam, hogy a MACSKA feltehetően az a MACSKA lehet, amellyel Ladányi Mihály renitens kommunista költő riogatta anno elvtársait.

Ugye, mondom, hogy érdekes <<levelek>> ezek?! A napokban pedig egy olyan köremilt kaptam, amelyet nyíltan X. Y. neves közgazdász jegyez és, b*’z’ki, ez a címe: <<Az eredeti tőkefelhalmozás a negyedik dimenzióban>>. Most mondd meg nekem: ez mi ez?!”
 
Míg Z. monológját hallgattam (melyet itt, természetesen, csak lényegében tudtam visszaadni), míg hallgattam, és időnként bólogattam, útban a kocsma mélye felé (ez egy keskeny és hosszú kocsma, no), bizonytalan léptekkel eltámolygott asztalunk mellett Valóság nagybátyánk. Útban visszafelé, hogy hol járt egyértelműen elárulta a nadrágszárán éktelenkedő folt, megállt Z. széke mögött – hogy pihen-e vagy figyel, meg nem tudtam volna mondani. Mikor Z. mondandójában odáig ért, hogy: „A napokban pedig egy olyan köremilt kaptam, amelyet nyíltan X. Y. neves közgazdász jegyez és, b*’z’ki, ez a címe: <<Az eredeti tőkefelhalmozás a negyedik dimenzióban>>. Most mondd meg nekem: ez mi ez?!”, Valóság nagybátyánk krákogott egyet és tisztán, érthetően ezt mondta: „Ez a kapitalizmus, ha kommunisták csinálják.”, majd megveregette a meglepetten hátra-, feléje forduló Z. vállát és továbbtámolygott az asztala felé.
 
Mosolyogtam és mosolygott Z. is: mosolyogtunk egy sort. Majd fölvetettem neki, hogy „bontsunk tábort, ideje volna már hazamenni”. „Éppen ideje”, mondta Z.
 
Útban hazafelé, míg együtt vitt az utunk, jóformán egy szót sem szóltunk. Ki-ki a maga csöndességében mosolygott.

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/11/03/egy_pillantas_a_negyedik_dimenzioba_emeszpes_koremilek

Az analógiák gyakran hasznosak. Ma ritkán élünk velük, pedig… Pedig a bennünket körülvevő megértéséhez gyakran fölbecsülhetetlen segítséget nyújthatnának...

A bejegyzés eredetileg itt jelent meg:

konzervatorium.blog.hu/2008/10/28/ethosz_sors_lenyeg

„S a tömeg materializmusának jelentősége teljes reménytelenségében itt bontakozik ki.”

„H. B. széljegyzete az A kaptár c. filmhez”

Tegnap volt szerencsém látni az A kaptár című „filmet”. (Nem mintha érdekes volna a motivációm, de pedagógiai megfontolásokból ültem le a képernyő elé, a „film” a gyerekekre gyakorolt hatása foglalkoztatott, s ahhoz, hogy véleményt alkothassak, ahhoz, ugye, látni kellett.) Miután megnéztem (az A kaptárt), olvastam. S éppen ezt:
 
„A primitív ember tele van rémmel, szörnyetegekkel, megfoghatatlan aggodalmakkal, és úgy érzi, hogy gonosz szemek nézik, amelyeknek bénító varázsát csak mágikus praktikákkal űzheti el. Abban az állapotban él, ahol mintha szennyes és ragadós kezek nyúlkálnának nyirkos érintéssel, s mintha állandóan szégyentelen ördögi alakok üldöznék, amelyek elől csak pillanatokra tud elrejtőzni. A primitív ember a kollektív tudattalan sötétségében az evestrumok bűvöletében él. S a tömeg materializmusának jelentősége teljes reménytelenségében itt bontakozik ki. Anima est ubi amat – és ha az ember az anyagba néz, és lelkét az anyagba teszi, evestrumot nemz és nevel magában, obszcén és kapzsi jeleket, amelyek mint a gonosz szemek merednek rá, démonikus varázzsal bénítják és üldözik, fogdossák és fojtogatják. A tömeg materializmusának értelme az, hogy az embert az anyagban lakó sötét Hatalmak befogják és bezárják, és az anyagvilágban elsüllyesztik: az anyag világába, vagyis a szubsztanciátlan szemétgödörbe, ahol a természetről levált hulladék gyűlik és fortyog, és démonok dagasztják szüntelen ördögi vinnyogással. Ezért minden primitív tömegtulajdonság kétségtelen ismertetőjele az idiotizmus mellett a démonikus megszállottság. A primitív chaotisches Unwesen – emberi rangjáról leköszönt és elveszett káoszlény, az anyaggá lett ember. A mai tömegnél látható primitivizálódás nem egyéb, mint ahogy a természetről levált rész szubsztanciátlanná, anyaggá lesz, amit aztán a démoni hatalmak szállnak meg – az emberiségről letöredezett rész is szubsztanciátlan, kaotikus lénnyé válik, amely meghülyülten a sötét Hatalmak martaléka lesz.”
 
És így tovább.
 
Ezeket a sorokat Hamvas Béla valamikor 1940-42 környékén írta, és akkortájt is jelentette meg az A láthatatlan történet című esszékötetében.
 
No, tessék…

(A bejegyzés) Innét: csupaszfilmesteszta.blog.hu/2008/10/26/h_b_szeljegyzete_az_a_kaptar_c_filmhez