bbjnick (meg)írja...

 

 

„Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.”
(Babits Mihály: Jónás könyve (részlet))

 

Van itt néhány „kérdés”, amely napok óta nem hagy nyugodni. Egy részüknek bejegyzésekben is próbáltam hangot adni, gondolván, ha kibeszélem, talán könnyebb lesz (pld. itt: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t). De nem lett.
 
Sokfelé jártak gondolataim mostanában, többek között azon is töprengtem: mi az, ami a leginkább bánt és aggaszt (mi áll megbántottságom és aggodalmam valós hátterében)? Egyszerű (a szó köznapi értelmében vett) egzisztenciális félelem (önmagam és enyéim féltése) munkál bennem? Vagy esetleg a jogtalanul megvádolt és megalázott sértettsége, felháborodása? Valószínűleg mindkettő. De más is, olyasvalami, ami, föltehetően, mélyebben lakik bennem (bennünk), mint a félelem és a sértettség. Bizonyára tudálékosabban is leírható volna, de (ha egy mód van rá) maradnék a legegyszerűbb megfogalmazásnál: a lelkiismeretemet (lelkiismeretünket) éri most nap mint nap elemi erejű támadás. Embervoltom (embervoltunk) leglényegére törnek rá ezek a „történések”.
 
Érdekes volna egy kicsit közelebb menni a „megfejtéshez” - és most óhatatlanul is Orwell 1984-e jut eszeme: „Azt értem, HOGYAN csinálják, de nem értem, hogy MIÉRT” -, de korántsem vagyok benne biztos, hogy ezzel (ettől) egy szemernyivel is könnyebb és jobb volna nekem (nekünk). Valójában bizonyosságra és megerősítésre volna szükségem (szükségünk), leginkább ott, ahová a támadás célzottan irányul.
 
A Bibliát olvasgatva a következőre találtam:
 
Máté evangéliuma, 18. fejezet
 
1 Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2 Odahívott egy gyereket, közéjük állította, 3 s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. 6 De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. (...)”
 
És a következőre:
     
János evangéliuma, 8. fejezet
 
(...) 43 Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. 44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. (...)
 
Mi ez, ha nem bizonyosság és megerősítés?!
 
Nem kérdezem, mondom.

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/03/06/kerdesre_valaszt_o_kuldjon

 

M. V. képviselőnő Magyarországot képviseli az Európai Parlamentben. És, vélhetően, némiképp Brüsszelt, Brüsszel szellemét Magyarországon. Mindenesetre, posztjából adódóan, egyfajta európai mintát hívatott közvetíteni felénk, talpas közmagyarok felé. Képviselőnő a napokban ígyen nyilatkozott a Magyar Televízió műsorában:

„M. V.: (…) …a cigánybűnözéssel és az ezzel kapcsolatos előítélet-rohammal, ami most történik éppen az országban, meggyőződésem és nem egy kutatás támasztja alá a meggyőződésemet, hogy a rendőrségnek nagyon nagy százaléka vallja ezeket. És ezért fordulhatott elő és kár, hogy nem a rendőrkapitánnyal vagyunk itt.

Műsorvezető.: - …márhogy azt mondja, hogy etnikai, tehát, hogy előítéletesek a rendőrök?

M.V.: - Igen, és ezért is fordulhatott az elő, hogy ilyen óriási hibák vannak és hat vagy hét ügy van a Nemzeti Nyomozó Iroda felelőssége alatt. (…)”

Képviselőnő nem kevesebbet állít, mint hogy a rendőrség nem vizsgálja ki megfelelő alapossággal a cigányok ellen elkövetett bűncselekményeket, éspedig azért nem, mert etnikai alapon előítéletesen viszonyul ezekhez az áldozatokhoz.

Később M. V. már egészen odáig elmegy, hogy nyíltan hangoztatja:

„M.V.: - ..amikor egy diszkóverekedés van, vagy tyúklopás van, ez nem azt jelenti, hogy nem követnek el cigányok bűncselekményeket, hanem azt jelenti, hogy éppen egy egyén azért teszi, mert éhes a gyereke, mert cigányozott Cozma, feltehetőleg, vagy nem tudom ott mi volt a motiváció, de ott egy diszkóverekedés történt, nézeteltérés történt és az olaszliszkai gyilkosságot is ide lehet sorolni. Azért torolták meg nagyon rossz módszerrel azok a szülők, rokonok, akiknek a gyermekét ez a pedagógus megsértette, vagy történt egy olyan baleset, vagy balesetnek tűnő esemény. Ezért volt ez a gyilkosság és nem azért, mert ők magyar nemzethez, csoporthoz tartozó egyéneket akarnak gyilkolni, tehát amikor a gárdisták, a Magyar Gárda, a Jobbik és egyéb más szélsőséges csoportok azt hangoztatják, hogy a magyarok elleni bűncselekményeket a cigánybűnözők követik el, akkor súlyos mondatokat mondanak, aminek a vége akár lehet összecsapás is. Itt nem etnikai konfliktusról van szó, mert nem két csoportnak a harcáról van szó, hanem az egyik csoportot üldözik, a másik csoport pedig gerjeszti, hogy e a hangolt még jobban látható legyen. (…)” [Az elgépelések az MTV honlapjáról származó eredeti szöveg sajátosságai; a szöveghűség végett ezeket is bennhagytam az idézetekben.]

Nehéz e szavakat másként értelmezni, minthogy M. V. szerint, ha egy cigány etnikumú állampolgár követ el bűncselekményt, akkor az egy rajta vagy hozzátartozóján esett sérelem megtorlása, ellenben ha egy cigány etnikumú állampolgár esik bűncselekmény áldozatául, akkor az („értelemszerűen”) etnikai alapú üldöztetés áldozata. (Hogy elébe menjek a kioktatásnak: értem a distinkció logikáját, csak nem értek vele egyet, mi több, rettenetesen veszélyesnek tartom.) Azt is mondja képviselőnő, hogy Magyarországon két csoport létezik: az üldözöttek csoportja és azok csoportja, akik gerjesztik a hangulatot… Harmadik csoport ezek szerint nincs. (Van a szövegnek egy mélyebb rétege is, amelybe most talán jobb is nem belemennünk.)

Az idézetek forrása (a beszélgetés teljes szövege) itt olvasható: www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=309798

A beszélgetés videofelvétele itt tekinthető meg (nagyon tanulságos!): www.mtv.hu/videotar/?id=39161

Hmmm, HELLÓ BRÜSSZEL!!!

Ami ezekben a szövegekben az igazán megkapó, az a valósághoz való sajátos viszonyulás. Nemrövid életem során eleddig két embertípussal találkoztam, akiket ez a sajátos viszonyulás jellemzett: 1) a hithű kommunisták; 2) a faji misztikusok (s közöttük is a legmagabiztosabbak, a nácik).

A tények makacs dolgok, ám könnyedén átléphetünk rajtuk/felettük, ha ideológiailag kellőképpen fejlettek/képzettek vagyunk ehhez a manőverhez, hiszen a „bölcsek kövével” a zsebében az ember bármire képes lehet – vallották úgy a bolsevikok, mint a nácik.

Bizonyára nem vagyok egyedül, aki még emlékszik arra, miben is nőtt fel.

(Mint minden totális diktatúra, így a szocializmus is egy megkérdőjelezhetetlen elv totalizálására alapozta hatalmát: ez az elv – a szocializmusban – a „történelmi szükségszerűség” elve volt. A hatalmat gyakorló elit, az „élcsapat” (a Párt), mivel elfogadta és elsajátította (magáévá tette) a marxizmus-leninizmus eszmerendszerét, a „dialektikus materializmus” logikája szerint gondolkodott, így alkalmas és képes volt (és csak ez az elit volt alkalmas és képes) a „történelmi szükségszerűségek” fölismerésével és érvényesítésével a „lehető világok legjobbikába”, a kommunizmus felé (és bele) vezetni a társadalmat. Slussz! Vitának helye nem volt, az agyalás nemcsak fölösleges, de szánalmas is lett volna, mert: ugyan ki is vitatkozhatott volna az „istenekkel”?)

És (nagyon) nem vagyok boldog attól, hogy alig húsz évvel a „rendszerváltozás” után (nap mint nap) valami nagyon hasonlóval találkozom.

Képviselőasszony nem barátja a tényeknek. Talán tudomása sincs arról, hogy tények léteznek, hiszen nincs rájuk szüksége. Magabiztossága mögött a „doktrína” mindenhatóságába vetett hit áll. „Ha a doktrína velünk, ki lehet ellenünk?!” Erre szép (és hátborzongató) példa az alábbi, a képviselőasszony részvételével folytatott beszélgetés is:

atv.hu/videotar/2009_feb_civil_a_palyan_2009__02__10____1__resz.html
atv.hu/videotar/2009_feb_civil_a_palyan_2009__02__10____2__resz.html

És most a konkrétumok nyomán egy kis konklúzió: a doktrinér gondolkodás következményeit hatvan éve nyögjük. „Mindentudók” lőtték a Dunába a zsidókat 1944-1945 telén, ahogyan „mindentudók” építették ki iszonyatos véráldozattal a „néphatalmat” 1949 után, „mindentudók” vezették az országot a Rákosi- és Kádár-érában, s, úgy tűnik, „mindentudóknak” köszönhetjük országunk jelenlegi társadalmi és gazdasági csődjét is. Kedves „Mindentudók”! Non plus ultra!

Magyar, cigány, sváb, szlovák, szerb, horvát, szlovén, román, zsidó, sokác, bunyevác, örmény, lengyel és egyéb „vérű” polgártársaim! Állítsuk meg a „Mindentudókat”, míg nem késő! Non plus ultra!
 

***

Apdét (vagy kiegészítés):

magyarido.blog.hu/2009/03/06/kerdesre_valaszt_o_kuldjon

(A bejegyzés(-vázlat)) Innét: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t

 

 

 

 

 

 

 

E bejegyzés címe eredetileg „fehérek közt egy európai” lett volna. Azonban míg megírására készültem, keresgélve a Zinternetten, egy hasonló című, Mohácsi Viktória EP-képviselővel készült interjúra találtam. Az interjút nem kommentálom. A tervezett címről lemondtam.

 

 

 

E bejegyzés közvetlen előzménye itt olvasható:

 

 

„Kormos meséli: egy éjszaka csöng a telefonja, Weöres a vonalban, suttog:

 

– Pistám, van nálad papír és ceruza? Az enyém ott maradt a másik szobában, ahol Amy alszik, és nem akarom őt fölkelteni. Valaki egy verset diktál nekem, ha leírnád…

 

A Le Journalt, századunk magyar költészetének egyik remekét!

 

A szereplőket ismerve három lehetőség jöhet szóba. 1. Kormos találta ki az egészet. 2. Weöres találta ki az egészet. 3. Senki nem talált ki semmit, és szóról szóra minden így történt.

 

Hátborzongató, hogy a lényeget illetően akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a harmadik variánst tekintjük igaznak…”

 

(Orbán Ottó: Egy Weöres Sándor-szöveg kinetikai* szempontból történő elemzése, valamint kontextusba* állítása. Irodalomtudományi értekezés (részlet))