„2011. júliusában tartották Moszkvában (…) »[az] Életért - 2011« c. II. Nemzetközi Fesztivált. »Az egyházmegyei anyaságvédelmi központok szervezésének gyakorlati aspektusai« tanácskozáson elhangzott Efrém archimandrita, az áthosz-hegyi Vatoped monostor igumenjének hozzászólása [is].
Vatopedi Efrém igumen:
A mai világ elvilágiasodott kultúrája nem lát és nem ismer el semmi rosszat az abortuszban. A mai posztmodern ember nagy könnyedséggel és bűntudat érzése nélkül él az abortusszal. A mai kultúra által hangsúlyozott új etika a globalizáció bioetikája. Ez olyan erkölcstelen erkölcs, amely a haszonlesésre, a külső sikerre, a racionalizmusra, a törvények betűjére alapul, és amely diametrálisan ellentétes a keresztény etikával. Még ezen etika szóhasználata is azt a célt szolgálja, hogy elfedje a valóságot és félrevezesse az embert. Például az abortuszt »művi terhességmegszakításnak« nevezi, azt a benyomást keltve, mintha valami könnyed dologról, egy gombnyomásról vagy a villanykapcsoló lekapcsolásáról lenne szó. Napjainkban a biomedicina tudományának fejlődésével hatalmas lehetőségek nyíltak a biotechnológiák és az emberi génkód feltérképezése területén mindenben, ami a gyermekszülést érinti.
Feltételezheti-e valaki, hogy a nemiség és a fogantatás feletti ellenőrzés, a nem és az embrió megváltoztatásának lehetősége nem vezet abortuszhoz? Erre nem lehet semmilyen igazolás. Az élvezetvágyban, a felfokozott önimádatban élő, a bűntől és a szenvedélyektől sérült értelmű ember számára minden megengedett. De hasznára van-e mindez?
Azt mondja az apostol: »Minden szabad nekem, de nem minden hasznos«. Az ember rendelkezik az örökkévalóság dimenziójával. A kegyelemből rendelkezik Isten halhatatlanságával, ezért minden, amit ebben az életben tesz, következményekkel jár az eljövendő életére is: vagy az örök pusztulása irányába vagy az örök élet felé vezeti.
Egyházunk és minden szent atyánk azt tanítja, hogy a fogantatás pillanatától fogva létezik a teljes értékű ember. A fogantatás pillanatától fogva egészként és teljes értékűként létezik az ember, mint pszichoszomatikus, vagyis lelki-testi lény. A fogantatásra mint az első ember Isten általi megteremtése folytatásaként tekintünk. Az orthodox tanítás szerint ez a teremtő tett folytatódik - természetesen Isten kegyelméből és a szülők együttműködéséből - minden ember fogantatásában. Ebből világossá válik, hogy az embrió nem az anyai test része, mint amilyen például egy daganat, amely organikusan a test részét alkotja és eltávolítható a gyógyulás érdekében.
Az embrió, jobban mondva az ember, Isten kegyelméből, vendég az anya testében - egy teljes élet egy másik életben! Magától értetődik, hogy senkinek nincs joga, még magának az anyának sem, hogy megfossza az életétől a másikat, más szavakkal: hogy gyilkosságot kövessen el. Az Orthodox Egyház soha nem engedte az abortusz végzését és annak elkövetését halálos bűnnek tartja. Ahhoz, hogy valaki bűnbocsánatot nyerjen, bűnbánatot kell tartania és teljesítenie kell a megfelelő epitimiát. Az abortuszt már az apostoli idők óta súlyos bűnnek tartották. Az apostolok tanításában, a »Didakhéban« olvashatjuk: »Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg«.
Az, hogy a mai ember kerüli a gyermekszülés és a sokgyermekűség keresztjét, ami pedig Isten nagy áldása, a gyermektelenség keresztjéhez vezet. Ezért sok pár, akik a gyermektelenség problémájának megoldásáért a gyermekszületés folyamatába való művi beavatkozásához fordulnak, ami hibás, félrevezető, sok megoldhatatlanul bonyolult erkölcsi dilemmával kerülnek szembe.
Azért imádkozunk, hogy az Úr világosítson meg minden embert a földön, hogy megértsék: az abortusz egyenlő a gyilkossággal, az abortuszt minden áron kerülni kell.
A Vatoped Szent Monostor igeumenje, Efrém archimandrita és Krisztusban testvérisége
Vatoped, Szent Monostor, 2011. június 23./július 6.”
A szöveg forrása: www.szimandron.hu. A fenti cikket emilben kaptam Csutakaszürkeló nicknevű barátomtól. Bátorkodom közzétenni, mert amiről szól, közös ügyünk.
Vatopedi Efrém igumen:
A mai világ elvilágiasodott kultúrája nem lát és nem ismer el semmi rosszat az abortuszban. A mai posztmodern ember nagy könnyedséggel és bűntudat érzése nélkül él az abortusszal. A mai kultúra által hangsúlyozott új etika a globalizáció bioetikája. Ez olyan erkölcstelen erkölcs, amely a haszonlesésre, a külső sikerre, a racionalizmusra, a törvények betűjére alapul, és amely diametrálisan ellentétes a keresztény etikával. Még ezen etika szóhasználata is azt a célt szolgálja, hogy elfedje a valóságot és félrevezesse az embert. Például az abortuszt »művi terhességmegszakításnak« nevezi, azt a benyomást keltve, mintha valami könnyed dologról, egy gombnyomásról vagy a villanykapcsoló lekapcsolásáról lenne szó. Napjainkban a biomedicina tudományának fejlődésével hatalmas lehetőségek nyíltak a biotechnológiák és az emberi génkód feltérképezése területén mindenben, ami a gyermekszülést érinti.
Feltételezheti-e valaki, hogy a nemiség és a fogantatás feletti ellenőrzés, a nem és az embrió megváltoztatásának lehetősége nem vezet abortuszhoz? Erre nem lehet semmilyen igazolás. Az élvezetvágyban, a felfokozott önimádatban élő, a bűntől és a szenvedélyektől sérült értelmű ember számára minden megengedett. De hasznára van-e mindez?
Azt mondja az apostol: »Minden szabad nekem, de nem minden hasznos«. Az ember rendelkezik az örökkévalóság dimenziójával. A kegyelemből rendelkezik Isten halhatatlanságával, ezért minden, amit ebben az életben tesz, következményekkel jár az eljövendő életére is: vagy az örök pusztulása irányába vagy az örök élet felé vezeti.
Egyházunk és minden szent atyánk azt tanítja, hogy a fogantatás pillanatától fogva létezik a teljes értékű ember. A fogantatás pillanatától fogva egészként és teljes értékűként létezik az ember, mint pszichoszomatikus, vagyis lelki-testi lény. A fogantatásra mint az első ember Isten általi megteremtése folytatásaként tekintünk. Az orthodox tanítás szerint ez a teremtő tett folytatódik - természetesen Isten kegyelméből és a szülők együttműködéséből - minden ember fogantatásában. Ebből világossá válik, hogy az embrió nem az anyai test része, mint amilyen például egy daganat, amely organikusan a test részét alkotja és eltávolítható a gyógyulás érdekében.
Az embrió, jobban mondva az ember, Isten kegyelméből, vendég az anya testében - egy teljes élet egy másik életben! Magától értetődik, hogy senkinek nincs joga, még magának az anyának sem, hogy megfossza az életétől a másikat, más szavakkal: hogy gyilkosságot kövessen el. Az Orthodox Egyház soha nem engedte az abortusz végzését és annak elkövetését halálos bűnnek tartja. Ahhoz, hogy valaki bűnbocsánatot nyerjen, bűnbánatot kell tartania és teljesítenie kell a megfelelő epitimiát. Az abortuszt már az apostoli idők óta súlyos bűnnek tartották. Az apostolok tanításában, a »Didakhéban« olvashatjuk: »Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg«.
Az, hogy a mai ember kerüli a gyermekszülés és a sokgyermekűség keresztjét, ami pedig Isten nagy áldása, a gyermektelenség keresztjéhez vezet. Ezért sok pár, akik a gyermektelenség problémájának megoldásáért a gyermekszületés folyamatába való művi beavatkozásához fordulnak, ami hibás, félrevezető, sok megoldhatatlanul bonyolult erkölcsi dilemmával kerülnek szembe.
Azért imádkozunk, hogy az Úr világosítson meg minden embert a földön, hogy megértsék: az abortusz egyenlő a gyilkossággal, az abortuszt minden áron kerülni kell.
A Vatoped Szent Monostor igeumenje, Efrém archimandrita és Krisztusban testvérisége
Vatoped, Szent Monostor, 2011. június 23./július 6.”
A szöveg forrása: www.szimandron.hu. A fenti cikket emilben kaptam Csutakaszürkeló nicknevű barátomtól. Bátorkodom közzétenni, mert amiről szól, közös ügyünk.
Kell-e tartania egy ateista szülőnek attól, hogy/ha gyermeke iskolája egyházi fenntartásba kerül? Ha demokrata az a szülő, akkor semmiképp. Hiszen akkor, nyilván, úgy tekint a kérdésre, hogy 1 világnézet áll (szemben) 1 világnézettel szemben. Hallottunk-e már olyanról, hogy egy falucska egyetlen iskolájában egy vallásos szülő feljelentést tett egy tanár ellen, mert a tanár ateista szellemben nyilatkozott a tanulók előtt? S tegyük fel, hogy (egy szülő) egyszer bepróbálkozna egy ilyen „feljelentősdivel” --- ugyan, mire jutna? Jobb esetben elnéző mosollyal, rosszabban harsány röhögéssel fogadnák az aggályait. Miért kell(ene) ennek másként történnie fordított esetben? Mennyivel semlegesebb világnézetileg az ateista oktatás, mint a valláserkölcsi alapú?
Orbán (a) 2009. őszi kötcsei beszéd(é)ben magyar észjárásról, centrális politikai erőtérről, az értékviták mellőzéséről és szerény értelmiségről beszélt. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ezzel a programmal egy fenomenológiai feketelyukat hív létre. Az elmúlt időszak ezt (az aggályt) teljes mértékben igazolta. A kormányzást ugyan senki és semmi nem gátolja --- mivel a kormányzati lépések nemcsak hogy nem vitathatok, de nem is értelmezhetők (ahol nincs értékrend [lásd: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint doktriner demokratizmus], ott, ugyan, mi alapján volna megítélhető egy-egy lépés tartalma, célja és minősége, helyessége-helytelensége?) ---, de senki és semmi nem is alapozza meg, nem is támogatja és nem is igazolja. Lassan és biztosan mindent elnyel a fenomenológiai feketelyuk, beleértve magát a kormányzást is. 