2012.02.08.-án írtam (itt: magyarido.blog.hu/2012/02/08/soha_nem_gondoltam_volna_hogy_en_valaha_az_eletben_barmiben_is_schmitt_mellett_fogok_allni_tarts_ki_):
(...)...mindent meggondoltam, mindent megfontoltam: ez [ú. é. Schmitt plágium-ügye](jogi értelemben) (sem)nem PLÁGIUM! Ez az ügy max. egy gagyi módon összeollózott béna doktori disszertáció körül felhabosított ocsmány műbalhé...(...)
(...)
Soha nem gondoltam (volna), hogy én (valaha az életben, bármiben is) Schmitt mellett fogok állni:-) De most, ebben a helyzetben, tökéletesen azonosulni tudok azokkal, akik azt mondják:
„Tarts ki, Elnök úr!”
(...)
„Tarts ki, Elnök úr!”
(...)
Tudják-e a hölgyek, urak, mit jelent a plagium szó? Ha nem, megmondom én: lélekrablást/lélekkereskedelmet jelent. A plagiarius az a személy, aki azért ejt foglyul valakit, hogy (aztán) azt rabszolgának eladhassa (emberkereskedő). Azaz, hogy személyes méltóságától megfossza (tárgyiasítsa) és saját céljaira hasznosítsa.
Ha Schmitt [állítólag] plágiumot követett el (amit nagyon helyes, ha egy hivatalos testület meg/kivizsgál és a kérdésben állást foglal, ítéletet hoz), nem százszor nagyobb plágiumot követnek-e el azok, akik erre a történetre egy förtelmes botránykampányt építenek fel? Melyik az erkölcsileg aggályosabb?
(...)
2012.03.27.-én a Schmitt Pál ú. n. kisdoktori értekezése tárgyában létrejött tényfeltáró bizottság nyilvánosságra hozta jelentésének háromoldalas összefoglalóját (jelenleg itt érhető el: index.hu/assets/documents/belfold/SKMBT_C25312032710050.pdf), amelyben az alábbi Következtetés olvasható:
„A doktori eljárás – a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellet volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.”
A jelentés kapcsán a következőket írtam (itt: delphoijosda.blog.hu/2012/03/16/xiii_23/fullcommentlist/1#c16197809):
1) Ez az egész történet nem Schmitt sara, hanem Orbán sara!
2) Számomra (...) a ballibbandita embervadászat csinált Schmittből, ha nem is elfogadható, de legalább némileg elviselhető elnököt. Bizonyos értelemben és bizonyos mértékben szolidárissá tett vele.
3) Schmitt a sporttörténet doktora: ez szerintem a világon mindenütt ugyanazt jelenti (...). És mindenütt ugyanúgy is értik.
4) A vizsgálóbizottság érvelése (ill. az, amit ebből ismerhetünk) szerintem helytálló --- a Schmitt-ügy nem plágiumügy.
5) Schmitt már bukott közt. elnök volt, mielőtt a neve felmerült volna a posztra. Ez a rendszer már egy bukott rendszer volt, mielőtt a Fidesz megnyerte volna a választásokat, mert hibás az alapkoncepció, amire felépítették és amin/ami alapján működtetni próbálják. Schmitt (s így a Schmitt-ügy is) a rendszer logikus következménye!
(…)
Egy fészbukoldal tanúsága szerint (www.facebook.com/notes/magdolna-szukits/hajr%C3%A1-eln%C3%B6k-%C3%BAr-stumpf-andr%C3%A1s-mai-%C3%ADr%C3%A1sa-ami-elt%C5%B1nt/264375813649847) március 27-én, kb. 14.34-kor, a Heti Válasz internetes oldala publikálta Stumpf András, a jelentés kapcsán írt, Nem volt bonyolult c. „jegyzetét” (hetivalasz.hu/jegyzet/nem-volt-bonyolult-47357/), amely azonban néhány órán belül el is tűnt a Heti Válasz oldalairól (az állítólagos szöveg olvasható az állítást megfogalmazó fészbukoldalon).
Az „elveszett” Stumpf-szöveg számos megállapításával nem értek egyet, más megállapításait pedig, ismereteim hiányos volta miatt, bár szeretném, de nem tudom vitatni, a végkövetkeztetésével azonban szinte teljes mértékben azonosulni tudok. Stumpf (állítólag) így zárta cikkét:
„Egy forgatókönyvet persze el tudnék képzelni, amely alapján a közmorál, a jog előtti egyenlőség érzete sem sérülne tovább, a következmények nélküli ország képe sem erősödne és Schmitt Pál is elnök maradhatna. Én a helyében a következőt tenném: saját magam töröltetném minden okmányomról és névjegyemről ezt a két fránya betűt, aztán nekilátnék egy valódi PhD írásának. A vicc ugyanis az egészben az: tény, hogy doktori cím a megismert plágiumhalmazért nem jár, ám Schmittnek ennek ellenére tényleg valódi és nagy tudása van az adott témáról, a sporttörténetről, sportdiplomáciáról. Ha valamiről, hát arról biztosan. Némi munkával fix, hogy képes lenne saját, tudományos igényű dolgozat írására is. Én a helyében megszerezném a címet magam, bundázás nélkül, csak azért is.
Hajrá, Elnök Úr!”
A Schmitt-ügy számomra, ahogy kipattanása idején, úgy ma sem értelmezhető plágiumügyként. A Stumpf által alkalmazott „bundázás” kifejezés azonban (véleményem szerint) nagyon pontosan leírja azt a „módot”, ahogyan, Schmitthez hasonlóan, ki tudja hány százan vagy hány ezren juthattak (a korabeli gyakorlatnak megfelelően) különféle tudományos (és nem tudományos) címekhez. Úgyhogy, a közmorál erősítése érdekében (és a „plágiumbotrányt” generáló bűnözőlelkű balliberális söpredék megszégyenítése és totális elhiteltelenítése végett), Stumpfhoz csatlakozva, én is arra biztatom Schmitt Pált: Mutassa meg, ki ő! Mivel azonban egy új „kisdoktori eljárás” az ő esetében nemcsak méltatlan és méltánytalan, de jogi értelemben is nonszensz volna, így – Stumpffal ellentétben – én ezt a bizonyítást egy sporttörténeti vagy sportdiplomáciai tárgyú szakmunka (esetleg memoár?!) megírásában és közreadásában látnám kivitelezhetőnek. Ki volna/lehetne, aki egy ilyen mű szerzőjétől elvitathatna egy sporttörténeti kisdoktori címet?!
„Hajrá, Elnök Úr!”
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. március 28.:
Idézek egy kommen(e)temből (innét: mandiner.blog.hu/2012/03/28/doktor_schmitt_a_tehertetel/fullcommentlist/1#c16209107):
(...)
Ha Orbán ejti Schmittet, akkor Schmittel ő is és rendszere is bukik.
A kérdés nem az, Schmitt megy-e, hanem hogy Orbán és a Fidesz képes-e új belső logikára fölépíteni a kormányzást. Ha nem, akkor mindegy megy-e Schmitt, mert holnap és holnapután (a tarthatatlan személy(zet)ipolitika miatt, ami a tarthatatlan hatalomgyakorlási felfogás következménye) újabb és újabb „Schmitt-ügyek” terhelik majd a kormányzást. Ha szándékukban áll változtatni, akkor viszont ki kell tartaniuk Schmitt mellett...
A kérdés nem az, Schmitt megy-e, hanem hogy Orbán és a Fidesz képes-e új belső logikára fölépíteni a kormányzást. Ha nem, akkor mindegy megy-e Schmitt, mert holnap és holnapután (a tarthatatlan személy(zet)ipolitika miatt, ami a tarthatatlan hatalomgyakorlási felfogás következménye) újabb és újabb „Schmitt-ügyek” terhelik majd a kormányzást. Ha szándékukban áll változtatni, akkor viszont ki kell tartaniuk Schmitt mellett...
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. március 28.:
Idézek egy kommen(e)temből (innét: delphoijosda.blog.hu/2012/03/16/xiii_23/fullcommentlist/1#c16213787):
[Borókai Gábor a Heti Válaszban:] „Eddig a köztársasági elnök kölcsönözte a Fidesznek olimpiai aranyait, sportdiplomáciai sikereit, az Európai Parlament alelnökeként kivívott respektjét, de a diplomaügy okozta karaktergyilkosság nyomán Schmitt Pál immár aligha tud annyit adni a kétharmados többségnek, mint amennyit elvihet.” (hetivalasz.hu/jegyzet/konnyitett-eljaras-sulyosbito-korulmeny-47406/)
No, ez már beszéd! A Fidesznek választania kell Schmitt és Kötcse között és Kötcsét választja. (...) ...mint látjuk, a napi politikai érdek felülír mindent, a kötcsei fenomenológiai feketelyuk mindent elnyel --- mígnem végül magát a Fideszt is el nem nyeli!
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. március 29.:
„A dögkút éjfélkor elengedte SP kezét.” ((c) @osborne nick --- delphoijosda.blog.hu/2012/03/16/xiii_23/fullcommentlist/1#c16218737)
„(...)
Nyilvánvaló, hogy a kormány nem szólíthatja fel lemondásra a köztársasági elnököt, aki számára a jelentés azt a kegyelmi állapotot teremtette meg, hogy a lelkiismeretére támaszkodva, szabadon mérlegelhette, milyen lépés szolgálja a legjobban az általa a legmagasabb szinten képviselt közösség érdekét. Meggyőződésünk, hogy maradása az ő érdekével is ellentétes. Súlyos terhet kell cipelnie elnöki mandátuma utolsó napjáig, ami csak protokolláris értelemben teszi lehetővé számára hivatali kötelezettségei ellátását. A nem lanyhuló támadások nem lesznek tekintettel az ő személyes és a köztársasági elnöki intézmény tekintélyére, méltóságára. Szépnek gondolható gesztus kitartani a valóban mértéket nem ismerő, iróniának hazudott, mocskolódó bírálatok nyílzáporában. Csak éppen haszontalan, felesleges. Ez a harc megnyerhetetlen. Az intézmény rombolása, a tisztességes közéletbe vetett hit porladása így megállíthatatlan. Világos ez, mint az egyszeregy. És gondoljunk csak bele, hogyan beszéljen ezek után tisztességről, becsületről, hitelességről politikus ebben az országban? Hogyan állíthatnánk azt, hogy ez most már nem az a bizonyos következmények nélküli ország?
Azzal kezdtük, Schmitt Pál elmulasztotta a nagy lehetőséget. De a döntését bármikor átgondolhatja. Minél később teszi, annál rosszabb lesz. Neki és nekünk.” (mno.hu/vezercikk/elnok-ur-gondolja-at-1064292)
Azzal kezdtük, Schmitt Pál elmulasztotta a nagy lehetőséget. De a döntését bármikor átgondolhatja. Minél később teszi, annál rosszabb lesz. Neki és nekünk.” (mno.hu/vezercikk/elnok-ur-gondolja-at-1064292)
Nem siránkozni kell, hanem be kell tiltani a művi abortuszt! Ha csak hosszas utánjárással, alvilági alámerüléssel, illegálisan volna végezhető a magzatelhajtás, akkor sokkal jobban átgondolnák az emberek, hogy megöletik-e a magzatukat. Ezekben a történetekben az időfaktor is egy komoly tényező. Nehezen hihető, hogy volna olyan nő, aki, ha kellő idő és megfelelő körülmények állnak rendelkezésére „döntése” végiggondolására, gyermeke meggyilkoltatása mellett döntene! Csatlakozz a kezdeményezéshez! Itt: 