bbjnick (meg)írja...

„(...) Amikor az ember materialistává lesz, más szóval, amikor az ember azt kezdi hinni, hogy a világ anyagból lett és van, és ehhez az anyaghoz ragaszkodik és belekapaszkodik, és az anyag számára komolyság, környezet, vágy, vallás, akkor az ember homályosan megérzi, hogy ő is ilyen lehullott és kiokádott, leporlott és összetört, csatornába és szemétdombra került valami. A természet spirituális erőivel való kapcsolatról lemondott, a kozmoszról levált, irtózatos katasztrófa következtében megállott csökevény. Szellemi vonatkozását elvesztette, ezért visszaképződik és elsüllyed. Ebben a felfogásban világossá válik, hogy a modern primitív csőcselék miért materialista, és miért kell, hogy az legyen. (...)

(...)

A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akiben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele.”

(Az idézetek forrása: Hamvas Béla: A láthatatlan történet. Akadémiai K., Bp., 1988.)

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/10/26/live_on_the_coke_side_of_life

1 jegyzet

...nemrégiben végiggugliörtöztem és -sztrítjúztam azokat a helyeket, ahová gyerek- és fiatalkorom ilyen-olyan (szép)emlékei kötnek. És belémfagyott a sz*r! Valamennyi (hely) vagy elpusztult vagy a legjobb úton halad afelé. ...a magyar vidék felfoghatatlan tempóban pusztul!... (Innét: mandiner.blog.hu/2013/08/11/a_sztalinista_taltos_szurrealis_utazas_eszak-koreaban#comments)

...Orbán (a) 2009. őszi kötcsei beszéd(é)ben magyar észjárásról, centrális politikai erőtérről, az értékviták mellőzéséről és szerény értelmiségről beszélt. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ezzel a programmal egy fenomenológiai feketelyukat hív létre. Az elmúlt időszak ezt (az aggályt) teljes mértékben igazolta. A kormányzást ugyan senki és semmi nem gátolja --- mivel a kormányzati lépések nemcsak hogy nem vitathatók, de nem is értelmezhetők (ahol nincs értékrend [lásd: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint doktriner demokratizmus], ott, ugyan, mi alapján volna megítélhető egy-egy lépés tartalma, célja és minősége, helyessége-helytelensége?) ---, de senki és semmi nem is alapozza meg, nem is támogatja és nem is igazolja. Lassan és biztosan mindent elnyel a fenomenológiai feketelyuk, beleértve magát a kormányzást is... (bbjnick.blog.hu/2011/10/07/nem_gondol_itt_senki_semmit_komolyan_a_vagy_kotcse_az_mi_az)

...Chesterton (...) 1926-ban kötetben foglalta össze kora demokráciájának leglátványosabb és szerinte legveszélyesebb ellentmondásait. A munkának A józan ész nevében (The Outline of Sanity) címet adta. Orb*n Vikt*r,– aki egy időben beszédeiben igen nagy előszeretettel idézte Chestertont –, július 22-i országgyűlési értékelőjében, regnálásuk ötvenhat napjának legnagyobb eredményeként a „Nemzeti Centrum” a „józan ész közössége” létrejöttét nevezte meg. Chesterton „józan eszét” és Orb*n Vikt*r „józan eszét” azonban, a közös szóhasználat ellenére, fényévek választják el egymástól. Aki halotta/olvasta az Orb*n-beszédet, annak egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a „józan ész” az ő fogalomrendszerében (beszéde szövegösszefüggésében mindenképp) „common sense”, míg Chesterton (mint műve eredeti címe is bizonyítja) a „józan eszet” annak „sanity” „épelméjűség”, „józanság” értelmében használja. A „common sense” (hasonlóan, ahogyan annak idején latintanárom a „res” szó jelentését magyarázta) egy politikai beszédben nem jelent mást, mint „izé” (talán: közvélekedés), s mint ilyen, értéksemleges fogalom… (bbjnick.blog.hu/2010/07/23/a_jozan_esz_neveben_h_a_sz_n_vazlat)

...a Fidesz legnagyobb betegsége, hogy összekeverik a taktikát a stratégiával. Most ugyanezt látom, s mert a jelenlegi helyzetben is ugyanezt látom, így most már le merem írni: ez nemzedéki betegség. A Fidesz keménymagját alkotók (Fidesz-vezérkar) nem tudták kinőni azt a szocializációs hendikepet, amivel a Kádár-rendszerból megérkeztek. Baj van az erkölcsi érzékkel!... (magyarido.blog.huu/2010/05/16/de_vajon_erno_e_az_orban_a_vagy_a_kotcse_a_forradalom_a_nemzeti_egyuttmkodes_rendszere_es_a_burkina)

...Kétségeimet megosztottam Z. barátommal. S mivel egyetértően (de legalábbis együttérzően) bólogatott, meg is kérdeztem tőle:
 
– Z., most mondd meg nekem: ez mi ez?!
 
– Emlékszel mit mondott Valóság nagybátyánk a kapitalizmusról és a kommunistákról?
 
Emlékeztem (itt elolvasható, mit mondott: magyarido.blog.hu/2008/11/03/egy_pillantas_a_negyedik_dimenzioba_emeszpes_koremilek).
 
Z. így folytatta:
 
– No, hát akkor megpróbálok neked Valóság nagybátyánk szellemében válaszolni: Ez a nemzeti együttműködés, ha liberális demokraták csinálják... (U.o.)

...Ha ott ülnék Szoboszlón (...) nagyon nyomorultul érezném magam és az első adódó alkalommal lelécelnék arról a frakcióülésről. Sétálnék a hűvös szoboszlói éjszakában, cigarettáznék és az a képtelen meglátásom támadna, hogy „a rendszerváltás rendszerét” nem buktatta meg „a mi fülkeforradalmuk” („mi” alatt a Fidesz-KDNP-frakciószövetség tagságát értem, mert (hiszen) most képzeletben úgy sétálok a hűvös szoboszlói éjszakában, mint a frakcióülés egyik résztvevője), hanem, ha lehet, most jár csak igazán csúcsra. Igaz, hogy kidobtuk „a rendszerváltás rendszerének” léghajójából a – doktriner – liberalizmust, mely mint hatalomtechnikai eszköz végletesen elhasználódott, s csak felesleges ballasztként – holtsúlyként – terhelte a rendszert, de ezzel nemhogy megszabadultunk – volna – a rendszer doktriner demokratizmusától is, hanem éppen hogy felszabadítottuk, megerősítettük azt. „Ezek után nincs az az Isten, ami megállíthatna minket!” – hasítana belém. – „Népet ennél/annál jobban nem lehet kiszolgáltatni »demokratikus politikai elitjének«, mint ahogyan Miniszterelnökünk Kötcsén installálta számunkra a hatalmat!”... (bbjnick.blog.hu/2011/09/13/kiszolgal_es_kiszolgaltat_es_ami_utana_kovetkezik_3_europa_legstabilabb_politikai_rendszere)

„Felütöm” az ojságot, s mit olvasok?! „A régi BTK szerint »aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül (...), bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő«. A július 1-jén életbe lépő új BTK-ból viszont az vezethető le, hogy 12 éves kor fölött bele lehet egyezni a szexbe, feltéve, ha a partner nem idősebb 18-nál. (...) A jogalkotók a fiatal nemzedékek életmódjának változásával indokolták a változtatást.” (mandiner.hu/cikk/20130808_lejjebb_vittek_a_buntetlen_szex_korhatarat)

Nem tudom, a „jogalkotók” és a „törvényhozók” láttak-e már tizenkétévest és tizennyolcévest, de ha nem, azt gondolom, épp itt volna az ideje, hogy  --- ha csak távolról is, ha csak futólag is --- megtekintsenek mindkétnembeli egy-egy „példányt”! (Hogy, esetleg, szóba is elegyedjenek velük, hogy képet alkothassanak lelki, szellemi érettségükről, vágyaikról, látásmódjukról, életvitelükről stb., azt már jóideje senki nem is várja tőlük (ú. é. a jogalkotóktól és a törvényhozóktól)...)

Mert hisz értjük mi, hogy magyar észjárás, hogy centrális politikai erőtér, hogy az értékviták mellőzése, hogy szerény értelmiség és így tovább, ebben a szellemben, de azért, hölgyeim és uraim, pedofil törvényeket (azért) t'án mégsem kellene hozni! Mert bármiféle (sajátosan magyar) rugóra is jár a maguk „józan esze”, olyanra (azért) csak nem járhat, ami azt diktálná, hogy gyerekeinket kiszolgáltassák beteg tendenciák és beteg emberek kényének-kedvének!

Addig kéne megállni és visszakozni, amíg nem késő!!!

***

„Köccse van”!: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=k%C3%B6tcs&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s

„Miért kell irtózni a pokol gondolatától? Senkinek sem kötelező odajutnia. Akik odakerülnek, saját döntésükből, Isten akarata ellenére jutnak oda. Csak úgy lehet eljutni a pokolba, hogy az ember visszautasítja és elveti a gondviselés és a kegyelem minden eszközét. Saját akaratuk juttatja oda őket, nem Istené. (...) A pokolról szóló beszéd valóban megrázott – de nem a szenvedélyből és önszeretetből fakadó, izgatott és indulatos megrendülés támadt bennem, hanem valami csöndes bánat és türelmes fájdalom. Elgondoltam, milyen óriási és iszonyatos szenvedést érdemelnék, s láttam, hogy jelen körülményeim között már csaknem belé zuhantam. Ugyanakkor a büntetés nagysága segített megértenem azt, hogy milyen nagy rossz a bűn.” (Thomas Merton)

Thomas Merton (1915-1968) trappista szerzetes-pap, költő, író, a XX. századi amerikai katolikus irodalom legnagyobb hatású alakja. Új-zélandi–amerikai festőművész-házaspár gyermekeként született Franciaországban. Kisgyermekként édesanyját, kamaszként édesapját is elveszítette; gyermek- és kamaszkora részben apjával a „világban bolyongva”, részben amerikai nagyszülei családjában, részben francia és angol bentlakásos iskolákban telt. Egyetemi tanulmányait az angliai Cambridge-ben és az amerikai Columbia Egyetemen folytatta: angol irodalomból doktorált, írónak, művészet- és irodalomtörténésznek készült. 1938-ban (az apja révén anglikán vallású Merton) római katolikus hitre tért, 1941-ben pedig belépett a trappista szerzetesrendbe. Elvonultságában a katolikus misztika és lelkiségi irodalom több jelentős (korszakos hatású) művét alkotta meg; versei az amerikai költészet első vonalába emelték; társadalmi kérdésekről (a vallásközi párbeszédről, a hidegháborús konfliktusról, a szociális kérdésről, a polgárjogi mozgalmakról stb.) szóló írásai pedig nemcsak a katolikus, de az egész korabeli amerikai (értelmiségi) közgondolkodásra is befolyást gyakoroltak. Ötvenhárom évesen egy baleset (egy áramütés) következtében hunyt el.

Ismertebb művei: Hétlépcsős hegy; Senki sem sziget; Jónás jele; A szemlélődés magvai; Az élő kenyér; Élet és életszentség; A zen és az éhes madarak ...

A Hétlépcsős hegyet 1948-as megjelenése óta legalább tizenöt nyelvre fordították le, népszerűsége máig töretlen és nem csak a katolikus olvasók körében. Merton remek „mesélő”, bármiről ír, lebilincselően teszi. Önéletírása egyszerre élet- és korrajz, kritika és vallomás, kaland és (spirituális) fejlődéstörténet; hangja őszinte, időnként finoman ironikus, stílusa szellemes, színes,  ugyanakkor szemléletét pontosság, mélység és méltányosság jellemzi. A legkevesebb, amit Merton, életének első huszonhét évét (a születésétől a rendbevonulásáig eltelt időszakot) bemutató könyvéről elmondhatunk: hiteles és tanulságos. Elsőrangú „kalauz" lehet mind a hívők, mind az istenkeresők, mind a hitetlenek számára önmaguk és egymás jobb megismeréséhez és a hit és a hívő élet mibenlétének (mélyebb) megértéséhez.

Merton misztikus, szemlélődő-imádságos életet élő szerzetes volt, de (s valószínűleg épp ezért) a modernitásban rejlő belső ellentmondásokat és feszültségeket (és ezek megnyilvánulási formáit, valamint jeleit, nyomait az emberi személy(iség)en) hozzá hasonló élességgel kevesen látták meg és írták le. Közel ötven évvel halála után művei napról-napra egyre aktuálisabbak (és, megkockáztatom, egyre közérthetőbbek).

Thomas Merton és a dalai láma

***

Thomas Mertonról a bbjnick.blog.hu-n: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=thomas+merton&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s

(A bejegyzés) Innét: elokonyvek.blog.hu/2013/08/02/hetlepcsos_hegy_thomas_merton_oneletirasa