Olvasom: „...a radikális jobboldal szamárvezetőnek használva gyorsan megkonstruált egy olyan Kuncze-képet - és persze ezt rögtön kiterjesztette az egész balliberális oldalra -, mely szerint »ezek« tolerálható szociális problémának tekintik a bűnözést, mentegetik az elkövetőket, és persze ez idővel oda eszkalálódott, hogy Kunczéék egyenesen örülnek annak, ha a jellemzően vidéki magyarságot rettegésben tartják, tönkreteszik a »megélhetési bűnözők«, akikről ugye mindenki tudja, hogy »a« cigányok.” (kakukkfeszek.blog.hu/2013/11/19/erezd_a_kulonbseget_602)
...Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ott, ahol én felnőttem a hetvenes-nyolcvanas években, a Hortobágy északnyugati peremén, a Tisza mentén, egy tanyasoron, mindig is élt egy-két (többé-kevésbé) integrálódott magyarcigány család. Kapcsolatuk a „parasztokkal” gyakorlatilag problémamentes volt. (Volt némi hajlandóságuk szomszédaik kihasználására, „kölcsönkéregettek” --- elsősorban élelmiszert, amit aztán, természetesen, soha nem „adtak meg” ---, ott felejtették a gyerekeiket a szomszédban egésznapokra stb., de arra vigyáztak, hogy soha ne lépjenek át egy bizonyos határt.) A Kuncze-féle „megélhetésibűnözéses” projekt azonban rendesen odab*szott ennek a viszonynak!
Miután tudatosult a cigányokban, hogy bizonyosfajta bűncselekményeket minden különösebb retorzió nélkül el lehet követni, módosítottak életstratégiájukon. A cigányszomszédok, akik addig (nagyjából) mindig „tisztelettel” viseltettek „paraszt” szomszédaik iránt, kezdtek tiszteletlen, majd fölényes, sőt, agresszív hangot megütni. Amit előtte soha nem mertek, elkezdtek a cigánygyerekek bejárogatni a szomszéd kertekbe és rendre megelőzni a tulajt a szüretben, s ha rájuk szóltak, ocsmány módon visszaszájaltak. Majd elkezdtek éjszakánként eltűnögetni az udvaron kinn felejtett eszközök, ezután a zárral nem zárt helyiségek kerültek sorra.
(Amikor anyám --- aki nyugdíjasként, idős, beteg szüleit gondozni költözött haza a tanyára --- először szólt a szomszéd cigányasszonynak, hogy neki szüksége van az előző éjszaka, az ámbitus alól eltűnt rézlavórra, két nap múlva a rézlavór visszakerült a helyére, amikor, hónapok vagy évek múltán, ismét szólni mert valamiféle „apróbb” lopás miatt, a cigányasszony --- aki hosszú évek óta hozzánk járt „kérni”, akinek a gyerekeit etettük, istápoltuk stb. --- már minősíthetetlen hangon leordította, mocskolni, átkozni kezdte, megfenyegette.)
Ezzel párhuzamosan egyre nőtt a cigányporták lélekszáma, egyre több „rokont” vonzott a szabadpréda.
A következő stáció a pusztítás volt. Amit nem tudtak elvinni, azt pusztítani kezdték. Ha „bementek” (értsd: betörtek) valahová, nemcsak pakoltak, de törtek-zúztak is, a kerteket letarolták, letördelték a fák ágait, széttaposták, kirugdalták a földből a még éretlen termést. Ezzel párhuzamosan a tiszteletlen hang verbális terrorra váltott: ha „paraszttal” találkoztak, köszönés helyett, rendre mocskolódással, fenyegetésekkel „kínálták meg”.
Alig több, mint egy évtized alatt, az egykor virágzó tanyasor „atomtámadás sújtotta terület”-té vált. A tanyák egykori gazdái kihaltak vagy elmenekültek, a(z „elértéktelenedett”) házak, a melléképületek cserepenként, téglánként, nyílászárónként, gerendánként szét lettek hordva, már fák sincsenek a kertekben...
A „megélhetésibűnözés” néhány év alatt hierarchikusan felépített bűnszerveződéssé, egy terület módszeres kiaknázására, lerablására irányuló maffiavállalkozássá vált, amit (vélhetőleg) jobbmódú (a bűnözésből meggazdagodott?) cigányok tartanak kézben.
(Az utolsó gazda, akiről tudok, egy-két napig élvezhette új tehene társaságát, amint először kitette a lábát a tanyájáról, ellopták azt. Nyilván, figyelték a mozgását és az első adandó alkalommal léptek. Feladta hát, ő is sorsára hagyta a tanyát.)
Köszönöm, hogy meghallgattak!... (Innét: kakukkfeszek.blog.hu/2013/11/19/erezd_a_kulonbseget_602/fullcommentlist/1#c21055275)
Karafiáth Orsolya mint Kölcsey Ferenc