bbjnick (meg)írja...

A rövid életrajz-vázlat első része:

bbjnick.blog.hu/2007/12/07/egy_rovid_eletrajz_vazlat_elso_resze_ham

És a második rész:

1940 és 1945 között, bár háromszor kap katonai behívóparancsot – 1942-ben az orosz frontot is megjárja –, Hamvas továbbra is töretlen intenzitással dolgozik: egy évtizedekig tervezett, de soha meg nem valósulhatott, Az ősök nagy csarnoka című gyűjteményhez készült számos fordítása és fordításkommentárja

[A Veda huszonhat fejezete (fordítás); Upanishadok (kommentár a Veda-fordításhoz); Kungfutse: Lun yü - Kung mester beszélgetései (tanulmány és fordítás); Csuang ce: A tao virágai (tanulmány és fordítás); Tibeti misztériumok (bevezetés és fordítás) stb.]

mellett ezidőtájt születik A láthatatlan történet esszékötete

“Guénon azt mondja, hogy a létezés eredeti szövege a szentkönyvekben egyszer és mindenkorra megvan. A szöveg (…) hiteles, de nem végleges. Véglegessé akkor válik, ha abból szüntelenül táplálkoznak, és ha abból életükkel tanúságot tesznek. (…) …igaznak lenni az első feltétel ahhoz, hogy valaki az igazságot megismerje. Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagamban az eredeti tisztaságot megvalósítani.” (Hamvas Béla: Patmosz I. Életünk Szerkesztősége - Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja kiad., Szombathely, 1992. 247.- 248. p.)

 
“Amit szeretnék megvalósítani, az a hűség a helyhez és az időhöz, a korhoz és a néphez, de mivel ez európai értelemben nem teljesíthető, megvalósítani az őskori és a keleti egyszerűséget és tisztaságot, mindezt nem teóriában, mint Guénon tette és nem, mint szubjektív heroizmust, mint Kierkegaard és Nietzsche, mert Guénonnak nincs egzisztenciája, csak szelleme, Kierkegaardnak és Nietzschének csak egzisztenciája van, de nincs objektív stabilitása. Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló egzisztenciát.” ( i. m. 249. p.)

Nemrégiben láttam a Duna TV-ben egy beszélgetést Sava Babic-csal, Hamvas Béla szerb fordítójával. Babic többek között arról beszélt, hogy milyen mérhetetlenül népszerű is Hamvas a szerb olvasók körében. Ugyanakkor inkább keserűen, mint ironikusan elmesélte azt is, hogy amikor ő maga először találkozott Hamvas műveivel – tájékozódás végett –, több magyar ismerősénél is érdeklődött az addig általa ismeretlen zseniális magyar szerzővel kapcsolatban. És, meséli Babic, legtöbbjüktől ezt a választ kapta: „Hamvas Béla? Ilyen nevű magyar író nincs.”

Hamvas Béla segédmunkásként a tiszapalkonyai erőműépítkezésen