bbjnick (meg)írja...

„A méltóság eutanáziája”: ...

2009.09.24. 01:57 bbjnick

...a liverpooli Beatles Múzeum látogatói (plexifal mögül) az elnyomott cigaretták égésnyomait csodálják Lennon zongoráján;
egy japán elitiskola leánytanulói John és Yoko találkozásának történetét adják elő oratorikus formában...

Imagine, Imagine: „a méltóság eutanáziája”

„I just belive in me.”

(John Lennon)

Bekapcsoltam a tévét. A képernyőn előzetesek futottak, majd egy sorozatfőcím: talán Zenészportrék (vagy valami hasonló). A következő műsor (mint a főcímből kiderült) az Imagine, azaz „Képzeld el!”.

Imagine, azaz „Képzeld el”

(Eredeti cím: Imagine Imagine)

Szereplők: John Lennon, Yoko Ono, Mick Jagger, Robert Elms, Wilfred Mellers (zenetanár), John Carey (a Merton College /Oxford/ professzora), La Bruha (hip-hop költő), Sir Harry Kroto (Nobel-díjas angol kémikus), Sato, Kemmyo Tairo (a Három Kerék Templom papja), …

Rendezte: Frederick Baker

Írta: Andrew Solt, Sam Egan

Operatőr: Alexander Boboschewski, Christian Mehofer, Richard Numeroff, Robin Probyn, Vaughan Matthews

Zeneszerző: Fratelli Brothers, Hans Joachim Roedelus

Időtartam:88 perc. Korhatár:12 év. Gyártási év: 2005.

A Duna tévé honlapja a következőképpen ajánlja a munkát:

„John Lennon míg élt, a békéért élt, s megírta minden idők egyik legszebb dalát, az Imagine-t. John Lennon azt akarta, hogy a világban minden ember egyforma gondoskodást kapjon. Az Imagine példaszerű mű a szeretetről.

Páratlan értékű, eddig nem látott archív dokumentumokból portréfilm készült John Lennonról és feleségéről, Yoko Onoról. Ez a minden képzeletet felülmúló kordokumentum egyúttal egy spirituális és keletkezéstörténeti film is a világ egyik leghíresebb daláról, az Imagine-ről, azaz a képzelet daláról. A néző egy fantasztikus zenei utazás részese lehet a <<képzelet>>, a kreativitás és az inspiráció világában.

A Central Parkba 123 ország küldött fákat ajándékba a saját földjéről, így itt minden fa békében él egymással, még ha odakint háborúznak is.

A film 2005-ben a New York Fesztiválon elnyerte a <<Golden World Medalt>> és 2004-ben a Golden Prague Fesztiválon a Zsűri Különdíját.”

Amit láttam:

képsorok sora egymás után:

korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai a holdraszállástól az atomrobbantásig, rendőrök és tüntetők utcai összecsapásától a korcsolyázó Kennedy-családig, az „ikertornyok” leomlásától a tömeget köszöntő Hitlerig;

képek helyekről és emberekről, archív felvételek és újak;

egyes szereplők mesélnek vagy nyilatkoznak;

(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;

Lennon özvegye (avantgárd művész és üzletasszony) Tokió bombázásáról mesél, hogyan játszottak öccsével képzeletjátékokat az óvóhelyen;

a Centrál parkban lennonhívők gyertyákat gyújtanak a lennonkörnél;

Nobel-díjas kémikus, harcos ateista, előadását követően autogramot osztogat rajongóinak;

menetrendszerűen fel-felvillan egy-egy felvétel John Lennonról (is), amint éppen (jellegzetes) grimaszait vágja a kamerába;

a liverpooli kültelki iskolában kisiskolásoknak tanítják tanítóik az Imagine-t;

egy osztrák alkoholista arról vall hogyan gyógyította ki betegségéből Lennon dala;

a beszélgetések, nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;

(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;

Lennont látjuk, amint gitározik, zongorázik, „ártatlan” homoerotikus játékot imitál Mick Jaggerrel;

egy munkásszármazású rádiós műsorvezetőtől megtudjuk, hogy gyerekkorából neki személyes tapasztalatai vannak arról, mit jelent a dal (az Imagine) azon kitétele, hogy „nincs tulajdon”;

egy idősödő tbiliszi kommunista beatlesrajongó „újraéli” fiatalkori fantáziáit a hatalommal való konfrontációról;

www.youtube.com/watch?v=okd3hLlvvLw

Lennon özvegye (archív felvételen) saját és férje képzeletét csomagolja üres befőttesüvegekbe („John szerint el lehet adni”);

a liverpooli Beatles Múzeum látogatói (plexifal mögül) az elnyomott cigaretták égésnyomait csodálják Lennon zongoráján;

egy japán elitiskola leánytanulói John és Yoko találkozásának történetét adják elő oratorikus formában;

angol munkáspárti képviselő nyilatkozik arról, hogy nem lát ellentmondást;

Lennon jellegzetes sztk-szemüvegében és mocskos fehér tornacipőjében, jellegzetes Rolls-Royce-ában hallgatja saját, Isten című dalát;

a beszélgetések, a nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;

(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;

buddhista szerzetes elmélkedik a buddhizmusról és a nihilizmusról;

a liverpooli John Lennon repülőtér alkalmazottja örvendezve újságolja, hogy odab*sztak a konkurenciának a „felettünk csak az ég”-szlogennel;

nyugalmazott zenetanár az Imagine című dal zseniálisan banális harmóniamenetét dicséri („mint egy altató”);

a Lennon-grafikák hasznosítására (babaruhákon, cumisüvegeken, tapétákon stb. való forgalmazására) alakított vállalkozás igazgatótanácsi ülését tartja („mi, a család, hiszünk benne”);

oxfordi professzor Lennon dalszövegének utópia-jellegéról értekezik;

vissza-visszatérő jelenet: a hívek az Imagine-t éneklik;

a Beatles-kiállítás fiatal nő kurátora Lennon varázsát ellentmondásosságában, következetlenségében véli megtalálni;

klinikai szakpszichológus egy kocsmává átalakított templomban kifejti, hogy a ma már természetes igényként fellépő indivindualizmus elutasítóvá teszi az embereket a „prédikációkkal” szemben, ez a dal (az Imagine) azonban „csapdába ejti” őket, a „prédikációk” elől menekülnek a „prédikációba” („azon kell észrevenniük magukat, hogy prédikálnak nekik”);

Lennonné és Blairné Lennon szobrát avatják;

és így tovább;

a beszélgetések, a nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;

(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;

a filmnek nincs (tulajdonképpeni) befejezése, csak (nyolcvannyolc perc múltán) vége.

Az Imagine, Imagine című film egy műremek. Sőt, még tovább is megyek: egy önmagán messze-messze túlmutató műremek. (Nem remekműként, hanem műremekként jellemzem a Imagine, Imagine-t; kérem az Olvasót, hogy ez a lényegi különbségtétel ne kerülje el a figyelmét!) Rendezőjének, Frederick Bakernek (en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Baker) tevékenységét ezután (nagyon határozottan) nyomon fogom követni.

***

Schmidt hadnagy ajánlja a méltóságról:

magyarido.blog.hu/2009/07/25/a_tekintet_a_vagy_a_szabadsag_1

magyarido.blog.hu/2009/07/14/egy_igazan_meltanyos_ajanlat

magyarido.blog.hu/2009/05/20/napi_elkeserito_es_folderito_20_dik_maj_2009

magyarido.blog.hu/2009/04/02/napi_elkeserito_es_folderito_27_dik_marc_1_so_april_2009

magyarido.blog.hu/2009/03/14/allj_ki_a_hazad_ele_probaknak_ideje_ez_itt

neonepiprimitiv.blog.hu/2009/01/23/mimagyar_minemaz_2009_be

magyarido.blog.hu/2008/11/25/illyes_a_magyarok_es_mi_1

magyarido.blog.hu/2008/10/21/szep_kis_deputacio_megy_az_uristenhez_hogy_a_magyarok_ugyet_kepviselje

magyarido.blog.hu/2008/07/26/a_politikai_osztaly_megtisztitasa_valsagkezeles_rapid_modon

magyarido.blog.hu/2008/07/21/gyava_hunyorgas_vak_horizontu_meddo_taktika

bbjnick.blog.hu/2008/06/22/tradicio_es_kozossegepites_canceled

bbjnick.blog.hu/2008/05/02/szokratesz_beszolt_szokratesz_beszol_szokratesz_beszolni_fog

neonepiprimitiv.blog.hu/2008/02/08/into_the_labyrinth

bbjnick.blog.hu/2007/12/13/tb_vs_tbc_2_aktualpolitikai_lapjegyzet_2

bbjnick.blog.hu/2007/11/28/szabo_magda_bemutatja_orokelet_retrospek

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/09/16/imagine_imagine_a_meltosag_eutanaziaja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

1 komment

„Ami informál, az transzformál” (első levonás)

2009.09.17. 02:44 bbjnick

...Ilyenkor, akit anya szült, két dolgot tehet...

A nullponton állunk. Mondhat akárki bármit (bárki akármit), ez kegyelmi állapot.

Szürcsölgetjük a vízízű sört egy végtelenül igénytelen és képtelenül mocskos restiszerű ételbárban, míg a háttérből Gyuri és Klárika érzelmes duettje szűrődik be (tőlünk alig ötven méterre, színes fényárban ott úszik a két idol a színpadon). A helyzetünk korántsem egyszerű: kormányunk titkosszolgálatunkkal cigányokat ölet (hogy a nyomorultak, végső kétségbeesésükben, rárontsanak a többségi társadalomra), ezzel próbálva biztosítani, hogy a nép ne forduljon „kormánya” ellen, ellenük, míg magát mértékadónak tekintő ellenzékünk az általa szélsőségesnek tekintett ellenzéket koncepciótlansággal vádolja, hogy ezzel saját koncepciótlanságát leplezze. Mi pedig ülünk, nadrágunk ülepe az ülőke mocskába ragadva, alkarunk az asztallap mocskához tapadva, kortyoljuk az „olcsó” szeszt, és akkor még, ugye, Gyuri és Klárika is…

No, erre mondom én azt, hogy: A nullponton vagyunk.

Ilyenkor, akit anya szült, két dolgot tehet: vagy rendel gyorsan mégegy, majd mégegy és mégegy (és így tovább) sört vagy feláll és elindul. A’mondó vagyok: Induljunk! Hagyjuk magunk mögött a restiszerű igénytelenséget és mocskot, az üres sörösüvegeket és (végül, de nem utolsó sorban) Gyurit és Klárikát.

Hamvas Béla azt mondja: „Az információnak, bármilyen egzakt tárgyi megállapítás, egzisztenciális következménye van.”

Valamint az is mondja, hogy: „Az információelmélet abból indul ki, hogy az embernek a modern közgazdaságban, pénzügyi és politikai, katonai és orvostudományi ügyekben, rendőrségnél, irodalmi és művészeti eseményeknél tájékozódása szempontjából pontos és rövid, átfogó és kimerítő, sok és gyors értesülésre van szüksége. A közönségesen nyert információk túlnyomó része a követelményeknek nem felel meg. Ha az ember ezeket az értesüléseket kiértékeli, meg kell állapítania, hogy azok néha egy, gyakran több oldalon nem egzaktak, vagy nem átfogóak, nem elég kimerítőek és nem up to date-ek. Az információelmélet szerint a hibátlan értesülés akadálya a zörej. Ez a zörej jelentkezhet bőbeszédűségben, ha az értesülés fecseg, pontatlanságban, ha a körvonal bizonytalan, és egyebütt, de főként, ha az információt érzelmileg vagy ideológiailag befolyásolták. És az információ, ha tárgyilag kifogástalan is, a benne lévő érzelmi vagy ideológiai zörej miatt megbízhatatlan.

A hazugságot eddig csupán morális és logikai oldaláról mérték, és azzal, mint magában álló ténnyel, — a hazugsággal, mint hazugsággal, nem tudtak mit kezdeni. Az információelmélet — lehet — az embernek módot nyújt arra, hogy a hazugságot meg tudja közelíteni. A hazugság ugyanis elsősorban dezinformáció. Minden külső feltétellel rendelkezhet ahhoz, hogy hiteles értesülésnek lehessen tekinteni, és az egzakt hazugság ezzel rendelkezik is. Pontos, rövid, tömör, átfogó és kimerítő. Csak éppen nem igaz. A dezinformáció legszívesebben egy szót sem szólna. Hallgatásával az egészet elmerítené a semmibe. Vagy olyan zajt csapna, hogy ne lehessen hallani. Ilyen a rádió zavaró állomások zöreje. Ez a legegyszerűbb dezinformáció. De a hallgatás vagy a zaj azt, ami történt, nem tudja meg nem történtté tenni, és valamit kénytelen mondani. Legalább lármázik. Ha azonban a valóságos tényt sehogyan sem tudja eltüntetni, kénytelen értesülést nyújtani. A hazugság dupla mozzanat: a való tényt eltüntetni és helyébe valami mást tenni. Néha a való tényt sikerül nyomtalanul elkenni, néha csupán elhomályosítani. Ez utóbbi az átlátszó hazugság, amikor a valóság a hazugságon keresztüldereng.

Az információnak, bármilyen egzakt tárgyi megállapítás, egzisztenciális következménye van. Ami informál, az transzformál. Az információ a valóság irányába, a dezinformáció a megtévesztés irányába halad.

A hazugság szándékosan téves és megtévesztő információ. Ez képletben éppen úgy kifejezhető, mint az információ. A képlet felállításának alapja, hogy az információ bázisa a valóságentrópia (a valóság tökéletes megismerése), a hazugság bázisa az elérhető teljes tájékozatlanság.

A hiteles információ úgy transzformál, hogy a valóságról többet tudok meg, a hazugság úgy transzformál, hogy a valóságról kevesebbet tudok meg.

Az információelmélet rejtett axiómája, hogy kétségtelen tény van. Abban az esetben, ha — mint nietzsche mondja — tény nincs, csak interpretáció van, az elmélet felborul.

Logikailag és grammatikailag az információ és a dezinformáció között lehet, hogy objektív különbség egyáltalán nincs. Az egzisztencialitást azért kellett felvenni, hogy a kettő megkülönböztethető legyen.

Mindennek semmi jelentősége sem lenne, ha a behódolás rossz lelkiismerete és a lázadó direkt morálja a világban nem állna szemben, a rossz lelkiismeret nem lenne rejtőzésben és elrejtésben, bujkálásban és félrevezetésben kifogyhatatlan, és a direkt morál legalább is arra az időre, amíg maga is a világnak nem hódol be, és nem küzdene a dezinformáció ellen, ezzel szemben állandóan és állhatatosan nem követelné a szabad információt. A behódolásnak érdeke, hogy önmaga felől a világot dezinformálja. Természetes. Annak, aki behódolt, erkölcsi hátrányát be kell hoznia. Úgy hozza be, hogy tetézi, vagyis hazudik. Ez a behódolás legfontosabb defenzív hadművelete. Többnyire szimultán nem is egy, hanem két vagy három dezinformációt kell fenntartani, éspedig azt, hogy a mindig éppen hatalmon lévő rendszer feltétlen híve, hiszen csak így jut a javakhoz, de ugyanakkor, mivel a világban nincs ellenszenvesebb, mintha valaki a rendszer híve (jó társaságban meg sem tűrik), fenn kell tartania a dezinformációt, hogy csak megélhetési okokból hódolt be. A behódolás élettechnikai alapművelete: vigyorogni és ugyanakkor hunyorgatni! Eleinte nehéz.

Platón, Machiavelli és George Sorel a modern államkormányzás megalapítói azt tanították, hogy közérdekből szabad hazudni. Minden mai kormányzati aktus bázisa ez: a közérdekből való hazugság engedélye.

A hagyományban a szatjagraha: hazudni nem szabad még akkor sem, ha az egész nép java forog kockán.

A modern állam politikai tehetségtelenségének leplezésére magas fokú dezinformációs tevékenységet kénytelen folytatni. Minél rosszabb a kormányzat, az államban annál több a hazugság. Régebben cenzúrának hívták azt a primitív, szelíd, de végképp elavult eljárást, amely az információt egyszerűen eltiltotta és elhallgatta. Ez még abban az időben történt, amikor ha valamit indexre tettek, hatását elveszítette, és azt csupán a legelvetemültebb direkt morál tartotta számon. Ma az államvédelem —nemcsak a sajtó, a rádió, a televízió, a film, a színház, az irodalom —hivatásosan és szisztematikusan foglalkozik a dezinformálással. Ezen kívül a behódoltaknak a hazudozást öntevékenyen kell folytatniuk, és művészetből, tudományból, közgazdaságból csak kellőképpen áthangolt információk kerülhetnek nyilvánosságra. Az időjárásjelentés sem lehet többé egyszerű adatközlés, hanem annak bizonyos tekintetben a kormányzatra nézve kedvező dezinformációt kell tartalmaznia. Ma körülbelül már csak a naptár és a menetrend információi megbízhatóak.

A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie, hogy egyáltalán tudjon vele mit kezdeni. A politikai tehetetlenség épelméjű embert nem tud kormányozni. De ahhoz, hogy az embert de moralizálja, nem elég, hogy a sajtóban és a rádióban és egyebütt a meteorológiáig bezárólag a közvéleményt dezinformálja. A világot teljesen át kell alakítani. Ez folyik ma. A szisztematikus dezinformációt már a népiskolában el kell kezdeni. A modern államnak a rendszeresen kiépített hazugságra olyan elképzelhetetlen körültekintést, gondot és költséget kell fordítania, amely erejét meghaladja. Elég arra gondolni, hogy például a pedagógiában az összes tantárgyat a maga célja érdekében meg kell változtatnia. De semmi sem fontosabb, minthogy a történetet meghamisítsa. Ezen egész tudományos intézetek dolgoznak. A gyermek úgy nevelkedjék, hogy tényleges adathoz egyáltalán ne jusson és tapasztalata a valóságról ne legyen, sőt a hiteles információt rosszhiszemű ellenséges propagandának, a valóságot pedig elavult és meghaladott fikciónak tekintse. A modern állam nem a nép munkájának kizsákmányolásából és nem az alattomos terrorból, hanem elsősorban a dezinformált közvéleményből él. A becstelenségben keletkezett államot csak becstelenséggel lehet fenntartani.”

H. B. Direkt morál és rossz lelkiismeret c. esszéje teljes terjedelmében itt (is) olvasható: www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz1.html#_Toc38959456

(Folyt. köv. – Megyünk tovább)

***

A valóság nyomában: magyarido.blog.hu/tags/val%C3%B3s%C3%A1g

***

Apdét vagy kiegészítés (2009. szeptember 15.):

Schmidt hadnagy kommentárja: Első olvasásra nem igazán értettem, mire is gondolhatott e bejegyzés szerzője, mikor bejegyzése második mondatát leírta („Mondhat akárki bármit (bárki akármit), ez kegyelmi állapot.”). Visszakerestem hát a magyarido.blog.hu régebbi bejegyzései között, bízva benne, megtalálom a választ. Nem kellett csalódnom: magyarido.blog.hu/2009/05/20/napi_elkeserito_es_folderito_20_dik_maj_2009

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/09/14/ami_informal_az_transzformal_1_so_levonas

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

„...attól, hogy én írtam egy verset...”

2009.09.14. 01:20 bbjnick

„(...)
<<Rokkantagyú!>>
<<Rühes!>>
Ily szavak röppentek fel.
(...)”

„Nem értenek meg”

Nos, ez egy nagyon régi történet. Néhány napja (talán csütörtökön vagy pénteken) jutott újra eszembe (hogy milyen körülmények között, az talán érdekes volna, de teljességgel lényegtelen). Elmesélem:

– Írtam egy verset – mondta Z. és letette az asztalra a két sopronit.
– Nohát! – mondtam, miközben az egyik üveg után nyúltam.
– A címe: Nem értenek meg – mondta és leült. Majd, sörét megmarkolva, kissé emelt hangon, épp csak annyira, hogy a kocsmazaj ne nyomja el szavait, belekezdett:

Betértem a borbélyhoz és szóltam – szeliden:
„Kérem, fésüljék meg a fülemet.”
A sima fodrásznak jég villant a szemiben
és az arca, mint a körte, hosszú lett.
„Rokkantagyú!”
„Rühes!”
Ily szavak röppentek fel.
Kuncogás közt zúgtak szitok szelek,
és ho-o-o-o-sszan
hahotázni kezdett egy fej,
úgy hintázva ki a tömegből, mint egy megőszült
hónaposretek.

– Z,. ezt a verset nem írhattad te! – mondtam ellent, nyomban, ahogy befejezte.
– Hogy-hogy? – kérdezte döbbenten.
– Én ezt a verset ismerem.
– És ha ismered? Talán azért ismered, mert te írtad.
– De hát az imént mondtad, hogy te írtad!
– Hja, attól, hogy én írtam egy verset, attól még te is írhatsz. Egészségünkre!
– Egészségünkre!

***

Schmidt hadnagy kommentárja: A bejegyzés szerzője nyilvánvalóan arra céloz (bejegyzésében), hogy a megértéshez édeskevés egy doboz kondenzált ábécé-leves.

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/09/09/nem_ertenek_meg