Kötcse (a)vagy az „eredeti bűn”
2010.07.03. 06:30 bbjnick
10 komment
Nem vagyok européer és nem vagyok demokrata és/vagy A Hard Rain’s a-Gonna Fall
2010.06.30. 05:17 bbjnick
Két hónap nagyon hosszú idő...
Szólj hozzá!
„...az egyéni kezdemény is csupán a hatalom attribútumaival tud gyökeret fogni...” (Prohászka Lajos adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez)
2010.06.24. 15:36 bbjnick
Prohászka Lajos adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
„(...) ...ami a kultúrának magyar földön egészen tipikus bélyeget ad, az kiváltképpen ennek a kultúrának, általában a magyar szellemi életnek hatalmi, vagy tágabb értelemben: politikai meghatározottsága. A magyar szellemi glóbusz (...) jellemzően hatalmi ígérkezésre alakult. (...) ...nálunk egyedül a politika az önmagáért való, autonóm kultúrterület és a kultúrának minden más ága tőle függ és a benne való részesedés arányában érvényesül. A kereszténység felvételétől napjainkig úgyszólván minden mozgás hatalmi szóra történt; az egyéni kezdemény is csupán a hatalom attribútumaival tud gyökeret fogni, mint ahogy a közösségi összetartásnak is, egyszerű és bonyolult formáiban is egyaránt a szervezet, a vezetés, az alkalmazkodás, vagy akár a dekoratív megjelenés önelégültsége nem csak az előfeltevése, hanem éppenséggel a végső lényege. Tét és ellentét - hagyomány és megújulás - egyképp hatalmi indítékokra vezethető vissza. Van ebben kétségkívül valami védekező vonás: azzal, hogy mindennemű alkotótevékenység nálunk általában hatalomhoz kötött, az egész kultúra mintegy az állam- és nemzetfenntartás szolgálatába szegődik. (…)”
(Az idézet forrása: Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. Universum K., Szeged, 1990., 146. p.)
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2010/06/13/prohaszka_lajos_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez
Szólj hozzá!
Három adalék a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
2010.06.05. 01:52 bbjnick
GKC adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
,,»Érvelésünk nem a hitbizonyságon nyugszik, hanem maguknak a filozófusoknak okfejtésein és megállapításain«. Bárcsak minden ortodox tudós olyan higgadt lenne érett megfontolás után, mint [Aquinói Szent] Tamás dühében! Bárcsak minden keresztény hitvédő emlékeznék erre az alapelvre és nagy betűkkel felírná a falra, mielőtt kiszögezi rá tételeit! Szent Tamás haragjának csúcspontján is megérti azt, amit a szigorú ortodoxia sok védelmezője soha nem ért meg. Semmi értelme sincs azt mondani egy ateistának, hogy istentelen, vagy a halhatatlanság tagadójának szemére hányni, mekkora bűnt követ el. Tökéletesen meddő dolog azt képzelni, hogy ha ellenfelemnek bebizonyítom, hogy az én elveim alapján téved, rá tudom bírni arra, hogy beismerje, hogy saját elvei alapján sincs igaza. Szent Tamás nagy példája nyomán áll, vagy legalább is állnia kellene annak az elvnek, hogy vagy egyáltalán nem vitatkozunk, vagy ha igen: ellenfelünk felfogásának síkján érvelünk és nem a magunkén. Erkölcsi érzékünk keretein belül csinálhatunk más valamit az érvelés helyett, de ha vitába bocsátkozunk, »érveléseinknek nem a hitbizonyságokon kell nyugodniok, hanem maguknak a filozófusoknak okfejtésein és megállapításain«. Ez a valódi értelme annak a mondásnak is, amelyet Szent Tamás nagy barátjának, Szent Lajos francia királynak tulajdonítanak és amelyet felületes emberek a fanatizmus iskolapéldájaként szoktak idézgetni. A mondás így szól: Vagy úgy vitatkozom a hitetlennel, mint igazi filozófus a filozófussal vagy pedig »testébe döföm kardomat, amilyen mélyen csak bírom«. Az igazi filozófus lesz az első (még ha az ellenfél táborába tartozik is), aki elismeri, hogy Szent Lajos itt tökéletesen filozófus módjára gondolkozott.”
Részlet Gilbert K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás c. munkájából (Olvasható, letölthető a PPEK-oldalain is: www.ppek.hu/k464.htm)
Molnár Tamás adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
„(...)
(...) Konfliktusra hajlamos természetéből fakadóan a civil társadalom magától nem képes megalkotni az erkölcsöt, mivel akkor kolostorra hasonlítana. Ahhoz, hogy a civil társadalom létezzen és foglalkozni tudjon mérhetetlen mennyiségű ügyletével, az erkölcsnek és a korlátozó fegyelemnek kívülről kell számára érkeznie, parancsok formájában rögzülve tagjainak tudatában. E cél érdekében a civil társadalom felett állóknak és elsőbbséget élvezőknek kell elismerni azokat az intézményeket, melyek a dolgok természeténél fogva e feladattal (a fegyelem kialakításával) vannak megbízva. Nem újabb érdekkonfliktusról van szó, mert az eredmény a közösség jobb egyensúlyi helyzete lesz.
Nem kétséges, hogy a mára hegemón helyzetbe került civil társadalom erkölcs helyett középszerű szentimentalizmust hozott létre. Az uralkodó erkölcs, mely a mindennapi élethez kapcsolódik, és az a dolga, hogy igazolja a végeredményben egoista érdekek működését, megelégszik színlelt altruista érzelmekkel, melyeket elborítanak a divatos magatartást dicsőítő szlogenek. Kortársaink valójában csak a civil társadalom kereskedelmi ténykedéseivel képesek megbirkózni, azzal nem, ami a civil társadalmat meghaladja. Erkölcsi perspektívák úgyszólván nincsenek, most az állam és az egyház funkcióit a civil társadalom vállalta magára. Így az a benyomás keletkezik, hogy a bőség teljes, hiszen a civil társadalom egyszer s mindenkorra megfogalmazta a maga vallását, a maga végrehajtó hatalmát, a maga illemtanát és a maga törekvéseit. A többi intézményt és hatóságot épp csak hogy megtűrik, igazság szerint belülről már felemésztődtek és kiüresedtek. Következésképp meg vagyunk fosztva a hittől, az erkölcstől, nem vagyunk tudatában a korlátoknak, és -- ahogy számos szerző mondja, René Guénontól Louis Dumont-ig, Henry Corbintől Marcel Gauchet-ig -- elvették tőlünk a szentet, azaz a spirituális magot, mely nélkül a társadalom csak üres héj. Meglehetősen komikus, és ugyanakkor jelképértékű, hogy ez a héj lebeg az űrben, melytől még Pascal libertinusainak is meg kellene rémülniük, utasai viszont abban a hitben ringatják magukat, hogy meghódítják az ott lévő egyéb világokat, és gyarmatosítják őket előregyártott szemetükkel. Hozzátenni még egy »világ«-ot a miénkhez, amikor azt is éppen most semmisítjük meg! Ezért hajítjuk szemétre a múlt összes kozmológiáját.
(...)”
Részlet Molnár Tamás A liberális hegemónia c. munkájából (Olvasható itt, letölthető innét: www.ppek.hu/k99.htm)
Hamvas Béla adaléka a „Nemzeti Együttműködés Rendszeré”-hez
„(...)
Akár meglepő, akár nem, de mindenesetre tény, hogy ezen az egzisztenciális középen, a morál és a biosz között, az életet beszennyező tettekről csak a magas és fejlett hagyománnyal rendelkező népek szereztek tudomást, csak Kína és India, Görögország és Róma, újabban Franciaország és Anglia. Ha a kultúrának egyáltalán van definíciója, csak az lehet, hogy egy népnek van-e mértéke nemcsak arra, hogy mi az erkölcsi jó és rossz, hogy mi az egészséges és beteg, hanem arra is, hogy mi az, ami a közös életet tisztítja vagy beszennyezi. És ami a kultúrnépek életét jellemzi, hogy a beszennyezés ellen tudatosan védekezni képesek. Hogy Kínában és Indiában az egzisztenciális érzékenység erre meg volt, az köztudomású, de az is, hogy a görögök és a rómaiak irodalma is tele volt figyelmeztetéssel, hogy az embert a közvetlen veszély nem a bűnök, hanem az egzisztenciális korrupció felől fenyegeti. A franciáknál a moralisták, az angoloknál a szatirikusok tartózkodtak azon az őrhelyen, ahonnan az élet tisztaságára felügyelhettek és mindenkit már elég korán megtanítottak arra, hogy a korrupt ember ellen miképpen védekezzenek. A kulturálatlanságot pedig éppen minden népnél és korban az jellemezte, hogy az ember védtelen volt — nem a bűnök ellen, amelyekről a büntetőtörvénykönyv paragrafus-szerűen intézkedett —, hanem a korrupt ember hitványsága ellen, és nem volt mértéke a gorombaságra és a tapintatlanságra, az indiszkrécióra és a tolakodásra és a pimaszságra és az álnokságra és azokra az árnyalatokban nehezen meghatározható aljasságokra, amelyek az emberi életet a bűnöknél sokkalta mélyebbről veszélyeztetik. Kultúra hiánya elsősorban annyit jelent, hogy az ember a huncuttal és a cudarokkal szemben védelem nélkül van. A közösséget nem tanították meg arra, hogy elszigetelje őket. Az emberek félnek tőlük és engednek nekik, és meghunyászkodnak és félrehúzódnak, csaknem csodálják őket. Morális bűncselekmény itt sincs több, mint más népeknél. De az élet színvonala elrettentő. Mert a bűn az erkölcsi rend olyan brutális megsértése, amely ellen minden nép védekezni tud. Az életet beszennyező egzisztenciális korrupció ellen a kulturálatlan nép tehetetlen. A kis zsiványoknak és szélhámosoknak, az alattomos furakodóknak és a nagyszájú hencegőknek, a fondorlatos handléknak és a nyegle becsteleneknek reménytelenül ki van szolgáltatva.
(...)”
Az idézet forrása: hamvasbela.org/szavak/direktmoral.html
(A bejegyzések) Innét magyarido.blog.hu/2010/05/17/gkc_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez
És innét: magyarido.blog.hu/2010/05/21/molnar_tamas_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez
És innét: magyarido.blog.hu/2010/05/30/hamvas_bela_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez
Szólj hozzá!
Kötcse n+/-1. („Történelmi tett volt a forradalmi hangulatot becsatornázni a demokráciába.”)
2010.06.05. 00:40 bbjnick
„(…)POLONIUSFönséges úr, újságot mondok.HAMLETDe uram, én mondok újságot önnek.»Hogy Roscius volt Rómában szinész« -POLONIUSSzínészek jöttek, fenséges úr.HAMLETTerefere!POLONIUSBecsületemre...HAMLET»Minden szinész szamáron járt« -POLONIUSA legjobb játékosok a világon; mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, pásztori, vígpásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok.(…)”