„(…) Emlékszem, egyszer egy sikeres kiadóval sétáltam. Olyasféle megjegyzést tett, minőt már azelőtt is sokszor hallottam, s csakugyan, e megjegyzés a modern világ mottója lehetne. Nyilván többször halottam a kelleténél, s egyszeriben rájöttem, hogy nincsen veleje. A kiadó ezt mondta valakiről: »Ez az ember még sokra viszi; hisz önmagában.« Jó emlékszem, hogy miközben szavaira felütöttem a fejem, tekintetem megakadt egy omnibuszon, s rajta megpillantottam az írást: »Hanwell*«. És így szóltam a kiadóhoz: »Megmondjam-e önnek, hol vannak azok az emberek, akik leginkább hisznek önmagukban? Tudom, hol vannak. Ismerek embereket, akik százszorta jobban hisznek önmagukban, mint Napóleon vagy Caesar. Tudom, hogy merre világol a biztonság és siker állócsillaga. El tudom vezetni önt a Felsőbbrendű ember trónusához. Azok, akik igazán hisznek önmagukban, mind a bolondokházában vannak.« A kiadó erre szelíden megjegyezte, hogy szép számmal akadnak olyan emberek, akik hisznek magukban és még sincsenek a bolondokházában. »Igaza van, nincsenek – vágtam vissza – s ha valaki ismeri őket, hát ön az!« A részeges poéta, akinek silány tragédiáját nem fogadta el – hitt önmagában. A roskatag miniszter, aki elől hálószobájába rejtőzött, mert nem kívánt megismerkedni legújabb hőskölteményével – az is hitt önmagában. Ha nyomorúságos individualista filozófiája helyett üzleti tapasztalataira hagyatkoznék, belátná, hogy az önmagunkban való hit legnyilvánvalóbb jele a hitványságnak. Színészek, akik nem tudnak játszani, hisznek önmagukban; és szintúgy az adósok, akik nem tudnak fizetni. Közelebb járna az igazsághoz, ha azt mondanánk, hogy az ember biztosan elhibázza a dolgot, ha nagyon hisz önmagában. A teljes önbizalom: nem csupán bűn; a teljes önbizalom: gyengeség. Tökéletesen hinni önmagunkban: hisztérikus és babonás hit, annyi, mintha Joanna Southcote**-ban hinnénk; s az ilyen emberek arcára van írva, »Hanwell«, világosabban, mint az omnibusz oldalára. Kiadó barátom minderre mély és hatásos választ adott: »Nos, ha az ember nem hisz önmagában, hát akkor kiben higgyen? « (…)”(Részlet Chesterton Igazságot!-jából – a Világhálón is olvasható, sajnos, csak angolul; (többek között) itt: www.gutenberg.org/etext/130)
Chesterton adaléka a „józan ész” kérdéséhez
2010.08.02. 05:02 bbjnick
2 komment
A „józan ész” nevében (H’á’sz’n!) (Vázlat)
2010.07.23. 08:02 bbjnick
„(…)(…) …azok az országok tudják a gondokat megoldani, ahol létrejött a társadalmi-politikai paletta közepe felé egy nagy és erős közösség. Az ideológiai kérdések oda kerültek ahová valók, a »filozófusok asztalára«, helyüket a józan ész foglalta el. Meglátása szerint az elmúlt évtizedben azok az országok voltak sikeresek, ahol létrejött egy erős centrumközösség, és amely képes volt a gyökeres változtatásokat véghezvinni. Orbán Viktor az elmúlt 56 nap jelentőségét abban látja, hogy ugyanez a folyamat hazánkban is megtörtént, megszületett a Nemzeti Centrum. Ennek köszönhetően az Országgyűlés is más, a »cselekvés helyszíne lett« mára.A miniszterelnök a továbbiakban szólt arról, hogy a Nemzeti Centrum a józan ész közössége, amely mindenki felé nyitott és szabad. (…)(…)”
„– Elb*szták! Nem kellett nekik két hónap, hogy elb*sszák! – így Z.
– Ugyan, Z.! – jegyeztem meg mosolyogva.
– Tudom, hogy mit beszélek!
– Tudod, hogy mit beszélsz?
– Jó, nem tudom, de azt tudom, hogy ő sem! (…)”
1. Eddigi életem első felét a Kádár-rendszer haramiatanyáján, második felét pedig a „rendszerváltás rendszerének” ócska kuplerájában izmoztam végig. Nincsenek illúzióim a hatalom (mint olyan) természetéről. Ideológiailag is meglehetősen képzett vagyok, számtalanszor arcon lettem f*sva mindkét ideológiai alapú diktatúra – úgy a kádárvilág marxizmus-leninizmusának, mint a „rendszerváltás rendszere” liberális demokráciájának – minden mérges mocskával. Engem már csak az visz be az erdőbe, akivel én is be az akarok menni. És, ennyi év abesszin makaózás után, engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam: ezt a mostani, ezt a legújabb kört se’ testem, se’ lelkem nem kívánja!
19 komment
„A nép és hazánk érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből.” („Magyar testvérek! Miénk az igazság! Győzni fogunk!” (Z. emilje))
2010.07.23. 07:53 bbjnick
Szólj hozzá!
...arra, hogy a szöveg nem volna teljes (...), az oldalszélen található hiányos eredeti oldalszámozáson kívül, semmi sem utal... (Rövid széljegyzet(ek) a Széchenyi-évhez (2010. július 1.))
2010.07.03. 13:00 bbjnick
„Széchenyi életében nincs semmi, amiért annyira kellene szeretnünk, mint a Blick.”
Rövid széljegyzet(ek) a Széchenyi-évhez (2010. július 1.)
„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványúl sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!”
Garay János: AZ ÁRPÁDOK. VEZÉRHANG (részlet)
1. Németh László 1942-es nagy Széchenyi-tanulmányát (a Széchenyiről valaha írt, gyanítom, legtisztességesebb és legihletettebb dolgozatot) kerestem a Világhálón. Tudtam, hol keressem. A Németh-életműsorozat (a „rózsaszín sorozat”) Az én katedrám című kötetének harmadik, 1983-as kiadása tartalmazza a munkát (annak idején itt olvastam én is), tehát ennek a tanulmánygyűjteménynek a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain megtalálható digitalizált változatát „nyitottam meg” (itt: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=1006&secId=96998). Meglepetten tapasztaltam, hogy a Széchenyi-tanulmánynak se híre, se hamva. Az én katedrám digitális változatának forrásaként az 1983-as kiadást jelölik meg, de arra, hogy a szöveg nem volna teljes (mint ahogyan nem az, több fontos tanulmány is hiányzik belőle), az oldalszélen található hiányos eredeti oldalszámozáson kívül, semmi sem utal.
Ezután vadászatra indultam a Széchenyi-tanulmány után: azt nem merném kijelenteni, hogy a Világhálón nem érhető el ez a szöveg, de hogy én hosszas keresgélés után sem találtam meg, azt határozottan (igen).
2. A Hunnia Széchenyi egyik legfontosabb műve. 1834-ben kezdte el írni, majd 1858-ban (a Bach-rendszer németesítő törekvései elleni tiltakozásként) újra elővette és kiadatta. E kiadás köteteit a korabeli kormányzat nyomban le is foglalta. Azt nem merném kijelenteni, hogy a Világhálón nem érhető el ez a szöveg, de hogy én hosszas keresgélés után sem találtam meg, azt határozottan (igen).
3. Széchenyi 1844. október 1-én felszólalt a főrendiházban a magyarországi zsidóság emancipációjának témájában. A beszéd szövege gyakran hivatkozások tárgya. Ma a Világhálón teljes terjedelmében egyetlen helyen olvasható: az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékének oldalán, Komoróczy Géza Források és dokumentumok a zsidók történetéhez Magyarországon (Szöveggyűjtemény) című munkájának (MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Bp. 2005.) „netes” változatában (itt: www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_105.pdf). Tekintve, hogy Széchenyi István sem asszír, sem zsidó nem volt, hanem…
4. Idén 150 éve, hogy elhunyt a „legnagyobb magyar”. A jelentős évfordulóhoz, természetesen, Emlékbizottság is dukál (www.szechenyiemlekbizottsag.hu). A Bizottság honlapján egy „oldaldobozból” megtudhatjuk, hogy, aki Széchenyi műveit szeretné olvasni, az egy bizonyos Logod Bt. nevű kiadó által megjelentetett CD-ROM-ról megteheti (megrendelhető postai utánvéttel 11000 HUF+postaköltség). (Ehhez nem tudok szalonképes kommentárt fűzni.)
***
Két rövid részlet két, a Világhálón nem olvasható műből:
Részlet a Hunniából, Széchenyi Magyarország nemzetiségeihez intézett szózatából: „Mi magyarok férfiúi határozottsággal elszántuk magunkat arra, hogy nemzetünket zsibbasztó bilincsei közül mindenáron vagy kiszabadítjuk, vagy virágtalan létünket csatatéren vagy akárhol veszni hagyjuk. És akkor jaj nektek és a Hazának! Habár győztesek lesztek is – mit soha nem hiszünk – még estünkben is halálos fogással ragaszkodván hozzátok, velünk együtt fogtok dűlni a számunkra Tiáltalatok nyitott sírgödörbe. S akkor kénye szerint dúlhatja majd a hont a soha nem látott kaján irigység.”
Részlet Németh László Széchenyi-tanulmányából: „Széchenyi életében nincs semmi, amiért annyira kellene szeretnünk, mint a Blick*. Hogy védi táblabírástól, betyárostól azt az emberséges (nagyképű szervezetek nélküli szervezett), forradalom előtti Magyarországot, amelynek nem volt őnála nagyobb korholója! Vele is az történt, ami sokakkal, a méltatlan Európa züllése tanította meg fajtáját becsülni.”
*Blick: Egy pillantás a névtelen visszapillantásra (Ein Blick auf den anonymen Rückblick). A Beöthy-féle Széchenyi-válogatottban – ha nem is teljes egészében, de – megtalálható – pl. itt: www.mek.oszk.hu/06700/06766/index.phtml#
Folyt. köv.
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2010/07/01/rovid_szeljegyzet_ek_a_szechenyi_evhez_2010_julius_1
