Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Ez a mostani (béke)menet jó alkalmat szolgáltat(hatna) arra, hogy ezt (most) valamennyien jó(l) (alaposan) végiggondoljuk! (...a közéleti (köz)beszéd még soha nem volt olyan mélyen, mint manapság...)

2012.02.10. 00:01 bbjnick

 
1 jegyzet

Én amióta erről (ú. é. arról) képet tudok alkotni (ezerkilencszázhetvenben születtem, szóval nem tegnap óta), azóta a közéleti (köz)beszéd még soha nem volt olyan mélyen, mint manapság. Egy ideje gondolkozom azon, hogy miért is van ez így(?); szerintem, mostanára, nagyjából-hellyelközel összeállt bennem a válasz.

Magyarországon a „köz”-ről való gondolkodásnak mindig is (ú. é. az elmúlt 20-30-40-50-60-70-akárhányisazamennyi évben) két karakteres módja volt: egy keresztény-nemzeti és egy balos (balliberális). Mára ez megváltozott: a F*desz hatalomtechnikai megfontolásokból (melyek náluk rendre mindent fölülírnak) „dialektizálta” a keresztény-nemzeti gondolatot (lásd: „kötcse”) és ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítette azt. Él és visszaél (a F*desz) a keresztény-nemzeti tradícióval (ill. (önkényesen) annak egyes elemeivel), de éltetni már nem szándékozik/nem képes (azt). Most kezd létrejönni (a) kultúránkban egy generációs hiátus (most lép „közéletileg értett” korba az első generáció, akik számára a keresztény-nemzeti hagyomány és gondolat --- akár azonosul(nak) azzal, akár elveti(k) azt --- már nem nyilvánvaló(ság), nem a „csomag” evidens része), amelyet (a generációs hiátust), a Fidesznek, mint deklaráltan keresztény-nemzeti erőnek, minden módon és eszközzel kipótolnia-kijavítania kellene (igyekeznie) --- ehelyett, látjuk, módszeresen „hizlalja” azt.

Ez a mostani (béke)menet jó alkalmat szolgáltat(hatna) arra, hogy ezt (most) valamennyien jó(l) (alaposan) végiggondoljuk!
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2012. január 26.:
 
 
 

Szólj hozzá!

A szövegek tökéletesen értelmezik egymást (Olvasom: „Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is...”)

2012.02.03. 00:01 bbjnick

Olvasom: „Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat (...)

Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.

Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.

A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni.

Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.

A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.

Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök

Magyar Kurír” (Innét: www.magyarkurir.hu/hirek/szekely-janos-puespoek-hazankat-ero-tamadasok-okairol)


Olvasom: „(...)

Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket.

Ha valaki világnézetileg semleges államot akar, amelyben higgadt és udvarias, demokratikus elkötelezettségű szakpolitikusok intézik az ország ügyeit, és amelyben békén hagyják a civil társadalmat, akkor a katolikus egyházat ki kell irtani a közéletből. Ha megbukik az Orbán-rendszer, nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi okozta ezt a borzalmas pusztítást, ami eddig történt, és ami még előttünk áll. Ha sikerül a katolikus mételyre ráébreszteni a magyarokat, hogy ők állnak a gyűlölködés hátterében, ők teszik tönkre az országot, akkor olyan vezetőkre, olyan miniszterelnökökre van szükség, akik az ideológiai vitákat, világnézeti szabadságot a civilszférában tartja. Nincs szükség hitetőkre, »karizmatikus« hazudozókra, nem kellenek bálványok, népmegváltók, akik ideológiai és világnézeti alapon magyarokra és nem magyarokra osztják az országot. Olyan szakpolitikusok kellenek, akik korrekt módon igazgatják a közügyeket, a magánszférában pedig megvédik a lelkiismereti, a világnézeti, a kulturális szabadságot és sokszínűséget.

A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból. Menjen a pokolba.” (Innét: nepszava.com/2012/01/velemeny/bartus-laszlo-a-bajnai-jelenseg.html)


Nem kommentálom. A szövegek tökéletesen értelmezik egymást.

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/01/18/olvasom_gyakran_megtortenik_a_tortenelemben_hogy_ha_feltunik_a_vilagossag_akkor_megjelenik_vele_szem

Szólj hozzá!

Az igazság a „liberális konszenzus” ügyében (a)vagy nem az a(z alap)kérdés, hogy joga van-e az anyának döntenie (a) magzat(a) sorsa felől(?), hanem az, hogy (emberi lény) személy-e a magzat(?)

2012.01.31. 17:01 bbjnick

 
1 jegyzet

A jegyzet közvetlen előzménye itt: magyarido.blog.hu/2012/01/14/a_lek_a_barkan

A „liberális konszenzus” azt mondja, hogy „a »liberalis konszenzus« nem azt mondja, hogy a liberalis velemenynek van igaza, hanem azt, hogy ha nincs egyertelmu igazsag a temaban, akkor ne egy konzervativ , komplexusos, igazsagbajnok ujsagiro dontson pl. az abortuszrol, hanem mondjuk az az anya, akit erint. nem azt mondja, hogy tamogasd az abortuszt, hanem h ne szolj bele, ha egyszer semmi kozod hozza.” (Idézet innét: mandiner.blog.hu/2012/01/12/gyuloletbeszed_konszenzusdiktatura/fullcommentlist/1#c15506337)

Ezzel szemben, az igazság az, hogy kétszeresen (legalább kétszeresen) is problematikus ez a megközelítés. Először is, mert nem az a(z alap)kérdés, hogy joga van-e az anyának döntenie (a) magzat(a) sorsa felől(?), hanem az, hogy (emberi lény) személy-e a magzat(?). Ezért, ha deklarálom, hogy az anyának joga van döntenie magzata sorsa felől, azzal indirekt módon eldöntöttem az alapkérdést is, tehát, a konszenzust meg/kikerülve áttoltam/áterőszakoltam (a) véleményemet (konszenzusterrort/véleménydiktatúrát/véleményterrort/konszenzusdiktatúrát --- vagy ahogy tetszik --- gyakoroltam) a kérdésben. Valamint, ha a döntés jogát az anya és kizárólagosan az anya jogaként deklarálom, ugyancsak eldöntöttnek tekintem az alapkérdést, hiszen eleve (még mint lehetőséget is) elvetem (nem létezőnek tekintem) a magzat jogát arra, hogy önnön élete felett rendelkezzen (s ezzel, (ismétlem, tehát) hangsúlyozom, indirekt módon eldöntöm az alapkérdést is, tehát, a konszenzust meg/kikerülve áttolom/áterőszakolom (a) véleményemet (konszenzusterrort/véleménydiktatúrát/véleményterrort/konszenzusdiktatúrát --- vagy ahogy tetszik --- gyakorolok) a kérdésben).
 
 
 

Szólj hozzá!

Nyilván... (A lék a bárkán)

2012.01.31. 16:54 bbjnick

 
„(...) 2. Ne ölj, ne törj házasságot (vö.: Mt. 19,18), gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami felebarátodé (vö.: Kiv. 20,17)! 3. Ne esküdj, hamis tanúságot ne tégy, ne rágalmazz, ne emlékezzél a rosszra (Mt. 5,33, 19,18)! 4. Sem gondolkodásod, sem nyelved ne legyen kettős; a kettős nyelv ugyanis a halál csapdája. 5. Szavad ne legyen hazug, se üres, hanem tettekkel teljes! 6. Ne légy kapzsi, rabló, képmutató, se gőgös, se gonosz! Ne forralj gonosz tervet felebarátod ellen. 7. Ne gyűlölj senkit, de egyeseket feddjél meg, másokért könyörögj, ismét másokat pedig tulajdon lelkednél jobban szeress. (...)”
 
(Részlet a Didakhéból)
 
 
Ültünk Z.-vel egérszagú kazánházukban („Egérszagú vagy te, b....d!” – mondaná Z., ha olvasná e sorokat), bagóztunk, söröztünk. Mióta a demokratikus tudatzavarra játszó politikai manipuláció – egy, az „alkotók” és a sújtottak méltóságát egyaránt sebző, ostoba, mert betarthatatlan és betartathatatlan, alkotmányellenes törvénnyel – kiüldözött minket kedves kocsmánkból, azóta ide húzódtunk vissza – no, ezt nem panaszként mondom(!), ideális hely ez a révedésre, s, nemkülönben, a „konspirációra”.

Mondom, ültünk, merengtünk, ki-ki a maga sörébe, cigarettájába, gondolataiba és leharcolt kempingszékébe mélyedve, amikor a kis ablakon keresztül az előttünk rogyadozó, ócska összecsukható-szétnyitható asztalkára (rá)sütött a Nap.

– Milyen király máʼ! – jegyeztem meg, a beáradó fényre utalva.

– Az – válaszolta Z.

Ez a mélyenszántó dialógus valamit megmozdított (mi több: elindított) bennem, úgy éreztem, szó szót kíván.

– Z., emlékszel te a Didakhé*-ra? – kérdeztem.

– Nyilván! – így Z.

– És azt tudod-e, hogy már Kr. u. 150 körül létezett?

– Nyilván! – így Z.

– S, tudod-e, hogy min törtem mostanában a fejemet?!

– Nyilván megmondod! – így Z.

– A Didakhé által (is) lefektetett kétezer éves általános erkölcsi szabályok (akarom mondani: törvények) közül egyetlen egy van, amelynek megszegését nem büntetik a hatályos törvények. Meglepő, nem?! Még a paráznaság vagy a varázslás is, ha közszemérmet sért, anyagi haszonszerzéssel történik vagy megtévesztést szolgál, úgy értem, bizonyíthatóan csalás, akkor (az is) a büntetőjog hatálya alá esik. Egyetlen egy van, ami nem!

– Nyilván, a magzatgyilkosság! – így Z.

– Nyilván?!

– Nyilván, hiszen az a lék a bárkán! – így Z.

– Nyilván!!! – így én.

Hát, így.
 
 
Széchenyi Julietta nevű bögösorrú csónakja és a Desdemona nevű bárka a Dunán az 1830-as években. A kép forrása a Zinternett
 
 ÷ ÷ ÷

*„Didakhé tón dódeka aposztolón (gör. ‚a 12 apostol tanítása’): az →apostoli atyák korának dokumentuma, a legrégibb ránk maradt →egyházi rendtartás...” Bővebben itt: lexikon.katolikus.hu/D/Didakh%C3%A9.html És itt: www.magyar-kozosseg.com/Bibliakor/didakhe.pdf
 
 
 

Szólj hozzá!

...indokaiban hazug, szándékaiban aljas

2012.01.31. 00:01 bbjnick

 
(...épp ezért a birodalmi támadást ellene (ellenünk) (úgy értem: a Nyugat részéről ellenünk irányuló támadásokat) a magyar nemzet szuverenitása elleni agressziónak tartom, ami indokaiban hazug, szándékaiban aljas)
 
1 jegyzet

Orbánnak (én) 1990 óta kíméletlen kritikusa vagyok.
 
Orbán jelenlegi rendszerét kifejezetten veszélyesnek tartom: ... (...) Ha ott ülnék Szoboszlón (...) nagyon nyomorultul érezném magam és az első adódó alkalommal lelécelnék arról a frakcióülésről. Sétálnék a hűvös szoboszlói éjszakában, cigarettáznék és az a képtelen meglátásom támadna, hogy „a rendszerváltás rendszerét” nem (is) buktatta meg „a mi fülkeforradalmuk” („mi” alatt a Fidesz-KDNP-frakciószövetség tagságát értem, mert (hiszen) most képzeletben úgy sétálok a hűvös szoboszlói éjszakában, mint a frakcióülés egyik résztvevője), hanem, ha lehet, most jár csak igazán csúcsra. Igaz, hogy kidobtuk „a rendszerváltás rendszerének” léghajójából a – doktriner – liberalizmust, mely mint hatalomtechnikai eszköz végletesen elhasználódott, s csak felesleges ballasztként – holtsúlyként – terhelte a rendszert, de ezzel nemhogy megszabadultunk – volna – a rendszer doktriner demokratizmusától (is), hanem éppen hogy felszabadítottuk, megerősítettük azt. „Ezek után nincs az az Isten, ami megállíthatna minket!” – hasítana belém. – „Népet ennél/annál jobban nem lehet kiszolgáltatni »demokratikus politikai elitjének«, mint ahogyan Miniszterelnökünk Kötcsén installálta számunkra a hatalmat!” (...) ...
(magyarido.blog.hu/2011/09/09/europa_legstabilabb_politikai_rendszere_kotcse_hajduszoboszlo_kotcse)
 
De azzal vádolni (és az alapján támadni) Orbánt, hogy nem volna demokrata, azt képtelen és aljas hazugságnak tartom! Mi az hogy, nagyon is (demokrata), túlságosan is demokrata!
 
Épp ezért a birodalmi támadást ellene (ellenünk) (úgy értem: a Nyugat részéről ellenünk irányuló támadásokat) a magyar nemzet szuverenitása elleni agressziónak tartom, ami indokaiban hazug, szándékaiban aljas.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása