bbjnick (meg)írja...

 

 

„Kisfilm[ek] arról, hogy miért ciki rasszistának lenni.” (mandiner.hu/cikk/20120220_a_rasszizmus_szivas)

 

  

 A „kisfilmek” megtekinthetők

itt: www.youtube.com/watch?v=OJE6PGzoZLA
itt: www.youtube.com/watch?v=7nUFulGag5I
itt: www.youtube.com/watch?v=SWwvE5DsJIc
és itt: www.youtube.com/watch?v=XMjVDz3LEM4
 

 

Ezek a „reklámklipek” előítéletes, uszító propagandafilmek. ...és netto rasszisták! Azt sugallják (ill. nem is sugallják, hanem nyíltan propagálják) a cigányoknak, hogy a magyarokkal szembeni előítéleteik és/vagy agressziójuk indokolt és jogos. Akik ezeket a filmeket készítették (azok) bűnözők, a legmocskosabb, legaljasabb fajtából, börtönben a helyük. (mandiner.hu/cikk/20120220_a_rasszizmus_szivas#comment974547)

 

Egy rendes országban már rég a rendőrség és az ügyészség foglalkozna ezekkel az uszító propagandafilmekkel! Csodálkozom, hogy még senki sem jelentette fel az „alkotókat”! Persze, már eleve, hivatalból, feljelentés nélkül is el kellett volna kezdeniük a hatóságoknak a vizsgálatokat... (delphoijosda.blog.hu/2012/02/16/xii_35/fullcommentlist/1#c15878338)

 

 

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/02/21/a_rasszizmus_szivas

 

 

Tisztelt dékán úr!

 

Mint katolikus keresztény, az Egyház (reményei szerint hű) tagja fordulok Önhöz és kérem megnyugtató válaszát.

 

Nemrégiben, mezei hírolvasóként, a Világhálón való böngészés közben több virtuális fórumon is egy e-mail másolatával találkoztam, mely e-mail – állítólagos – szerzője Ön. Az e-mail – többek között – arról tájékoztatja címzettjét, hogy (idézem „Önt”): „Ígéretemnek megfelelően lefolytattam egy eljárást *** [a nevet személyiségi jogi megfontolásokból töröltem az idézetből] tanár úr ügyében. Az óraadó oktatóval szembeni vizsgálat január végén bizonyítottság hiányában lezárult. Az álnéven történt publikálás nem bizonyítható, azt csak az elkövető beismerése eredményezhetné - ez viszont nem következett be. A sajátos helyzetben tehát úgy ítéltem meg, hogy februártól kezdve az óraadó kolléga által jegyzett kurzusokat célszerűbb és mindenki számára megnyugtatóbb más oktatókkal biztosítani.”

 

Az e-mail tartalma megdöbbentett. Az e-mail-t idéző kommentelő nickneve alapján – állítólagos – válaszát össze tudtam kapcsolni az ú. n. „@tölgy-üggyel”, amely az én szememben – és, gondolom, ezzel rajtam kívül számosan lehetnek még így – az utóbbi idők egyik legfelháborítóbb, legképtelenebb és legaljasabb „virtuális” lejáratókampánya volt.

 

Kérem tehát, úgy is, mint köztiszteletben álló intézményvezető tanárt és közismert tudóst és úgy is, mint katolikus testvéremet, nyugtasson meg engem – és a hozzám hasonlóan aggódókat –, hogy a hivatkozott e-mail szerzője nem Ön és az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak! Kérem, nyugtasson meg, hogy egy „nicknéven” megfogalmazott állítólagos vélemény miatt, – s különösen – névtelen feljelentés alapján, a bizonyítás kényszere nélkül, Ön szerint sem lehet ma senkit nyilvánosan megbélyegezni, zaklatni, meghurcolni, erkölcsileg és egzisztenciálisan ellehetetleníteni! S, kérem, nyugtasson meg, hogy Ön szerint is nagyon komoly veszélyt jelentene valamennyiünk számára, ha a katolikus értelmiségi elit alantas politikai manipulációk, a társadalom nyugalmát és békéjét megmérgezni törekvő gonosz szándékok eszközévé és játékszerévé válna!

 

 

Megnyugtató válaszának reményében üdvözli Önt:

bbjnick

 

u. i.

A levelet elküldöm a „sajtó”-nak is.

 

***

 

(A levelet elküldtem Botos Máté PPKE-BTK dékánnak és Rajcsányi Gellért (ergé) főszerkesztő-helyettesnek (mandiner.hu).)

 

A levél megjelent: mandiner.hu/cikk/20120211_nyilt_level_botos_mate_urnak_a_ppke_btk_dekanjanak

 

***

 

 

Nocsak!

 

MAKért - hallgatók Molnár Attila Károly mellett: www.facebook.com/pages/MAK%C3%A9rt-hallgat%C3%B3k-Moln%C3%A1r-Attila-K%C3%A1roly-mellett/325813437461327

 

 

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/02/12/kerem_nyugtasson_meg_engem_es_a_hozzam_hasonloan_aggodokat_1

 

Kiült fotőjömből a világ ütőerének lüktetését figyelem. A tévé közvetíti az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által szervezett vitát. A téma: The situation in Hungary. (A „magyar helyzet”! — Csak az a történelmi tapasztalat ne volna! Mert, ugyan, mire is számíthatunk mi, ha egy nemzetközi szervezet a „magyar helyzetről” kezd tárgyalni?!)
 
Ülök és figyelek, nagyon figyelek, mert a képviselők hangja és az őket tolmácsoló szinkrontolmácsok hangja, nagyjából, egyforma hangerővel szólal meg a közvetítésben; így sem az egyik, sem a másik nem érthető tisztán. De, mivel nagyon figyelek, tudom követni az eseményeket.
 
Figyelmesen követem az eseményeket, eddig a pontig:
 
„A holland biztos [Neelie Kroes, az Európai Bizottság elnökhelyettese] arra kér egyértelmű választ, hogy a kormány kér-e átfogó véleményt az Európa Tanácstól (ET) a magyar médiajogszabályok módosításainak megfelelőségéről és azok végrehajtásáról, továbbá elfogadja-e és gyakorlatba iktatja-e az ET majdani ajánlásait. Navracsics Tibor [magyar miniszterelnök-helyettes] igennel válaszol, hozzátéve: persze csak akkor, ha ezek az ajánlások nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és alkotmányossággal. Kroes erre - az EP-bizottság számos képviselőjének tetszésnyilvánítását is kivívva - azzal reagál, hogy a válasz nem ugyanaz, mint amit a kormányfőhelyettes korábban négyszemközt mondott neki ugyanerről. Navracsics Tibor ezt követően jelzi: ő a magyar alkotmányra esküt tett képviselőként volt kénytelen megfogalmazni ezt a fenntartását, egyébként pedig nem feltételezi, hogy az ET a magyar jogrendszerrel ellentétes ajánlásokat tesz”. (Az MTI tudósítása nyomán. Forrás: mandiner.blog.hu/2012/02/09/ep_vita_mire_kotelezheto_magyarorszag)
 
Ennél a pontnál megdöbbenek, majd elképedek, majd felháborodok. Mi történik? Az Európai Bizottság elnökhelyettese azt követeli a szuverén magyar állam miniszterelnök-helyettesétől, hogy tegyen ígéretet, még meg sem fogalmazott, európatanácsi ajánlások végrehajtására, kötelezze el magát, az ajánlások ismerete nélkül, magyar jogszabályok azokhoz való hozzáigazítására. Majd miután a miniszterelnök-helyettes erre nem hajlandó, az elnökhelyettes, a világ nyilvánossága előtt, megszégyeníti őt.
 
Megtelik a szám, az orrom „pártbizottság”-ízzel-szaggal. Mint akit kisdiákként nem egyszer fegyelmezett (ütött) meg úttörővezető-tanár, mint akit nagydiákként nem egyszer „világosítottak fel”, „utasítottak rendre”, „igazítottak el” kisz- és pártkáderek, pontosan ismerem az Érzetet s az Érzést, az agyam, az idegrendszerem, a zsigereim, míg élek, megőrzik (s nem ritkán akaratlanul is felidézik) a tapasztalatot.
 
„Pártbizottság”-ízzel-szaggal tele szájjal és orral ülök és bámulom a képernyőn a pulpituson pöffeszkedő EU-korifeusokat, de már nem őket látom, hanem a megyei pártbizottság funkcionáriusait, akik minden „erejükkel”, „képességükkel” és „figyelmükkel” a „határozat” végrehajtásán dolgoznak.
 
 
Gazdag Gyula és Ember Judit 1972-ben, a Balázs Béla Stúdió — a fiatal filmesek kísérleti filmstúdiója — „gondozásában” forgatták a Határozat c. dokumentumfilmjüket (magyar.film.hu/hmdb/filmek/991/hatarozat.html). A filmet elkészültét követően betiltották és csak a nyolcvanas évek vége felé kerülhetett sor bemutatására. A munka egy párthatározat születését és végrehajtását követi nyomon és mutatja be, bravúros és valóban hitelesnek tűnő dokumetaritással.
 
A felcsúti termelőszövetkezet néhány éve megválasztott elnöke rövid idő alatt a vegetáló szövetkezetből prosperáló gazdaságot teremtett, ezzel komoly tekintélyt vívott ki magának a tagság körében, szavának súlya van, bíznak benne, kiállnak mellette. Azonban ez a siker túlságosan is „önjáróvá” tette az elnököt; hovatovább kisebb konfliktusokat is mer vállalni az állami és pártszervekkel, a népgazdaság más szereplőivel, ha úgy látja, szövetkezete érdeke megkívánja azt. A megyei pártbizottság dönt: ez nem folyhat így tovább. Első lépésben megszületik a határozat és elkészül a stratégia: így vagy úgy, az elnöknek mennie kell. A második lépés a végrehajtás. Két terv is létezik eltávolítására. Az A-terv — hogyis az elnököt szép szóval meggyőzik és ő önként lemond — hamar dugába dől. Ekkor lép életbe a B-terv. A tagság számára „kontrakszusba” (idézet a filmből) kell helyezni a problémát, s el kell érni, hogy a „szövetkezeti demokrácia” sérülése nélkül (sőt! annak minél teljesebb kiteljesítéseként) a szövetkezeti tagok felismerjék valós érdekeiket és ők maguk mozdítsák el szeretett elnöküket. Hogy mi is ennek az útja-módja? Erről szól a Határozat.
 
 
Ha jól olvasom az o’jságban az Európai Parlament több frakciója is kezdeményezi az Uniós Alapszerződés 7. cikke alapjáni eljárás indítását Magyarország ellen. („...Az uniós alapszerződés (...) 7. cikke értelmében az EU-tagállamok kormányait képviselő Európai Tanács - a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indoklással ellátott javaslata alapján - tagjainak négyötödös többségével és az EP egyetértése után megállapíthatja: fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az uniós alapértékeket. Az eljárás keretében a tanács ajánlásokat tehet az érintett tagállamnak. Ha az nem fogadja meg az ajánlásokat, akkor akár szankciókkal is sújtható...”) Ha, ugyancsak, jól olvasom, erről a jövő héten születik majd Brüsszelben döntés.
 
Nil novi sub sole — ahogy a német mondja.

 

***

 

Apdét vagy kiegészítés, 2012. február 18.:
 
Egy Határozat az elmúlt napokból:
 
www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=MOTION&reference=B7-2012-0095&language=HU

 

 

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/02/10/a_hatarozat_1972_felcsut_2012_brusszel