Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„Aktív Európai Emlékezet”: ahogy vesszük...

2013.04.08. 19:01 bbjnick

A youtube-on látom:

„Náci tömeggyilkosok unokái Budapesten. Itt jártak a németek! Budapesten, Zuglóban jártak a náci tömeges kivégzések végrehajtóinak unokái! Üzenetet, felhívást hoztak Magyarország és Európa számára! Ők keresztényként szembenéztek családjaik, apáik, nagyapáik tetteivel!
Döbbenetes órák tanúi és résztvevői lehettünk a Radnóti Miklós gimnázium dísztermében a hétvégén. Magyarországon még soha meg nem történt módon mondták el az igazat nagyszüleik tetteiről magyar holokauszt túlélőknek és a hétvégi konferencia közel 200 résztvevőjének a tömeggyilkosok unokái.
Egyikük, Barbel Pfeiffer egy olyan ember unokájaként jött Magyarországra, akinek feladata a szögesdrótok áram alá helyezése, a haláltáborok technikai felszerelésének megtervezése volt. Ő alakította ki a birkenaui vasúti rámpát. Unokája azért jött most Magyarországra, hogy elmondja az igazat családja múltjáról.
A tübingeni TOS gyülekezet lelkésze, Jobst Bittner elmondta, hogy városuk múltjához tartozik Theodor Danecker neve is, aki a magyar zsidóság deportációját a németek részéről szervezte meg. Tübingen polgáraként, úgy érezte, el kell ezt mondania városa múltjáról.
Ezt a találkozást, drámai párbeszédet a túlélők és a német elkövetők unokái között még szinte szavakba sem foglalhatjuk. Annyit tudunk, Magyarországon ilyen még nem történt. A német fiatalok megrázó vallomásai rést ütöttek hazánk feletti szürkeség és kilátástalanság felhőjén, amelyet a mi feldolgozatlan, kibeszéletlen múltunk, hárított és a másikra áthárított vagy letagadott felelősségünk okoz.
Minket, magyar keresztényeket is ösztönöztek, hogy tisztázzuk és vállaljuk családjaink múltját az embertelenség, az evangéliumot meghazudtoló antiszemitizmus dolgában.
Elmondták, ők megértették: nem építhetik jövőjüket hazugságokra, az elhallgatott múltra. Egy ország helyreállása, áldása, gyógyulása azon múlik, hogy az igazságot mondjuk ki családjaink történetéről. Jelmondatuk: Levesszük a hallgatás leplét!
Akik szerveztük és részt vettünk a találkozón, tudjuk: esélyt kaptunk, talán az utolsó és egyetlen esélyt, hogy az igaz beszéd meggyógyítsa Magyarországot is.
»Egy erkölcsileg teljesen elrohadt alapzatra semmi nem építhető.« (Ungváry Krisztián)
A találkozóra az Európai Unió által támogatott »Aktív Európai Emlékezet« program keretén belül került sor 2013. március 2-3-án a budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumban.”

A videofelvételek itt tekinthetők meg:

www.youtube.com/watch?v=BN2C5FHgm3U

www.youtube.com/watch?v=D_i3hs7gRUs

...Bizonyára az én hibám, de engem kicsit kiborít ez az egész: méghozzá azért, mert nem értem. Ennek így én semmi értelmét nem látom.

Egy cimborám mostohanagyapja (nagyanyja második férje) szintén keményen megsínylette azokat az időket (egy igen idősen elhunyt, kutatóbiológus, egyetemi tanár volt); felidéztem magamban az öreget, elképzeltem, milyen arcot vágna, ha egy fiatal nő sírva kérné, hogy bocsássa meg neki, hogy az ő nagyapja „villanyszerelő” vagy sorállományú katona volt a II. vh. idején és mint ilyennek, így-úgy, része volt a zsidóüldözésekben. Bizonyára azt tanácsolná a nőnek, hogy: menjen haza kisasszony és aludja ki magát.

Annak például látnám értelmét, ha közös imádságot mondanának a túlélők, a túlélők leszármazottai és a (vélt és valós) bűnösök és azok leszármazottai valamennyi áldozat és (vélt és valós) elkövető lelki üdvéért. Az valóban megrázó és katartikus élmény volna/lehetne sokak számára.

De ezt így, ahogyan a videókon látom, nem értem.:-[... (Innét: delphoi-josda.hu/2013/03/04/xxviii/#comments)

***

Apdét vagy kiegészítés:

No, de kik is ez a TOS gyülekezet?

„TOS is a protestant, charismatic free church and ministry. Their creed is, “We believe in the transforming power of the message of Jesus Christ!”

The initial association “Tübinger Offensive Stadtmission e.V.“ was founded in 1987 by Jobst and Charlotte Bittner as a result of praying together with three other couples. After holding non-denominational services for a few years, they founded a free church in 1990, which is the “TOS Church Tübingen” today. Since 1997 international branches have been planted in nine different nations up to date through church plants and establishing children’s homes in Latin America and centers for drug rehabilitation in Eastern Europe. In Germany, they planted churches and social ministries in Leipzig, Ueckermünde, Albstadt-Tailfingen and Halle. Their extensive prayer ministry birthed centers for 24/7 prayer in various cities in Europe, as well as in North and South America.” (www.tos.info/about-tos/history/)

Nem volna túl elegáns, ha katolikusként elmondanám/leírnám róluk a véleményemet...

Szólj hozzá!

A pátkai kolbász (egy kis képes beszéd és...)

2013.04.07. 05:31 bbjnick

 
(A bejegyzés 2008. június 17-én született.)
 
(egy kis képes beszéd...)
 
Ha egy jószág a szoba közepére csinál, gondolom, a gazdik igen kis része tör ki üdvrivalgásban és kuporodik oda a csomó mellé, hogy egy filigrán kis sütisvillával átszellemülten föleszegesse azt. Vagy tévednék? Mert ahogy itt a Zolika vs. Hadnagy tanár úr-ügy, és a járulékos ügyek, a pátkai eset (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/11/patka_elkezdodott_es), és se vége, se hossza a sornak, újabb és újabb ki- és lecsapódásait és azok kommentárjait hallom-olvasom, időnként majdhogynem kétségeim támadnak: bizony, rosszul gondolom; mert a gazdik felvilágosultabb része már rég sütisvillával takarít a jószágai után.
 
ernstmaxkkazalmokkivallohamisitoja_bbjnckblghzvrz_.jpgMax Ernst: Az álmok illusztris hamisítója
 
No, hát legyen úgy! De ha úgy lesz, akkor arra kérek minden állatürülékügyi szakértőt és állatürülékjogi jogvédőt, hogy személyes példájával járjon elől és nyilvánosan, élőben mutassa be nekünk a sz**nyelés különböző módozatait, hogy a magunkfajta tudatlan barom is, lehetőleg még mielőtt elpusztul bélférgességben, meggyőződhessen e módszer előnyeiről és mindenekfelettiségéről. Ha működni fog, ésszerűen, mindenki áttér az új szisztémára. Ez így (volna) korrekt!
 
(...és egy nyúlfarknyi kommentár)
 
Ha a társadalom kisebbségi szegmentjétől elfogadjuk, hogy (evidens módon) túl akar élni, miért csodálkozunk, ha a többségi társadalom is ugyanígy van ezzel? Ha pedig a cél a túlélés (és nem más), akkor nem volna éppen ideje abbahagyni a hazudozást? Milyen furcsa, ugyanakkor felszabadító érzés is volna, ha holnap felébrednénk és a fehér fehér volna, a fekete fekete, a bűn bűn és az erény erény. De valahogy’ csak megszoknánk! Hát nem? Hát de.
 
 

Szólj hozzá!

Chestertonról és rólunk (1.)

2013.04.07. 05:11 bbjnick

 
(E bejegyzés 2009. február 12-én született.)
 
„Az egészen világi ember nem érti még a világot sem; ráhagyatkozik néhány cinikus életszabályra, ami ráadásul nem is igaz. Emlékszem, egyszer egy sikeres kiadóval sétáltam. Olyasféle megjegyzést tett, minőt már azelőtt is sokszor hallottam, s csakugyan, e megjegyzés a modern világ mottója lehetne. Nyilván többször hallottam a kelleténél, s egyszeriben rájöttem, hogy nincsen veleje. A kiadó ezt mondta valakiről: <<Ez az ember még sokra viszi; hisz önmagában.>> (…) …így szóltam a kiadóhoz: <<Megmondjam-e önnek, hol vannak azok az emberek, akik leginkább hisznek önmagukban? Tudom, hol vannak. Ismerek embereket, akik százszorta jobban hisznek önmagukban, mint Napóleon vagy Caesar. Tudom, hogy merre világol a biztonság és siker állócsillaga. El tudom vezetni önt a Felsőbbrendű ember trónusához. Azok, akik igazán hisznek önmagukban, mind a bolondokházában vannak.>> (…)” (Részlet Chesterton Igazságot!-jából)
 
Chestertonra véletlenül akadtam rá. Valamikor a nyolcvanas évek közepén, egy leárazott könyvek boltjában, ahová rendszeresen bejártam olvasgatni, keresgélni. Egy napon itt emeletem le a polcról egy (inkább puritánnak vagy célratörően egyszerűnek, mint igénytelennek mondható borítójú) könyvet, amely, amint belelapoztam, azon nyomban magával ragadott. Egyszerű és világos stílusú, ugyanakkor ízlésesen szellemes értekező prózát olvastam, amelyből intellektuális tisztaság áradt. Igaz, akkor ezt még nem tudtam így megfogalmazni, de érezni már igen. A szöveg befogadása komoly koncentrációt igényelt, ugyanakkor nem fárasztotta, hanem frissítette a gondolkodást. Máig emlékszem az élményre, a hatásra, ahogyan kótyagos kamaszfejemre hatott. A kötet egy Chesterton két munkáját (Igazságot!; Az örökkévaló ember) tartalmazó kiadvány volt, Lukácsi Huba és Radnai Ferenc fordításában, a Szent István Társulat kiadásában. E könyv azóta is társam, nem tudnám megmondani, hányszor olvastam már végig, és hányszor vettem elő, csak hogy egy-egy jól ismert részletét újra- és újraolvassam.
 
Chesterton, Gilbert Keith (Kensington, 1874. 5. 29. – Beaconsfield, 1936. 6. 14.) (…) Ch. a St. Paul’s Schoolban, majd a Slade festészeki akad.-án tanult. Irod. működését is művészettörténeti könyvek ismertetésével kezdte, és karikatúrákat rajzolt, pl. BELLOC szatirikus reg.-eihez. Később számos angol és amerikai fi. munkatársa lett. 1900-tól csak irod.-mal foglakozott; írt reg.-t, nov.-t, vígj.-t, esszét, kritikai tan.-t stb. 1922-ben áttért a római katolikus vallásra, s ettől kezdve a vallási kérdések minden művét áthatják. Több esszét írt kifejezetten a katolicizmus védelmében, és szépirod. műveit is konzervatív-vallásos motívumok szövik át. Ch. mint költő elsősorban balladáival (…) és bordalaival szerzett megbecsülést. Az ún. „light verse” (könnyed vers) képviselője. Írói módszerei a megdöbbentés, a groteszk túlzás, amelyet azonban terjengőssége sokszor nem enged érvényesülni. Detektívregényeinek főhőse, a jámbor Brown atya, DOYLE Sherlock Holmesének és CHRISTIE Poirot-jának méltó párja. (…)
 
– tudhattam meg Chestertonról A huszadik század külföldi írói című, Köpeczi Béla és Pók Lajos szerkesztette, 1968-ban, a Gondolat Kiadónál megjelent könyvből. Sokkal több információra ennél egy kósza gimnazista, a nyolcvanas évek közepén, nemigen tehetett szert. Márpedig amit én az Igazságot!-ból és Az örökkévaló emberből kiolvastam és kikövetkeztettem, az egy (ettől: a hivatalostól) erősen elütő Chesterton-kép volt.
 
Chestertonnal való első találkozásomat nem sokkal követően a Helikon Kiadó (1987-ben) kiadta Az ember, aki Csütörtök volt című Chesterton regényt. Majd (1989-ben) a Magvetőnél is megjelent (egy Chestertonnal való ismerkedésemet nagymértékben segítő munka) Szerb Antal A világirodalom története.
 
Először a Csütörtök került a kezembe és elolvasva igazolódni láttam azt a gyanúmat, hogy Chesterton jóval több, mint egy „a katolicizmustól megkótyagosodott, bár nem tehetségtelen ánglius bordanász” vagy egy „terjengősségtől terhelt, de krimiszerzőként nem utolsó kismester”. A Csütörtök egy végletekig kiélezett és erősen groteszk példázat a XIX. századvég és a XX. századelő dekadens világáról; amint Chesterton maga írja regényéről: „...a vad kételkedés és a kétségbeesés világát akartam bemutatni benne, azt, amelyet abban az időben a pesszimisták oly gyakran festettek elénk. Csak egyetlen reménysugár csillan föl benne a végén, ahol kitetszik magának a kételkedésnek kétértelmű természete, amit, a maguk rapszodikus módján, még maguk a pesszimisták is éreznek.” (Részlet Chesterton, az Illustrated London News-ban, 1936. június 13-án, halála előtt egy nappal megjelent cikkéből)
 
Szerb Antal világirodalomtörténetében Chesterton az egyik legtöbbet hivatkozott szerző. Ennek számos oka is van, messzire vezetne ezeket mind sorra venni. De hogy, a legfontosabbak közül, egyet említsünk, például az, mint erre maga Szerb is utal, hogy: Dickens, a Brontë-k, Ruskin vagy akár G. B. Shaw, H. G. Wells – és általában a XIX. század és a XX. század első harmadának angol irodalma – tárgyalásánál megkerülhetetlenek Chesterton „szellemes és lényeglátó” meglátásai, megállapításai (azaz hogy a témában írott tanulmányai, esszéi és monográfiái). Ugyanakkor Szerb számára Chesterton nemcsak mint forrás, de mint téma is fontos jelentőséggel bír.
 
shawbellocchesterton_kk_foto_457325_szpvrzbbjnckblghz_.jpgShaw, Belloc és Chesterton
 
Mint minden valamirevaló irodalomtörténet, Szerb Antal könyve is rendszeres és ugyanakkor természetesen prekoncepciókra épülő – így a szerző, az irodalomról alkotott képét, felfogását is erősen magán viselő – munka. És, mi tagadás, Szerb különösképpen kedveli Chestertont. Olyannyira, hogy a XIX.-XX. századforduló angol burzsoá (értsd: polgári, középosztálybeli) világának egyik jelentős (Wilde-dal és Shaw-val egy lapon tárgyalható) „kulcsszerzőjeként” ír róla. Úgy véli, hogy „a három nagy paradoxonmondó” (Wilde, Shaw, Chesterton) ugyanannak az „ethosznak” három különböző arcát mutatja – míg Wilde a frivol, Shaw pedig a szocialista (értsd: modernista, utópiákra fogékony, azokban hinni képes), addig Chesterton e polgári „önkép” demokrata (értsd: a demokráciából, mint „a közép-ember szabadságeszményéből” még ki nem ábrándult) aspektusát jeleníti meg és képviseli. S közöttük messze a legmodernebb Chesterton; aki annyira modern, hogy már túllépett a modernitáson, annak dogmáin és hiedelmein, és fölfedezte a hagyományt.
 
„Sokszor elgondoltam, hogy regényt írok az angol hajósról, aki egy kissé eltévesztette az irányt, és fölfedezte Angliát. Abban a téves hitben tette lábát az <<új>> szigetre, hogy a Déli Tenger egy ismeretlen pontjára bukkant. (…)
  
… van nékem egy sajátságos okom (…), hogy az Angliát fölfedező hajós példájával előhozakodjam. Mert ama hajós én vagyok magam. Én fedeztem fel Angliát. (…)
 
… azt képzeltem elsőként léptem Brightonban partra, ám később úgy találtam, én voltam a legutolsó. (…) Őszintén bevallom a tizenkilencedik század végének valamennyi őrült ambícióját. Én is, miként a többi fennkölt kisfiú, meg akartam előzni koromat. Úgy, miként ők, tíz percnyi előnyt akartam szerezni az igazság felkutatásában. És úgy kellett találnom, hogy tizennyolcszáz évvel vagyok mögötte. Fájdalmas, ifjonti erőlködéssel feszítettem meg torkom, hogy igazságomat világgá kiáltsam. Aztán a legmegfelelőbb és a legkomikusabb módon bűnhődtem, mert megtartottam igazságaimat, de fölfedeztem, nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem egyszerűen azt, hogy nem azt enyémek. Midőn úgy éreztem, hogy egyedül állok, egyszercsak abban a nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van a hátam mögött. Isten bocsássa meg, én megpróbáltam eredeti lenni, de rájöttem, hogy csupán hitványabb kópiája vagyok a civilizált vallás eleven hagyományainak. A hajós azt gondolta, hogy elsőként találta meg Angliát, én meg azt gondoltam, hogy elsőként találtam meg Európát. Próbáltam megalapítani önnön eretnekségemet, s midőn feltettem rá az utolsó ecsetvonásokat, akkor fedeztem fel, hogy nem más az, mint az ősi hit.” (Részlet Chesterton Igazságot!-jából)
 
(Folyt. köv.)
 
 

Szólj hozzá!

...világnézeti semlegesség...

2013.04.07. 00:01 bbjnick

1 jegyzet

...Tudnál-e nekem egy világnézetileg semleges világnézeti semlegesség definíciót adni?... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/11/listazott_keresztenyek_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlx?fullcommentlist=1#comments)

Szólj hozzá!

...keresztényüldözés nem csak ott van, ahol...

2013.04.06. 23:33 bbjnick

1 jegyzet

...Keresztényüldözés nem csak ott van, ahol oroszlánkajaként hasznosítják a keresztényeket vagy élőfáklyaként (köz)világítanak velük (csakszólok: innét ered a holokauszt átvitt értelmű jelentése is: Néró császár (anno) megfeszített és meggyújtott keresztényekkel világíttatta ki Róma egy útját --- ezt a rómaiak gúnyosan holokausztként (teljesen elégő áldozatként) emlegették). Ahol egy hetilapban vallási hovatartozásuk alapján listázzák a köztisztviselőket, s e listák üzenete az, hogy vallási hovatartozásuk (katolikus vagy református voltuk) alkalmatlanságuk bizonyítéka, az, mégis, mi? Képzeljünk csak el egy ilyen listát, mondjuk, zsidó viszonylatban!... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/08/150_ezer_uj_magyar_allampolgarert_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlix?fullcommentlist=1#comments)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása