Saját magzataik lehentelésére savaztak, azt hiszik szabadon élnek, holott már régen halottak ők is.

Míg a sajtó "Nagy Testvér" által agymosott, leigázott és megszállt része hallelújázik (elnézést), kiemelve, hogy (idézem):
"Ez az a fajta referandum, ami megbékéltet a referandumokkal. .. ellenpéldája a szomszédos Nagy-Britannia Brexit referandumának..."
"...ami Írországot nem eltávolítja, hanem közelebb viszi Európa többi részéhez..." (Le Monde) {Tisztelettel kérdem: MELYIK részéhez???}

Akkor most a tények:
A referandumon való részvétel "kiemelkedően magas" volt: 64% -ot írnak. A szavazók 66,4 %-a szavazott az "igen"-re, vagyis a "szabad" művi vetélésre.

Az összes választásra jogosult ír állampolgárnak tehát a 42,5%-a szavazott erre, míg a többség, 57,5% - ennél pár százezrelékkel több - NEM szavazott erre. Ellen szavazott, vagy távolmaradt. Például azok között, akik koruk-egészségi állapotuk miatt nem mehettek el szavazni, mennyien támogatták volna ezt?

A katolikus egyház "figyelemreméltóan kevéssé avatkozott bele a referandum előtti kampányba" - írja a kultúrmarxista-liberálbolsevista, leginkább globalista sajtó.

A légkörre elgondolkodtató hatással lehetett az azt kiíró Leo Varadkar miniszterelnök kiállása, aki nyilvánosan vállalta "másságát". Mellesleg (nem mellesleg) indiai bevándorlók gyermeke. :-P (Kvázi: "Merjetek csak ellene fellépni!") A sajtó biztosan a sárga fedélzetdeszka alá tiport volna mindenkit, aki ellenkampányt folytat. És még így se övék a valódi többség!
(Engedtessék meg nekem kijelenteni: ennek az állításnak sokkal több a valóságalapja, mint a hazai választások eredményét kifogásoló, azt el nem fogadó törpe kisebbségének...)
No és a kampányban a "balsajtó" örömködése mellett nagy számban vettek részt nem ír elemek; a külföldről pénzelt NGO-k is hatalmas kampányt fejtettek ki. Ellenük csak pár magántiltakozó állt ki.

Az "igen" melletti legfőbb érv egy fogorvosnő (Savita Halappanavar) 2012-ben bekövetkezett halála volt, aki (állítólag) egy nem engedélyezett terhességmegszakításba halt bele. A tény az, hogy orvosi műhiba volt... (A kampányban alkalmazott fényképe alapján nem gondolom, hogy ír lett volna... nem mintha ez számítana.)
Szintén az ő adataik szerint csak az utolsó 35 évben 200.000 ír nőn hajtottak végre abortuszt - külföldön. (A tiltott magzatelhajtásokról nincsen statisztika.) Mi nyom többet a serpenyőben? Kinek az élete "ér többet"?
A gyerekek élete, vagy a leginkább "a karrierem most fontosabb" - "most kényelmetlen lenne" - "most nem aktuális" - "majd később, most ráér" meggondolások?
No és miféle bűnbánatot tartanak majd az ír papok és lelkipásztorok a továbbiakban? Megannyi kérdés.

Magánvélemény. (Utalva az azonos című - mindegy.)

Kíváncsi lennék rá, tájékoztatták-e a Tisztelt Nagyérde... illetve az ír választópolgárokat, ómi lehet ennek a következménye?

A törvényt figyelmen kívül hagyóknak mi lészen büntetésük?

Magyarán: ha egy orvos, aki (mondjuk) lett légyen bár hívő (katolikus, protestáns vagy más keresztyén vallás híve), netán meggyőződéses ateista, aki egyszerűen tartja magát a Hippokrátészi Eskü (Hippocratis Jusjurandum) szelleméhez; és ezek közül valamely okból megtagadja a neki kötelezően előírt gyilkosság végrehajtását? Miféle erkölcsi, anyagi vagy egyéb hátrányok érik majd ezért?
Márpedig a "népszavazás" következtében efféle kötelezés minden szavazási hercehurca nélkül, egyetlen törvény meghozásával törvényesíthető.
Egykor egyetemista koromban, még a "Népi Demokrácia" idejében (ha a demokráciának bármiféle jelzője van, az már gyanús: emlékezzünk rá, mennyire volt demokrácia az a bizonyos népi... hogy a Népi Kína "Népi Demográfiájáról" ne is beszéljünk) szóval, mint kollégiumra nem érdemes osztályon kívüli orvostan-hallgatókkal laktam egy szobában. Miért-miért se, de ketten is Pannonhalmán végeztek közülük. Talán ezért nem kaphattak kollégiumi elhelyezést - ami viszont kijárt egy gyereknek, akinek a papája egy bár éjszakai pincéreként sokkal többet keresett a borravalókból, mint a hivatalos jövedelme... Volt is a családban minden rokonnak és gyereknek Trabantja. Neki is, csak nem állhatott vele a kolesz elé :-P
Szóval még a medikusoktól tudom, hogy mennyire megvetette a többi diák azokat, akik nőgyógyásznak mentek. Pedig a keresetük nem volt éppen megvetendő. Ám az Eskü letételét nem vállalhatták őszinte szívvel, mivel abban ez áll:

"Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához."

Az USA több államában, meg Európában is több helyen elítéltek már orvosokat azért, mert nem vállalták az abortusz végrehajtását. Mi lesz az ír nőgyógyászokkal? A becsületesebbje kivándorol egy valóban demokratikusabb országba, ahol az ő meggyőződését nem írják felül liberós ítélethozók, modernkori Torquemadak?

Érdemes még elolvasni (főként a mai "me2you2" világban az Eskü folytatását is:

"Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben, – nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője."

@Éhesló: @Mormogi Papa:

+1

És: bbjnick.blog.hu/2018/05/28/a_muvi_abortusz-vitak_tapasztalata_egy_mondatban