bbjnick (meg)írja...

...Heinrich Böll (1917-1985) a második világháború utáni német irodalom egyik legfontosabb alakja. A háborút 1939-től 1945-ig német katonaként végigharcoló (mind a nyugati, mind a keleti frontot és a nyugati hadifogságot is megjáró) Böll 1947-ben jelentkezett első műveivel. Kezdetben háborús élményeit és tapasztalatait öntötte irodalmi formába, majd az elpusztított és talpraállni, önmagára találni igyekvő Németország sajátos (mindig a maga idejében, a mű születésének jelenében szét- és onnét visszatekintő, de nem ritkán több évtizednyi vagy több nemzedéknyi élmény- és tapasztalatanyagot is fel- és egybedolgozó, s ezzel saját korának is széles és mély, gyakran történelmi perspektívát adó) szellemi-erkölcsi tükreit írta meg. A hatvanas-hetvenes évekre a kortárs német kulturális közélet jelentős tekintélyévé vált (amiben, nyilván, nem kis szerepe volt annak is, hogy 1972-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki)... (bbjnick.blog.hu/2013/07/23/a_hagyatek_heinrich_boll_kisregenye_konyvajanlo)

A Katharina Blum elveszett tisztessége vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk c. Böll-kisregény először 1974-ben jelent meg, s rövidesen kultuszkönyvvé is vált, főként a baloldali értelmiségiek körében, akik a társadalom képmutatására és az előítéletekre mért erős ütésként ünnepelték a művet. Az elmúlt negyven év beláthatatlan mértékű és hatású változásokat hozott a társadalom „nyitottsága” irányába, azonban a Katharina Blum... mégsem veszített időszerűségéből, épp ellenkezőleg, soha sem volt még olyan aktuális, mint épp napjainkban.

Böll (kvázi)tényfeltáró-újságírói eszközökből építkező, zseniálisan megalkotott (ál)tudósítása egy – tulajdonképpen vé(le)tlenül a sajtó látókörébe került és a média logikája szerint „hírré feldolgozott” életű – fiatal nő bukásáról, gyilkossá válásáról, lényegében egy erkölcsfilozófiai példázat az emberi méltóságról. Miben rejlik emberi méltóságunk? Mi történik velünk, ha akarva-akaratlanul elveszik-elveszítjük azt? Mitől emberiek az emberi viszonyok?

Ma olvasva Katharina Blum története már-már evidensnek tűnik, összehasonlíthatatlanul köznapibbnak, mint a mű születése idején tűnhetett. Hogyan lehetséges az, hogy miközben jogok és szabadságok tekintetében még soha nem voltunk annyira bővében, mint manapság, méltóságunk mégis sérülékenyebb, kiszolgáltatottságérzetünk – tovább megyek: kiszolgáltatottságunk – nagyobb, mint kevésbé individualizált korokban? Talán (Böll nyomán haladva) a kulcs, méltóságunk kulcsa, nem abban keresendő, hogy miként tekintünk magunkra, hanem abban, hogy miként tekintünk egymásra?

***

Heinrich Böll a bbjnick.blog.hu-n: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=b%C3%B6ll&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s

Úgy vélem, hogy a magyarok többsége betűre egyetért a kérdőívben megfogalmazottakkal, tovább megyek, evidensnek tartja az abban leírtakat, de nem látja értelmét azt töltögetni, borítékolgatni és postára hurcolászni, mivel a kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy az azokra adott (bármely típusú) válaszok semmilyen konkrét kötelezettséget nem rónak a kormányra --- akkor meg minek b*szakodjon vele?!

www.kormany.hu/download/7/e2/50000/nemzeti_konzultacio_bevandorlas_2015.pdf

Olvasom: „(...) Baloldali aktivisták szaggatták le a kormány bevándorlásról szóló nemzeti konzultációjának óriásplakátját Budapesten – írja a Kettős Mérce. Kalocsai Kinga és Szeles András a Ferdinánd hídnál található plakátot rongálták meg, a letépett darabokat berakták egy zsákba, és besétáltak a VI. kerületi rendőrkapitányságra. A Kettős Mércének azt mondták, azért szedték le a plakátot, mert az gyűlöletkeltő: »Ez a kampány gyűlöletet kelt a menekült emberekkel szemben, úgy állítja be őket, mint akik csak rosszat tennének a magyar társadalommal. Ugyanolyan hazug, mocskos és undorító ez a kampány, mint a 22 millió románozás volt.« Arról, hogy miért jelentik fel magukat, ezt nyilatkozták: »Azért tettük ezt, mert annak tudatában követtük el a plakáttépkedést, hogy ez szabálysértéssel jár és nem akarunk kibújni a büntetés alól. Azt gondoljuk, hogy ez a plakátkampány olyan szinten felháborító, diszkriminatív és bántó, hogy megengedhető az, hogy olyan eszközökhöz nyúljunk, ami szabályt sért.« (...)” (mandiner.hu/cikk/20150607_kormanyplakatot_szaggattak_az_aktivistak_feljelentettek_magukat_a_rendorsegen)

...Rájöhetnének már a balos aktivisták, hogy a kézikönyv, amiből dolgoznak, Magyarországon nem működik. Lehet, hogy Nyugaton efféle akciókkal lehet morális nyugtalanságot kelteni, de a posztszocialista országokban, mivel az efféle aktivizmus a hivatalos ideológiai kánon része volt (tanították a párttörténet, a munkásosztály politikai harca részeként), az itt élők immúnisak az ilyen jellegű aktivizmusra. Nem először futnak neki a szélbal-ballib aktivisták és nem először bukják el akciózásaikat, mert nálunk ezek nem ülnek. A sok hűhónak rendre az a vége, hogy a kormány népszerűsége növekszik... (Innét: mandiner.hu/cikk/20150607_kormanyplakatot_szaggattak_az_aktivistak_feljelentettek_magukat_a_rendorsegen#comment3953140)