bbjnick (meg)írja...

Egy @TuRuL_2k2: (nick)nevű (közgáz, marketing és kommunikáció végzettségű) újságíró-blogger kiigazít, helyre- és rendreutasít (történész-szakmai kérdésben) egy történészt, mert (az) szerinte ideológiailag nem elég képzett-fejlett/érett:

„Idegenrendészeti eljárás – Ilyen ország pedig nincs CCCXCIII.
Írta: TuRuL_2k2

Erősen indított az idei évvel felálló, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet. Az intézet vezetésével megbízott Szakály Sándor ugyanis az MTI-nek adott interjúban néhány, a történelmi köztudatunkban valóban tévesen szereplő esemény között úgy beszélt az 1941-es kárpátaljai deportálásokról, mint idegenrendészeti eljárásról.*

Szakály jobb esetben csak a magyar állam kétségtelen felelősségét maszatolja, rosszabb esetben egy cinikus jelzővel intézi el emberek ezreinek szenvedését vagy éppen halálát. Bár a mintegy 18 ezer deportált zsidó közül valóban akadtak nem magyar származású menekültek is (nem mintha az ő kitoloncolásuk olyan keresztényi cselekedet lett volna), nagy részük azonban magyar zsidó volt. Felmenőik korábban a Magyar Királyságban éltek, a trianoni békedöntéssel kerültek más államok fennhatósága alá (azaz ma jogosultak lennének az egyszerűsített honosítási eljárásra).

Az 1944-es német megszállás kétségkívül választóvonal a magyarországi zsidó közösségek életében, hiszen addig a magyar állam nem telepítette ki őket, miközben a térség többi országában már javában zajlottak a deportálások. Nem véletlen, hogy – zsidótörvények ide vagy oda – Magyarország a német befolyási övezetben a menekülő zsidóság migrációs célországa volt, 10-20 ezren is menedéket kerestek az országban. Az 1941-ben Kárpátalján, majd Kamenyec-Podolszkban történtek szomorú kivételt képeztek ez alól, nem véletlenül nevezte egy visszaemlékező magyar kisholokausztnak az akkori eseményeket. Ezt letudni annyival, hogy idegenrendészeti eljárás volt: aljas hazugság.

Szakály szavai újra rávilágítanak arra a sajnálatos állapotra, hogy sokakban nem tudatosul, mennyire fontos szerepe volt a magyar zsidóságnak az ország, a magyar vidék polgárosodásában az előző századforduló környéki aranykorban. Sőt: az 1910-es népszámlálás szerint a Magyar Királyság területén élők 54 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek – a magyar identitású zsidóság nélkül magyar többségről sem beszélhettünk volna a történelmi Magyarországon. Amikor a Trianonban a szomszédos államok fennhatósága alá került magyar közösségek népességfogyatkozásán kesergünk, nem szabad elfelejteni azoknak a magyar zsidóknak a hiányát, akik az elcsatolt területeken éltek. Egy részüket a nácik meg a környező államok hatóságai, másik részüket a magyar állam szállította a halálba.” (mandiner.blog.hu/2014/01/17/kamenyec-podolszk_es_az_idegenrendeszeti_eljaras_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxciii)

Milyen érzés, kedves @TuRuL_2k2:?!

÷÷÷

*mandiner.hu/cikk/20140117_megalakult_a_veritas_tortenetkutato_intezet

÷÷÷

Apdét vagy kiegészítés, 2014. január 22.:

Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja:

...emlékszik, amikor G. Katalint ombucmanként szembesítették a vagy két évtizeddel korábban írott kriminológia-tankönyvével, amiben a cigánybűnözés-kategória is szerepel? Válaszra sem méltatta. [Mit mondhatott volna?] Az akkor volt, most pedig most van: az ideológia felülírja a szakmaiságot... (Itt: bbjnick.blog.hu/2012/10/31/hetkoznapi_embervadaszatok_x_1_fejezet_napi_preda_j_geza)

...A dramaturgiai csúcs (az), amikor a pécések a sötét, fortyogó, primitív indulatot szisztematikusan Cz_izel és a V_jda Zs_zsanna ellen (fordítják) irányítják, akik szakmai becsületük védelmében ellentmondanak a liberálbolsi demagógiának... (Itt: bbjnick.blog.hu/2012/11/24/drama_a_javabol)

÷÷÷

Apdét vagy kiegészítés, 2014. január 25.:

...Szakály Sándor álláspontját Gellért Ádám cáfolja (aki jogász, de itt mint holokausztkutató lép fel!):

www.atv.hu/videok/video-20140122-gellert-adam

Úgy látszik, a holokauszttörténelem egy a történelemtől független (szuper)történelem, a holokausztkutató egy a történészek fölött álló, azok fogalomhasználatának (fölül)bírálatára, meghatározására hivatott szupertörténész. Érdemes végighallgatni Gellért érvelését: Szakály bűne az, hogy ideológiailag nem elég képzett! Besz*r-beh*gy!... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/01/17/kamenyec-podolszk_es_az_idegenrendeszeti_eljaras_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxciii?fullcommentlist=1#comments)

÷÷÷

Újabb apdét vagy kiegészítés, 2014. január 25.:

...A Szakály-ellenes kampány részeként (a Kölcseyt buzihírbe hozó) Nyáry Krisztián idézi facebook-oldalán Slachta Margit, a szociális testvérek főnöknője, gróf Szapáry Erzsébet, dr. Szabó Imre pápai kamarás gróf és Apponyi György országgyűlési képviselő korabeli figyelemfelkeltő, tiltakozó levelét az 1941-es kárpátaljai „eseményekkel” kapcsolatban.

www.facebook.com/photo.php?fbid=10152185051319855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=1&stream_ref=10&utm_

Lehet erre a levélre hivatkozni az ügyben, mivel releváns. De ha már egyszer idézzük, akkor nem illik kihagyni belőle épp azt a bekezdést, amely Szakály álláspontját támasztja alá!

„Ámbár elismerjük, hogy bizonyos, hazánk területére beszivárgott és Magyarországgal semmi közösséggel nem bíró elemek – legyenek azok zsidók vagy nem zsidók – eltávolítása fontos nemzeti érdek, mégis a legélesebben elítéljük az akciónak összes felsorolt mozzanatait és végrehajtásának a módját.” (hvg.hu/tudomany/20110901_kamenyec_podolszkij_meszarlas_1941)... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/01/23/a_sas_leszall_443?fullcommentlist=1#comments)

„(...)

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

(...)”

Olvasom: „(...)

A Szocdemek csütörtökön az MTI-hez eljuttatott közleményükben közös tiltakozásra hívták a »demokratikus értékek iránt elkötelezett politikai erők képviselőit« a február 8-ára meghirdetett úgynevezett Kitörés túra ellen. Közleményükben – Schmuck Andor pártelnök szavait idézve – azt írták: az eseményről készített »tavalyi fényképek egyértelműen bizonyítják, hogy ez a túra nem más, mint a szélsőjobb újabb, egyre kevésbé eltitkolt provokációja, nem természetbarát, hanem nácibarát fővárosi esemény«. Követelték, hogy az eseményt töröljék a főváros által támogatott és hirdetett rendezvények közül, továbbá, hogy a főpolgármester indítson vizsgálatot.

A Főpolgármesteri Hivatal erre reagálva azt közölte, hogy Tarlós István főpolgármester felülvizsgáltatja a Fővárosi Önkormányzat által nyújtott, szabadidős programokat támogató pályázatokat, és vizsgálatot indít a Városházán is.

Korábbi közleményében a Főpolgármesteri Hivatal azt írta: a tavalyi támogatási keretből kapott 300 ezer forint támogatást a Teljesítménytúrázók Társasága, amely a Budapesti Természetjáró Szövetség tagja. A társaság tavaly nyáron benyújtott pályázatában a Budapest Kupa túrasorozatra kért támogatást, és »pályázatukból nem derült ki«, hogy a Kitörést is támogatni kívánják.

Ezen felül azt is megvizsgálják, hogy miként használhatják Budapest érvénytelen logóját. A most folyó költségvetési egyeztetések során pedig azt is mérlegelik, hogy ez a társaság »a jövőben bármire is kaphat-e fővárosi támogatást« – írta a Főpolgármesteri Hivatal közleményében.

A Magyar Természetjáró Szövetség csütörtökön szintén közleményben reagált az őket ért vádakra. Mint írták, visszautasítanak minden olyan állítást, amely a szövetséget a Kitörés 60 teljesítménytúra szervezésével, annak értékrendjével bármilyen módon kapcsolatba hozza. A korábbi nevén Magyar Természetbarát Szövetség nincs semmilyen kapcsolatban a Kitörés 60 teljesítménytúrát szervezőkkel, az a túra nem a szövetség hivatalos túrája, és azt semmilyen módon nem támogatják – hangsúlyozták.

Közlésük szerint a szövetség korábban semmilyen információval nem rendelkezett a Kitörés 60 teljesítménytúráról, azt eseménynaptárjában, kiadványaiban, honlapján nem szerepelteti és nem szerepeltette.

A Magyar Természetjáró Szövetség alapszabályában deklarált módon elhatárolódik politikai jellegű rendezvényektől, értékrendje ellentétes bármely diktatúra szélsőségével, életellenes eszméivel – tették hozzá.” (www.hirado.hu/2014/01/17/nem-tamogatta-a-kitores-turat-a-fovaros/)

Illyés Gyula írja egy (az ötvenes évek elején született) versében:

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz"-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
"pszt"-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a "halló"
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(www.irodalmijelen.hu/05242013-1345/egy-mondat-zsarnoksagrol-illyes-gyula-verse-szabo-kristof-grafikaival)

***

Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) ajánlja: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=%C3%8Dgy+%C3%A9l%C3%BCnk+Magyarorsz%C3%A1gon&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s

 

ÖNHITTEK

 

A török hadsereg modern volt.
Korszerűbb, mint a vele szemben álló.
Francia ágyúk, olasz stratégia,
arab pengék és paripák és orvosok.
És fegyelem és hit.
S kémszervezet.

 

A foglyok első csapata: a főurak,
mezétláb már. A szultán Tomorit
sem igényelte a sátor elé, ahol ült.
Némi távolban rakták egyetlen gulába
a fejeket. A pontos munka része volt az is.

 

Harminc év s már fölépült fényleni messze földre
szépsége hirével is Pécsett a büszke dzsámi.
Az uj Siklós, Szigetvár, Eger és
a gyógyfürdők Budán. Csaholtak, nyüszítettek és
iszkoltak az éjben a gazdátlan kutyák.

 

(dia.pool.pim.hu/html/muvek/ILLYES/illyes00001/illyes01538/illyes01538.html)

 

(E bejegyzés 2008. október 30-án született.)

Katyń...

Andrzej Wajda lengyel filmrendező filmet készített a katyńi mészárlásról.

1939 szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot. Szeptember 17-én az élethalálharcukat vívó lengyeleket hátbatámadta a Szovjetunió. A szovjet fogságba esett lengyel katonák között huszonkétezer tiszt is volt. E tisztek közül tizennégyezret, a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) irányítása alatt, 1940 áprilisában a szmolenszk-közeli katyńi erdőben módszeresen lemészároltak (egyenként, tarkólövéssel, tömegsírokba lőttek) és elföldeltek.

1943-ban a németek feltárták a katyńi tömegsírokat – a holttesteket azonosították, a családtagokat értesítették –, majd újratemették az áldozatokat.

1945-ben a szovjetek (propagandacélzattal) újólag kiásták a tetemeket, és, mint német háborús bűnt, a nürnbergi per vádpontjai közé igyekeztek emelni a katyńi mészárlást.

Lengyelországban 1990-ig tabutéma volt Katyń. (Ha hivatalosan szóba került, akkor csak a hamis szovjet verzió hangozhatott el, amelyről nagyjából mindenki tudta, hogy hazugság.)

Nem ettem bolondgombát, hogy nekiálljak dicsérgetni Andrzej Wajdát, hogy milyen remekül is oldotta meg a feladatot, egy több mint hatvan éve, a lengyel lelkek mélyén hordozott – és 1990-ig ki sem mondhatott – trauma filmrevitelét. Wajda a ma élő egyik legjelentősebb filmrendező; tudja, miről beszél (bizony, nem mellesleg: apja a katyńi áldozatok egyike volt), érti, mit jelent Katyń, és megtalálja a módját, hogy másoknak is megmutassa.

Írhatnék arról, hogy a filmből négy család (s elsősorban a magukra maradt anyák, feleségek és lányok) „történetén” keresztül értjük meg Katyńt; hogy epizódokat látunk e családok életéből a „lengyelországi hadjárat”, a német és szovjet megszállás, majd a szovjet megszállás idejéből; hogy Wajda az időrendet megbontja és a kronológia helyébe a tragédia megértésének folyamatát állítja vezérfonalként: erre fűzi föl a cselekményt; hogy a történetbe szervesen beilleszkedő dokumentumanyagokat is emel filmjébe; hogy szereplői valamennyien „hús-vér” figurák (a néző számára nem jelent nehézséget a velük való azonosulás), ugyanakkor szimbolikus karakterek (akik a kor egy-egy tipikus „sorsát” testesítik meg); hogy a „zenei szerkesztésmódnak” köszönhetően az indulásában némi túlzással melodramatikus történet hogyan nő (bennünk) monumentális drámává; és a többi, ebben a fölfogásban. De nem teszem, mert mindez mellékes: a lényeg, hogy a katarzis nem marad el. Wajda – mint lengyel és mint művész – fölnő a feladathoz, és úgy, ahogyan ő (...a ma élő egyik legjelentősebb filmrendező...) tudja, megoldja. És megoldja! Gondoljunk csak bele, mit jelenthet ez a film azoknak a lengyeleknek, akik „magunkban hordozták” Katyńt, és azoknak, akik „most kapják meg örökül” Katyńt!

KATYŃ
lengyel film
Szereplők: Artur Zmijewski, Maja Ostaszewska, Andrzej Chyra, Danuta Stenka
Rendező: Andrzej Wajda
Író: Andrzej Mularczyk
Forgatókönyv: Andrzej Wajda, Andrzej Mularczyk, Przemyslaw Nowakowski, Wladyslaw Pasikowski
Vágók: Milenia Fiedler, Rafal Listopad
Operatőr: Pawel Edelman

A Katyń-film lengyel plakátját nézve fölmerült bennem a kérdés: mi mikor találkozunk olyan magyar filmplakáttal, amelyről a második világháború honvédei, a kommunista terror áldozatai vagy 56 hősei „így néznek vissza ránk” ?

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/10/30/katy_3