bbjnick (meg)írja...

Olvasom: „(...) Múlt héten egyedülálló sportesemény volt Amerikában, amikor az első homoszexuális futballistát a profi ligába igazolták. Barack Obama maga gratulált a fiatalembernek, a sportcsatorna élőben közvetítette a történelmi csókot Michael Sam és partnere között. (...) Amerikában egyelőre csak 18 államban ismerik el hivatalosan a meleg házasságot. Elvileg az ellenzők is elmondhatják véleményüket, hiszen az alkotmány biztosítja a szólásszabadságot. Ezt gondolhatta két sportoló, aki vette magának a bátorságot és a csók miatti ellenérzésének hangot adott a Twitteren. A New York Giants volt sztárja, Derrick Ward szerint nem kellett volna mutatni a csókot, mert gyerekek is nézték a műsort. Ward ezek után halálos fenyegetéseket kapott. A Miami Dolphins játékosa, Don Jones borzasztónak vélte a jelenetet. Ez után klubja súlyos pénzbírságra ítélte, felfüggesztette játékjogát, és nyilvános bocsánatkérésre kötelezte. Senki sem emlegette a véleményszabadságot. (...) Működik egy Right Wing Watch nevű weboldal, amelyik figyeli az emberek megnyilvánulásait és kiszerkeszti őket, ha többek között a homoszexuálisok ellen vétenek. Ennek a megfigyelőhálózatnak lett az áldozata Brendan Eich, a Mozilla internetes cég társalapítója, akit 11 nap után mentettek fel igazgatói állásából. Hogy miért került feketelistára? 2008-ban ezer dollárral támogatta azt a kaliforniai népszavazást, amely a homoszexuális házasság jogi legalizálását akarta hatálytalanítani. (...) A múlt héten két észak-karolinai fiatalembernek mondták fel televíziós szerződését, mert ugyancsak a homoszexuális házasság és az abortusz ellen léptek fel. David és Jason Benham nem ideológiai programban szerepelt volna, hanem egy építkezési műsorban, ahol kisköltségvetésű lakás-átalakításokban segítettek volna a nézőknek. De a megfigyelőszolgálat még »idejében« kiszűrte őket. (...)” (Balla Eszter: Digitális besúgórendszer – nincs magánélet az interneten? --- hetivalasz.hu/vilag/ot-eset-ami-bizonyitja-hogy-nincs-maganelet-az-interneten-76689/)

Hogyan is mondta Martin Niemöller?

„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

(E bejegyzés 2008. november 10-én született)

Az alábbi szöveget egy, a „budapesti tizenkettőről”, az 1948 és 1968 között forgatott tizenkét legjobb magyar filmről készült korabeli kiadványban találtam. Elolvastam, majd elolvastam mégegyszer. Majd kimentem vizelni, majd kiköhögtem magam, majd ittam egy pohár vizet. Majd kiemeltem a szövegből néhány gondolatot (kiemelések tőlem). Majd eszembe jutott, hogy a gyerekeim éppen tegnap beszéltek először arról, hogy elpályáznak ebből a (szerintük) **** országból. Hát, így állunk.

„Lukács György új filmjeink társadalmi szerepéről.

(…) Valóban igaz, hogy Jancsó és Kovács nagyon ellentétes módszerekkel dolgozik, de talán valami közös is felfedezhető magatartásukban… Lát-e Lukács elvtárs valami közöset a tekintetben, hogy milyen problémákhoz nyúlnak, és milyen szándékkal teszik ezt?

– Biztosan van valami közös, s e téren, szerintem, a filmnek ma Magyarországon – legalábbis a magyar kultúra számára – úttörő szerepe van. Mi ti, – s ebben a legrosszabb irodalomtörténetünk és kritikánk – olyan helyzetbe jutottunk, hogy külsőleg mindenféle modernizmust megengedünk magunknak, a valóságban azonban folytatjuk a régi kultúrfölény helytelen politikáját. Arra gondolok – irodalomtörténeti példával élve –, hogy valósággal Császár Elemér színvonalán műveljük a múlt igazolását. Ahhoz, hogy ezen túllépjünk, specifikus dialektikára van szükség. A marxizmus ugyanis nemcsak abban áll, hogy feltárom az okokat és megmagyarázom a dolgok összefüggéseit. Történészeinknek, szerintem, igazuk van, ha megmutatják, hogy 1867 előtt nem volt Magyarországon komoly nemzeti forradalmi mozgalom, s Deák valóban kénytelen volt a kiegyezést megkötni. Ez az igazság. De más kérdés ezt hitelesen feltárni és más glorifikálni. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a feudalizmus 1848-ban megindult nagyon gyönge és felületes felszámolásának továbbvitele teljesen kimaradt a 67-es programból. A kezdődő kapitalizmus Magyarországon teljesen érintetlenül hagyta a vármegyei és vidéki feudalizmust. Mármost ennek a kornak az irodalma propagálta ezt a fejlődést, és bizonyos fokig még ma is igazolják. Különösen Jókaira hivatkoznék, aki egyenesen apologetikusan ábrázolta ezt a kort. Jancsó Szegénylegények c. filmje viszont határozott, egészséges szakítás ezzel a felfogással. Ráday gróf, aki Jókainál a Lélekidomár, felvilágosodott, nagyszabású ember, aki mellesleg megértette azt a nagy gondolatot, hogy a szabadságharcost meg kell különböztetni attól, aki a magántulajdonhoz nyúl… Mindezzel szakított Jancsó, s az egész rádayizmus mint középkori bestialitás tárul elénk. Ezt nagy lépésnek tartom előre.

– S itt áttérünk egy komoly teoretikus kérdésre. Amikor Lenin a pártosságról beszélt – nem abban a bizonyos újságcikkben, aminek az irodalomhoz nincs köze, hanem egyik fiatalkori írásában –, azt mondta: a marxizmust két dolog jellemzi. Egyrészt, hogy objektívebben tudja a társadalmat ábrázolni, mint a polgári tudományok, másrészt, hogy ebben az objektivitásban egyszersmind állást foglal. Szerintem a Szegénylegényekben éppen ez van meg. Az az állásfoglalás, hogy – egészen nyíltan kimondva – történelmünkben gyűlölnünk kell azt, ami gyűlöletre érdemes, hogy Magyarország soha nem válik igazán fejlett, kulturált országgá, ha a szellemi és politikai vezetésre hivatott réteg nem látja meg ezt az ellentétet a magyar történelemben, s nem gyűlöli és utálja meg benne azt, ami gyűlöletre és utálatra érdemes. Ez ellen nálunk bizonyos tiltakozást és averziót tapasztalunk. A tiltakozás a Hideg napok ellen is szól bizonyos tekintetben. Van ugyanis egy olyan téves nézet, melyet nemcsak egyes bürokraták, de még gondolkodó és jó írók is képviselnek, hogy ti. Magyarország úgy került bele a fasizmusba, mint Pilátus a krédóba… Ez az, ami nem igaz… A fasizmusig vezető fejlődés 67-ben indult meg, de mi soha nem tértünk le a fejlődésnek ún. porosz útjáról. Az 1918-19-es forradalmak túl rövidek voltak ahhoz, hogy tényleges változást hozzanak. Magyarország fel nem számolt feudalizmusa folytán lobogó zászlókkal vonult be a fasizmusba… Ez az, amit Kovács a hétköznapi élet kisemberénél bemutat. Mikszáthnak nagy érdeme volt – szerintem ő a legkritikusabb magyar író –, hogy a magyar fejlődésének ezt a negatív oldalát, ha nem is haraggal és felháborodással, de mindenképpen az igazságnak megfelelően ábrázolta. Most Kovács és Jancsó is felvetik, hogy a magyar fejlődés igenléséhez szükségünk van arra, hogy tényleg gyűlöljük azt, ami gyűlöletre érdemes. Ez azonban nem népszerű dolog, sem egyes bürokratáknál, sem a nacionalistáknál. Mégis ideológiailag, az ilyen ellenérzések ellenére, nagy lépés előre ez a magatartás, és ezért meggyőződésem, hogy Jancsót és Kovácsot a történelemszemlélet tekintetében igazi avantgarde-nak kell tekinteni. (…) (Interjú Lukács Györggyel.)”

(Filmkultúra, 1968. 3.)

(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/11/10/lukacs_gyorgy_a_partossagrol_egy_fontos_kulcs_az_eletunkhoz_2

1 jegyzet

...Személyes közéleti és a világhálós kommunikációban szerzett tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy hiba (és/ vagy provokáció) összemosni a kétféle, a személyes közéleti és a világhálós kommunikációs „jelenlétet”, mert e kétféle jelenlét funkcionálisan, lehetőségeit, célját tekintve is más. Értem én, hogy akiket zavarnak és információcsere és a véleménynyilvánítás a Világhálón megnyíló új lehetőségei, akik véleménymonopóliumokra vágynak (mert ahhoz szoktak vagy mert másként nem tudják elképzelni a véleménycserét), azok nem szeretik az internetes anonimitás* műfaját, de akit a gondolat érdekel és nem a hatalom (pontosabban: a hatalmi visszaélés) az az anonimitásban nemcsak a visszaélések, hanem a véleménynyilvánítás, -formálás és -csere új, termékeny módját is felismeri...

*...Az anonimitás nem csak a konfliktuskerülés vagy a felelőtlen konfliktuskeltés eszköze lehet, hanem a kommunikáció, az ismeret- és véleménycsere egy sajátos minősége is, ahol a másik gondolatainak befogadását nem (vagy csak korlátozott mértékben) befolyásolják személyes/szubjektív járulékos hatások... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/05/16/mi_a_kivonulas_kivonulo_kozeposztaly_xiv#comments)

***

Lásd még (pld.): bbjnick.blog.hu/2013/04/12/_a_nick_-hasznalat_a_szemely_meltosagat_vedi

Olvasom: „Ítéletet hirdetett a 92 éves Biszku Béla, a kommunista diktatúra 1956 utáni megtorlásokat elrendelő belügyminisztere perében a Fővárosi Törvényszék, ami háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés és a kommunizmus bűneinek tagadása miatt öt és fél évre ítélte a vádlottat.” (mandiner.hu/cikk/20140513_itelet_biszku_ugyben)

...Engem mélyen elszomorít, amit ezekben az ügyekben a joggal művelnek. Kisstílűnek, alantasnak érzem ezeket az ócska játszmázásokat. Azok, akik anno meggátolták az igazságtételt, (azok) ma mindenféle kamu jogi konstrukciókkal  vonszolnak föl-alá, a kimúlásig, félholt öreg roncsokat. Ez nem jogállamiság, ez nem demokrácia, ez ócska hazugság, ebben épp annyi tekintély és méltóság van, mint egy affektáló szakállas nőimitátorban... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/05/13/itelet_elott_855#comments)

Olvasom: „Konfettiesővel, osztrák és szivárványszínű zászlókkal, transzparensekkel, szakállt festve köszöntötte rajongóinak hada vasárnap a bécsi repülőtéren Conchita Wurstot, az Eurovíziós Dalfesztivál osztrák nyertesét, akinek győzelmét a tolerancia és a tisztelet jelként értékelték az osztrák politikai paletta szinte minden oldaláról. Heinz Fischer köztársasági elnök az APA osztrák hírügynökséghez eljutatott közleményében Wurstnak gratulálva annak a véleményének adott hangot, a végeredmény nemcsak »Ausztria győzelmét jelenti, hanem a sokféleség és a tolerancia győzelmét Európában«.” (inforadio.hu/hir/kultura/hir-636383)

(m.cdn.blog.hu/ma/mandiner/image/1404/fischer%202.jpg)

...Aki nem látja, hogy ez a nőiség (nagyon is) tudatos és aljas meggyalázása, az bármit megérdemel. Ehhez képest a náczik és a kommancsok népirtási akciói csak vásott kamaszok ügyetlen vagánykodásai voltak...

...(...) Ha --- feltéve, de meg nem engedve --- ennek a figurának (Conchita Wurstnak, a „szakállas énekesnőnek”, nőimitátornak) férfi testébe női psziché szorult, akkor a szakáll, ugyan, mit keres a randa pofáján? Megmondom: a szakáll azért kerül oda, hogy (viselésének gesztusával tulajdonosa) leköphesse, meggyalázhassa a többi ember emberi mivoltát, méltóságát; olyan gesztus ez, mint amikor (...) I. B. Singer novellájában a „démonnyomta” mesüge pék belehugyozik a kenyértésztába és így áll bosszút a stetl közösségén, akik (okkal-joggal) lenézik, megvetik őt...

...Itt most nagyobb tragédia készül, mint a két világháború között. Ha nincs a Századvég dekadenciája, soha nem lettek volna nemzetiszocialista és kommunista generációk; s ami akkor történt (a nemzetiszocializmus és kommunizmus éveiben) az mind csak gyerekes rosszalkodás ahhoz képest, ami most készülődik...

...(...) ma a nyugati világban egyes helyeken (pld. Skócia) tolerancia-adatlapokat vezetnek a gyerekekről már megszületésük előtt (már szüleik toleranciajellemzőit fölvezetik rá!), amely végigkíséri őket egész életükben (mint nálunk, anno, a káderlapok), (...) ma (pld. Kanadában) már pénz- vagy akár börtönbüntetést is kaphat az, aki bibliai hivatkozásokkal tiltakozik az iskolai buzipropaganda ellen. (...)...

...(...) Ha nincs P(ol)C(orrect)-terror, akkor a „szakállasnő” sem szabadul ki a vigalmi negyedből és nem lesz a nőiség meggyalázása „tolerenciaesemény” az Eurovíziós Dalfesztiválon... (Innét: mandiner.blog.hu/2014/05/11/euroviziok_1956?fullcommentlist=1#comments)

***

Apdét vagy kiegészítés, 2014. május 16.:

„(...)

Ter 14.21
Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: »Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak.«
Ter 14.22
Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: »Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette.
Ter 14.23
Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.«

(...)”

***

Apdét vagy kiegészítés, 2014. május 20.:

„(...)

Ter 18.17
Akkor az Úr így szólt: »Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök?
Ter 18.18
Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.
Ter 18.19
Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.«
Ter 18.20
Ezért az Úr így szólt: »Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos.
Ter 18.21
Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.«
Ter 18.22
A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt.
Ter 18.23
Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: »Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
Ter 18.24
Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Ter 18.25
Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.«
Ter 18.26
Az Úr így válaszolt: »Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.«
Ter 18.27
Ábrahám folytatta és így szólt: »Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
Ter 18.28
Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?« Így válaszolt: »Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.«
Ter 18.29
Erre ő folytatta beszédét: »De lehet, hogy csak negyven van.« Ezt felelte: »Negyven miatt sem fogom megtenni.«
Ter 18.30
Ő újra szólt: »Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.« Ezt válaszolta: »Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.«
Ter 18.31
Aztán újra szólt: »Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.« Így felelt: »Húsz miatt sem pusztítom el.«
Ter 18.32
Ő folytatta: »Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.«
Ter 18.33
Ezt válaszolta: »Tíz miatt sem pusztítom el.« Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

(...)

Ter 19.27
Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt,
Ter 19.28
és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.

(...)”