„(…)POLONIUSFönséges úr, újságot mondok.HAMLETDe uram, én mondok újságot önnek.»Hogy Roscius volt Rómában szinész« -POLONIUSSzínészek jöttek, fenséges úr.HAMLETTerefere!POLONIUSBecsületemre...HAMLET»Minden szinész szamáron járt« -POLONIUSA legjobb játékosok a világon; mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, pásztori, vígpásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok.(…)”
A napokban újabb „kötcsei beszédet” tartott a „Fidesz-holdudvar” előtt Orbán Viktor. Bár erősen kerestem, a beszéd teljes/hivatalos szövegét a Világhálón sehol sem találtam. Mindössze egy, a Fidesz által kiadott, kivonat jellegű sajtóközlemény-félére akadtam, amiből (körülbelül) a következőket hámozhattam ki:
Orbán Viktor szerint:
1. Kimondható-e, hogy történelmi időket élünk?Párhuzam vonható az 50-es évek végi franciaországi és a mai magyar helyzet között. A francia pártok rendszere akkoriban nem volt képes megbirkózni a feladatokkal, a kormányzati válsággal, a politikai rendszer tehetetlennek bizonyult, megbénult a demokrácia. Nem csak a nyolc éves kormányzással szemben léptek fel a választók tavasszal, hanem ez egy rendszerellenes akaratnyilvánítás is volt. Az ország működőképességét és a kormányzás hatékonyságát helyre kell állítani. Nem túlzás mindezt történelmi eseménynek nevezni.2. Használhatjuk-e a forradalom szót?A tavasszal történteket nevezhetjük kétharmados forradalomnak, ami alkotmányos keretek között ment végbe. Történelmi tett volt a forradalmi hangulatot becsatornázni a demokráciába.3. Mit ért el a forradalom?Amit a forradalom elért, az az új társadalmi szerződés. Az új társadalmi szerződést meg kell védeni, ezért került be a kormányprogramba a Fidesz választási programja, ezért szavazott róla az Országgyűlés.4. Mi a társadalmi szerződés fogalma?A társadalmi szerződés alapján kialakuló új rendszer neve: a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Az angolszász országok után a magyarok következnek individualizmus tekintetében, ezért nem a nemzeti egység, hanem a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélünk, aminek erősítése egyénileg is mindenki érdeke.5. Mi a modern jobboldal feladata?A modern jobboldal számára szükséges, de már nem elegendő a régi, hagyományos magyar nemzeti keresztény kultúra, ami 1945 előttről származik, és túl nagy ívet fog át. Itt már egy egyszerű restauráció nem segít, hiszen egész nemzedékek maradtak ki ebből a kultúrából. A régit megőrző, de új, modern jobboldali kultúrára van szükség.
Mivel „kötcséről” már több bejegyzésben írtam (magyarido.blog.hu/tags/k%C3%B6tcse), ezért most csak röviden, mintegy összefoglaló jelleggel, rögzítem néhány észrevételemet.
Számomra mára (már) teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy „kötcse” nem más, mint egy „kommunikációs és legitimációs trükk”, egy vidéki amatőr színjátszócsoport szegényesen és igénytelenül díszletezett, rozoga színpada (néhány vacak, „többfunkciós” kellékkel: „forradalom a szavazófülkékben”, „a választásokkal megkötött társadalmi szerződés”, a megfoghatatlan, ezért utolérhetetlen „nemzeti együttműködés rendszere” és a többi). Orbán (Viktor) a legkevésbé nem úgy viselkedik és beszél (játszik), mint egy szuverén nemzet szuverén vezetője, sokkal inkább, mint egy hégemón (vagy kormányzó). A Kötcsén meghirdetett célok is amilyen bizonytalanok, valójában olyan szerények (is): a kétfenekű retorika pufogása, az üresen koppanó nagy szavak közé olyan fordulatok is keverednek, mint „nem a nemzeti egység, hanem a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélünk” vagy „új, modern jobboldali kultúrára van szükség”, s ezekből nem nehéz megérteni, hogy legfeljebb a „köznyugalom” („közcsöndesség”) és nem a „közbizalom” elérésére hajt az új hatalom.
Amit az új hatalom tesz, nyilván okkal teszi (bizonyára vannak olyan szempontok, amelyek alapján igazolhatóan cselekszenek). Számomra ezek az okok (át)láthatatlanok, tkp. ismeretlenek. Ugyanakkor nem vonom kétségbe (ha nem látom a célokat, hogyan is vonhatnám), hogy „kötcsének” értelme van. Hogy ez (a rejtett értelem) számomra nem nyílhat meg, sajnálattal tudomásul veszem (életem felét diktatúrában éltem le, nem ejt kétségbe egy kis manipuláció). Mindezekkel együtt sem tudom megállni, hogy le ne írjam, hogy: a „kötcséknek” nagyon nagy ára van.
Ez: „Olvasom az újságban, hogy (…) Kopp Mária professzorasszony és (…) magatartáskutatói beletúrtak a nagy magyar bizalmi tőkébe és azt kotorták elő, hogy: a magyarok 70%-a szerint senkiben sem szabad/lehet megbízni.
(…)
A bizalom hiányáról panaszkodni és a bizalom valós hiányában élni persze két meglehetősen különböző káposzta. A magyarok (mi, magyarok!), mint (…) a vizsgálatok mutatják, többségünkben máig családközpontú emberek (vagyunk!). Aki pedig »családban gondolkozik« az nyilvánvalóan nem bizalmatlan. S ha mégis ilyen »senkiben nem lehet/szabad bízni« válaszokat kapnak a magatartáskutatók, annak csak a végletes elbizonytalanodás, szorongás, kétségbeesés, nemritkán pedig a mélyfélelem lehet az oka. Aki bizalmatlan, az nem feltétlenül kiszolgáltatott (sőt: egzisztenciák épülhetnek, mint ahogyan épülnek is, a paradigmatikus bizalmatlanságra), aki bizonytalan, az azonban mindenképp.” (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/02/27/ha_nem_vesz_reszt_ugy_marad_szubjektiv_nepszavi)
Megéri ezzel játszani? (Legföljebb, ha nagyon szorul a gyatyamadzag „a forradalmi hangulatot [ismét] becsatornázzuk a demokráciába?”)
(…)
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. június 28.:
Egy blogposzt alatti kommentsorban, @d ö m ö t ö r nick hozzászólásában (itt: mandiner.blog.hu/2010/06/27/uj_rendszer_ilyen_orszag_pedig_nincs_ccxxxiv/fullcommentlist/1#c10293072) futottam bele két hivatkozásba - ezekbe:
melyek fontos adalékok e bejegyzés témájához.
Nyomban el is olvastam a hivatkozott szövegeket (a hivatkozások G. Fodor Gábor – Fűrész Gábor – Giró-Szász András Az ideológiák vége. A Nemzeti Együttműködés Rendszere és „Forradalom a szavazófülkékben”. A nemzetegyesítés megkezdődött c. munkáira mutatnak) és még abból a lendületből „meg is kommenteltem” azokat. (Itt: mandiner.blog.hu/2010/06/27/uj_rendszer_ilyen_orszag_pedig_nincs_ccxxxiv/fullcommentlist/1#c10296960) Valahogy így:
EZAZZZ!!! Így már világosabb.
Szóval ebben a kifőzdében készült ez az emészthetetlen kotyvalék? Szóval a Századvég „bűne” ez a mostani „zavar”?
Furcsa mindenesetre. Orb*nt autonómabb személynek gondoltam, minthogy így, egy az egyben, benyelje és kritikátlanul folytonfolyt felböfögje ezt az életképtelen gondolatkonstrukciót (...) Persze, lehet, hogy csak annyi történt, hogy, mivel a célnak megfelel - erős legitimációt és nagy cselekvési szabadságot biztosít -, hát használja, s nem nagyon agyal rajta. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ha nem is korlátlan, de majdhogynem korlátlan cselekvési szabadságot biztosít. Mindig lehet a hatalom forrására a népakaratra hivatkozni; mivel forradalmi átalakulás zajlik, a változásokat, átalakításokat nincs mihez mérni, hasonlítani; nincsenek „ideológiai kötöttségek”, a kormányzati cselekvés célja egyedül a közjó (de mihez képest közjó az a közjó?) --- így nincs szükség magyarázatokra, a hatalom lépései gyakorlatilag számonkérhetetlenek; a kormányzati felelősség - mivel nemzeti együttműködés van - megoszlik a hatalomgyakorlók és a nép között.
Rövid távon ez nagyon kényelmesnek tűnhet a hatalom számára, hosszú távon azonban nagyon veszélyes a nemzetre nézve.
A magyar nemzet jelenleg legnagyobb betegsége a mindent átjáró, tragikus méreteket öltő bizonytalanság: ez a politika ezt a bizonytalanságot nem hogy kezelné, orvosolná, hanem mégjobban erősíti. (...)
Szóval ebben a kifőzdében készült ez az emészthetetlen kotyvalék? Szóval a Századvég „bűne” ez a mostani „zavar”?
Furcsa mindenesetre. Orb*nt autonómabb személynek gondoltam, minthogy így, egy az egyben, benyelje és kritikátlanul folytonfolyt felböfögje ezt az életképtelen gondolatkonstrukciót (...) Persze, lehet, hogy csak annyi történt, hogy, mivel a célnak megfelel - erős legitimációt és nagy cselekvési szabadságot biztosít -, hát használja, s nem nagyon agyal rajta. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ha nem is korlátlan, de majdhogynem korlátlan cselekvési szabadságot biztosít. Mindig lehet a hatalom forrására a népakaratra hivatkozni; mivel forradalmi átalakulás zajlik, a változásokat, átalakításokat nincs mihez mérni, hasonlítani; nincsenek „ideológiai kötöttségek”, a kormányzati cselekvés célja egyedül a közjó (de mihez képest közjó az a közjó?) --- így nincs szükség magyarázatokra, a hatalom lépései gyakorlatilag számonkérhetetlenek; a kormányzati felelősség - mivel nemzeti együttműködés van - megoszlik a hatalomgyakorlók és a nép között.
Rövid távon ez nagyon kényelmesnek tűnhet a hatalom számára, hosszú távon azonban nagyon veszélyes a nemzetre nézve.
A magyar nemzet jelenleg legnagyobb betegsége a mindent átjáró, tragikus méreteket öltő bizonytalanság: ez a politika ezt a bizonytalanságot nem hogy kezelné, orvosolná, hanem mégjobban erősíti. (...)