...Bizonyára szép lehet olyan világban élni, ahol minden elv (relatíve) egyenértékű, ahol a különböző akaratok egy egységes akarássá képesek összesülni (mindenki legnagyobb megelégedésére) vagy ahol a kisebbségnek mindig igaza van (bár ahol minden elv (relatíve) egyenértékű, ott ez ütközhet apróbb akadályokba, de csak relatíve, természetesen)...
„Tarkán kurtát cserél”
Amikor Bibó István arról beszél, hogy egy elit erkölcsi romlásának szükségszerű következménye (annak) intellektuális hanyatlása is, akkor (többek között) effélékre (is) gondol (ha nem is ennyire penetránsan blőd kivitelben), mint ez a bizonyos „tarkamagyarmicsoda”. Szerintem. Mert ilyen ostoba és hiábavaló pótcselekvés (hogy a „dolog” erkölcstelenségéről és ízléstelenségéről már ne is szóljunk) józan gondolkodású és ép érzésű emberekben föl sem merülhetne; úgy tűnik, itt már nem csak a perspektívák, de a dimenziók is különbözőek. (Emberek, hol éltek ti?!)
Súlyos, ez bizony súlyos. Meglehet annyira az, hogy mentségek keresése itt már indokolatlan is volna. Esetleg valamiféle magyarázatot tákolhatnánk össze, de azt is minek. Az irracionális nem magyarázható mással, mint azzal, hogy nem magyarázható, mert irracionális. (Közbevetőleg: ebben a „tarkamagyarmicsodás” izében egy ember viselkedik csak racionálisan – tudjátok, akit állítólag nem hívtak meg, de mivel ő nem tudta, hogy nem hívták meg, mégis elmegy; igen, ő, akinek „belül van a tarkája”.)
Ha hihetünk a történelemtudománynak Sztálin számára élete legnagyobb dilemmája a szovjet parasztság kérdésének megnyugtató megoldása volt: létezett a marxizmus-leninizmus, mint irányelvek gyűjteménye és létezett a valóság, tele parasztok millióival, akik nem a marxi használati útmutató leírásai szerint működtek. S mivel Marx tévedhetetlen volt, gondolta J. V. Sz., csak a valóságban lehet a hiba, kiigazította hát, néhány millió paraszt élete nem ár az Igazság győzelméért. És mint tudjuk, az utódok ma is mindenesti imájukba foglalják a nagy Generalisszimusz nevét és tetteit.
Ezerkilencszáznegyvennégy őszén Szálasi nemzetvezető kiemelte Magyarországot a valóság posványából, s a nagy eszme termékenyítő ereje olyan energiákat szabadítottak fel a fajban, ami által képes volt megfordítani a történelmet. Ha jól emlékszem tanulmányaimból, a hungaristák vezetése alatt a magyarok megállították, majd Moszkváig űzték a bolseviki hordákat, s ma is az etelközi gyarmatok adják a fél világot ellátni képes szarvasmarhatenyésztésünk legjavát. Aminthogy a nyolcvanas évek végére (hála ideológiai géniuszainknak) a létező szocializmusból átléptünk a kommunizmus világába, ahol a párttitkár együtt legel a munkással a javak hűs forrása mellett.
Bizonyára szép lehet olyan világban élni, ahol minden elv (relatíve) egyenértékű, ahol a különböző akaratok egy egységes akarássá képesek összesülni (mindenki legnagyobb megelégedésére) vagy ahol a kisebbségnek mindig igaza van (bár ahol minden elv (relatíve) egyenértékű, ott ez ütközhet apróbb akadályokba, de csak relatíve, természetesen), és bizonyára kétségbeejtő (de legalábbis rém kellemetlen) lehet (ebből a világok legjobbikából) kilépni a magyar mélyvalóságba, a mélykilátástalanság, a mélykiszolgáltatottság, a mélymunkanélküliség, a mélyszegénység és a mélybűnözés világába. Ámbátor időnként volna a dolognak (a kilépésnek) némi praktikuma.
Ez az ország, több mint hatvan éve, ideológiák szorításában él. Ezen az országon, több mint hatvan éve, elitje odaadó közreműködésével, minden errejáró hatalom ideológiai (és fizikai) erőszakot tesz. Ezt az országot, csak XX. századi történelme folyamán, legalább ötször fosztották ki. Ebben az országban a lakosság leggazdagabb három százaléka birtokolja a javak közel ötven százalékát. Ebben az országban a munkaképes korúak foglalkoztatottsága alig éri el az ötven százalékot. Ebben az országban fiatal roma származású férfiak csoportosan követnek el gyilkosságokat egyedülálló, kiszolgáltatott, magyar származású öregek ellen…
Ki veszélyeztet itt kit?
Amikor Bibó István arról beszél, hogy egy elit erkölcsi romlásának szükségszerű következménye (annak) intellektuális hanyatlása is, akkor (többek között) effélékre (is) gondol (ha nem is ennyire penetránsan blőd kivitelben), mint ez a bizonyos „tarkamagyarmicsoda”.
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2008/10/02/tarkan_kurtat_cserel
